Aquila 42-45. (1935-1938)
Schenk Jakab: Magyar solymászmadárnevek. I. Turul-zongor-kerecsen
272 SCHENK JAKAB [Aquila sehol másutt, mint KÉZAI krónikájában. Pedig éppen az a legfontosabb, hogy KÉzai madárnévnek minősíti a Turul szót. Csalódásunkat még csak fokozza az a körülmény, hogy meglehetős későn tűnt föl, első ízben csak 1237-ben (igaz, hogy mint birtoknak a neve, amely már jóval korábbi keletű is lehetett) s hogy már alig 150 éves élettartam után nyomtalanul eltűnt. Csak jó félezred év múlva, KÉZAI krónikájának fölszínre kerülésével éledt föl újra, most már mint nagyon népszerű szó, de csak mint visszfény a múltból, mint fölújított szó, nem pedig mint a nyelvkincs folyton élő tagja. Ez a körülmény különösen akkor feltűnő, ha összehasonlítjuk az ölyv és sólyom madárnevekkel, amelyek közül az előbbi már 1015-ben, az utóbbi 1055-ben jelentkezik s mind a kettő máig is élő tagja a magyar nyelvkincsnek. A fölsoroltakon kívül Kresznerics szótárában is előfordul a Turul szó, azonban közelebbről való megjelölés nélkül a szerző Szent Adalrik keresztje című könyvére való hivatkozással (130). Ezt a könyvet sajnos, nem tudtam megtalálni még a Magyar Bibliográfiai Központ sokszor igénybevett segítsége dacára sem s igy az általa közölt Turul adatok fölött a szükséges bírálatot nem tudom gyakorolni, tehát mellőzni vagyok kénytelen ezeket az adatokat és pedig annál is inkább, mert a Turtur gerle szóval szerepelnek együtt. A Turul szónak ez a gyér és kissé jelentéktelennek minősíthető előfordulása távolról sincs összhangban azzal az óriási jelentőséggel, amely KÉZAI följegyzései alapján joggal megilleti. KÉZAI följegyzéseit különösen két szempontból kell tüzetes vizsgálat alá venni. Az első az, hogy milyen alapon származtatja a honfoglaló magyarság vezéri nemzetségét a Turul nemzetségből — a másik pedig az, honnan veszi azt a megállapítást, hogy Attila a pajzsán a Turul madarat hordozta mint hadijelvényt ? Mind a két följegyzése döbbenetes erejű. Valósággal elképedve állunk szemben azzal a megállapításával, hogy a honfoglaló magyarság vezérlő nemzetsége a Turul nemzetségből származik. Nem térhetünk ki annak a megállapítása elől, hogy itt voltaképpen ugyanazzal a névadással állunk szemben, amelyet a szeldzsuk birodalom megalapítói — TOGHRUL és CSAKYR — gyakoroltak, amikor a legkiválóbb solymászmadarak neveit vették föl. Lényegtelen különbség az, hogy a magyarság esetében a honfoglaló birodalomalapító a solymászmadár nevét mint nemzetségnevet veszi föl, a szeldzsuk birodalomalapítók pedig mint személynevet. Föl kell tennünk a kérdést : hogyan ? hát a honfoglaló magyarságnál is megvolt a középázsiai török népeknek az a szokása, hogy a vezéri, vagyis a legkiválóbb nemzetség a legkiválóbb solymászmadártól veszi a nevét ? Sőt nemcsak azt mondhatjuk, hogy megvolt ez a