Aquila 42-45. (1935-1938)

Schenk Jakab: Magyar solymászmadárnevek. I. Turul-zongor-kerecsen

272 SCHENK JAKAB [Aquila sehol másutt, mint KÉZAI krónikájában. Pedig éppen az a legfonto­sabb, hogy KÉzai madárnévnek minősíti a Turul szót. Csalódásunkat még csak fokozza az a körülmény, hogy meglehetős későn tűnt föl, első ízben csak 1237-ben (igaz, hogy mint birtoknak a neve, amely már jóval korábbi keletű is lehetett) s hogy már alig 150 éves élet­tartam után nyomtalanul eltűnt. Csak jó félezred év múlva, KÉZAI krónikájának fölszínre kerülésével éledt föl újra, most már mint nagyon népszerű szó, de csak mint visszfény a múltból, mint fölújított szó, nem pedig mint a nyelvkincs folyton élő tagja. Ez a körülmény külö­nösen akkor feltűnő, ha összehasonlítjuk az ölyv és sólyom madár­nevekkel, amelyek közül az előbbi már 1015-ben, az utóbbi 1055-ben jelentkezik s mind a kettő máig is élő tagja a magyar nyelvkincsnek. A fölsoroltakon kívül Kresznerics szótárában is előfordul a Turul szó, azonban közelebbről való megjelölés nélkül a szerző Szent Adalrik keresztje című könyvére való hivatkozással (130). Ezt a könyvet sajnos, nem tudtam megtalálni még a Magyar Bibliográfiai Központ sokszor igénybevett segítsége dacára sem s igy az általa közölt Turul adatok fölött a szükséges bírálatot nem tudom gyakorolni, tehát mellőzni vagyok kénytelen ezeket az adatokat és pedig annál is inkább, mert a Turtur­­ gerle szóval szerepelnek együtt. A Turul szónak ez a gyér és kissé jelentéktelennek minősíthető előfordulása távolról sincs összhangban azzal az óriási jelentőséggel, amely KÉZAI följegyzései alapján joggal megilleti. KÉZAI följegyzéseit különösen két szempontból kell tüzetes vizs­gálat alá venni. Az első az, hogy milyen alapon származtatja a hon­foglaló magyarság vezéri nemzetségét a Turul nemzetségből — a másik pedig az, honnan veszi azt a megállapítást, hogy Attila a pajzsán a Turul madarat hordozta mint hadijelvényt ? Mind a két följegyzése döbbenetes erejű. Valósággal elképedve állunk szemben azzal a megállapításával, hogy a honfoglaló magyarság vezérlő nemzetsége a Turul nemzetségből származik. Nem térhetünk ki annak a megállapítása elől, hogy itt volta­képpen ugyanazzal a névadással állunk szemben, amelyet a szeldzsuk birodalom megalapítói — TOGHRUL és CSAKYR — gyakoroltak, amikor a legkiválóbb solymászmadarak neveit vették föl. Lényegtelen különb­ség az, hogy a magyarság esetében a honfoglaló­ birodalomalapító a solymászmadár nevét mint nemzetségnevet veszi föl, a szeldzsuk birodalomalapítók pedig mint személynevet. Föl kell tennünk a kérdést : hogyan ? hát a honfoglaló magyar­ságnál is megvolt a középázsiai török népeknek az a szokása, hogy a vezéri, vagyis a legkiválóbb nemzetség a legkiválóbb solymászmadár­­tól veszi a nevét ? Sőt nemcsak azt mondhatjuk, hogy megvolt ez a

Next