Aquila 63-64. (1956-1957)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Peters, G.: Talajon költő vándorsólyom

hoz szükséges; a kétezer méteren felüli magasság, hatalmas sziklafalak, melyek kiálló részein megpihenhetnek, odúk, repedések, ahol fészkel­hetnek, és a sziklás talaj, melyen a magasból leejtett csontokat széjjel­törhetik. Innen is ered amhara nyelvű találó elnevezésük: „­Gildem szabari”, ami ,,velőscsont-törő”-t jelent. Legalább 50 példánynak vizs­gáltam meg a gyomortartalmát, de csonton kívül egyebet nem találtam benne. Érthetetlen, hogy az ökölnagyságú és tűhegyes, szilánkos csonto­kat, vagy bárányok egész lábszárcsontjait csülökkel együtt hogyan tudják fennakadás nélkül a nyeldeklő csövön a gyomrukba juttatni. Fészkükre ráakadni a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Harminc évi ott-tartózko­­dásom alatt csak egy fészket találtam, de az is megközelíthetetlen helyen épült. Magát a madarat begyűjteni nem okoz nehézséget Addis-Abeba környékén, bár magam is nemegyszer életveszélyben forogtam gyűjté­sük közben. Leggyakrabban az ún. ,,majomszakadékot” kerestem fel ebből a célból. Egy órai kellemes lovaglás után érjük el ezt a gyönyörű helyet, kedvelt vadászterületemet. Míg kísérőim lent szórakoztak a völgy­ben, széltől védett helyen, akácfák alatt a patak partján, addig én fel­másztam kb. 80—100 m magas sziklafal tetejére. A sziklafalból, úgy 3 m-nyire, derékvastagságú fa nőtt ki, melynek koronája az egész környé­ket uralta. A madarak különös szeretettel ezt a száraz fakoronát és 1—2 csupasz ágat használták pihenőhelyül. Csak le kellett ülni a fa közelében, s az ember egy fél nap alatt lőhetett szakállaskeselyűt, többféle sast, ölyvet, rigót, papagájt stb. Volt eset, hogy forgalmas helyen is sikerült a saskeselyűt elejtenem. Gajdács Mátyás Talajon költő vándorsólyom. A leningrádi kerületben fekvő Wolbakalo melletti fellápon 1954. V. 27-én találtam a vándorsólyom (Falco peregrinus) fészkét. A kb. 2 km 2 kiterjedésű láp a Leningrad—Wolchow közti vasút­vonal közelében fekszik, Leningrádtól 85 km-re, a Ladoga-tótól 40 km-re. A fészek a láp közepén egy sekély talaj mélyedésben állott hangafű és Ledum (molyűző) közt, három oldalról pedig elszáradt törpefenyők vették körül. Különösebb anyaga a fészeknek nem volt. Az aljzata 68. ábra. A wolbakaloi felláp, a vándorsólyom, fészkelő területe Fig. 68. The high­­moorof Woibakalo, the breeding-ground of Pe­regrine Falcon Woibakalo, 27 V 1 Q 4 — Photo': G. Peters

Next