Aquila 66. (1959)
IN MEMORIAM - Komjáthy Oszkár - Nemeskéri-Kiss Sándor - Páldy Géza - Schenk Henrik - Sziráczky Sándor
tárában, később az Erdészeti Tudományos Intézetben, átmenetileg pedig a fővárosi Állatkertben nyert alkalmazást. Ekkor már nem lakik Budapesten, hanem a nyugalmas Duna-parti Nagymaros községben telepszik le, innen jár be a fővárosba, részben pedig itt folytatja kutya- és prémesállat-tenyésztési vizsgálatait. Élete utolsó éveit ismét a könyvírás köti le, és bár ekkor már több ídőben betegeskedik, és agyvérzés is éri, mégis — saját szavai szerint— „elhessegeti a halált”. Szívós természete, mely a trópusi nélkülözések alatt annyira megedződött, 1957 nyarán kezd csak megtörni, de ennek ellenére az 1958. I4-én Nagymaroson bekövetkezett halála váratlanul érinti barátait és tisztelői nagy táborát. Afrikai gyűjtéseiből nemcsak a madarak, hanem az emlősök, gerinctelen állatok is sok új eredménnyel szolgáltak a tudomány részére. A külszínre kissé mogorvát mutató emberben meleg szív lakozott, és éppen ezért fűzött még mint szigorú szerkesztő is annyi barátot és tisztelőt magához. — Komjáthy Oszkár született 1881. XI. 15-én Homonnán. Elsősorban a madárvédelem terén fejtett ki odadó munkásságot főleg Jászberény környékén. Meghalt 1957. VII. 15-én Tatabányán. — Nemeskéri-Kiss Sándor született Gödön, 1884. V. 14-én. Meleghangú vadász-leírásaival és könyveivel közmegbecsülésben állott, és aki közelebbről megismerkedhetett vele, azt kedves humorával bilincselte le. Intézetünkkel élete végén került szorosabb kapcsolatba, amikor remek fordításokat köszönhettünk neki. Meghalt Budapesten 1958. IV. 11-én. — Páldy Géza született Feketeardón, 1882. IV. 1-én. A vízimadarak tanulmányozásával kezdte mint MÁV forgalmista 1912-ben madártani tevékenységét Temesváron. Rendkívül agilis propagátora a madárvédelemnek. Igen nagy szervező erő lakott benne. A pécsi madárvédelmi napok, a Pécs városának parkjaiban és a Mecsek kirándulóhelyein felállított madárvédelmi eszközök mind az ő szervező erejéből születtek. Az egyetlen magyar fészekodú gyár fenntartásában is sokat fáradozott. A madárvédelmi eszközöknek csinosításában, új etetőmodellek stb. készítésében fejlesztette a gyakorlati madártant. Meghalt Pécsett, 1956. IX. 5-én. — Schenk Henrik született Overbászon, 1879. II. 23-án. Mint a Madártani Intézet igazgatójának öccse, bátyjától sokat tanult és állandó irányítást nyert. Lakóhelye a Ferenc-csatorna partján, melyet szegélyező nádasba nyúlt kis családi kertjük, madártani szempontból rendkívül érdekes megfigyelésekre nyújtott alkalmat. Az Intézetünkben tanulta a madárpreparálást, és így Overbászon mint preparátor működött. Ezen tevékenysége folytán az egész Bácskából rengeteg lőtt madár ment át kezén s így gyűjteményünket számos igen becses példánnyal gazdagította (Cettia, Hippolais pallida etc.). Intézetünk első Cettia, Dendrocopos syriacus stb. példányai is tőle származtak. Az Aquilában rendszeresen publikált, és a madárvonulás megfigyelésében is állandóan részt vett. Az Intézet kromatológiai gyűjteményét sok ezer gyomortartalommal gazdagította. A második világháború Németországba sodorta. Itt először Göttingenben (1944—54), majd Karlsruheban telepedett meg. Madártani tevékenységét ott is folytatta. Meghalt 1958. III. 16-án Karlsruheban. Sziráczky Sándor született Szarvason, 1901. X. 15-én. Főleg a ragadozó madarak gyűrűzésével szerzett érdemeket a madártani kutatásokban.