Aquila 66. (1959)

IN MEMORIAM - Komjáthy Oszkár - Nemeskéri-Kiss Sándor - Páldy Géza - Schenk Henrik - Sziráczky Sándor

tárában, később az Erdészeti Tudományos Intézetben, átmenetileg pedig a fővárosi Állatkertben nyert alkalmazást. Ekkor már nem lakik Buda­pesten, hanem a nyugalmas Duna-parti Nagymaros községben telepszik le, innen jár be a fővárosba, részben pedig itt folytatja kutya- és prémes­­állat-tenyésztési vizsgálatait. Élete utolsó éveit ismét a könyvírás köti le, és bár ekkor már több ídőben betegeskedik, és agyvérzés is éri, mégis — saját szavai szerint— „elhessegeti a halált”. Szívós természete, mely a trópusi nélkülözések alatt annyira megedződött, 1957 nyarán kezd csak megtörni, de ennek ellenére az 1958. I­­4-én Nagymaroson bekövet­kezett halála váratlanul érinti barátait és tisztelői nagy táborát. Afrikai gyűjtéseiből nemcsak a madarak, hanem az emlősök, gerinctelen állatok is sok új eredménnyel szolgáltak a tudomány részére. A külszínre kissé mogorvát mutató emberben meleg szív lakozott, és éppen ezért fűzött még mint szigorú szerkesztő is annyi barátot és tisztelőt magához. — Komjáthy Oszkár született 1881. XI. 15-én Homonnán. Elsősorban a madárvédelem terén fejtett ki odadó munkásságot főleg Jászberény környékén. Meghalt 1957. VII. 15-én Tatabányán. — Nemeskéri-Kiss Sándor született Gödön, 1884. V. 14-én. Meleghangú vadász-leírásaival és könyveivel közmegbecsülésben állott, és aki közelebbről megismerked­hetett vele, azt kedves humorával bilincselte le. Intézetünkkel élete végén került szorosabb kapcsolatba, amikor remek fordításokat köszönhettünk neki. Meghalt Budapesten 1958. IV. 11-én. — Páldy Géza született Feketeardón, 1882. IV. 1-én. A vízimadarak tanulmányozásával kezdte mint MÁV forgalmista 1912-ben madártani tevékenységét Temesváron. Rendkívül agilis propagátora a madárvédelemnek. Igen nagy szervező erő lakott benne. A pécsi madárvédelmi napok, a Pécs városának parkjai­ban és a Mecsek kirándulóhelyein felállított madárvédelmi eszközök mind az ő szervező erejéből születtek. Az egyetlen magyar fészekodú gyár fenn­tartásában is sokat fáradozott. A madárvédelmi eszközöknek csinosítá­sában, új etetőmodellek stb. készítésében fejlesztette a gyakorlati madár­tant. Meghalt Pécsett, 1956. IX. 5-én. — Schenk Henrik született Overbászon, 1879. II. 23-án. Mint a Madártani Intézet igazgatójának öccse, bátyjától sokat tanult és állandó irányítást nyert. Lakóhelye a Ferenc-csatorna partján, melyet szegélyező nádasba nyúlt kis családi kertjük, madártani szempontból rendkívül érdekes megfigyelésekre nyújtott alkalmat. Az Intézetünkben tanulta a madárpreparálást, és így Overbászon mint preparátor működött. Ezen tevékenysége folytán az egész Bácskából rengeteg lőtt madár ment át kezén s így gyűjteményünket számos igen becses példánnyal gazdagította (Cettia, Hippolais pallida etc.). Intézetünk első Cettia, Dendrocopos syriacus stb. példányai is tőle származtak. Az Aquilában rendszeresen publikált, és a madárvonulás megfigyelésében is állandóan részt vett. Az Intézet kromatológiai gyűjteményét sok ezer gyomortartalommal gaz­dagította. A második világháború Németországba sodorta. Itt először Göttingenben (1944—54), majd Karlsruheban telepedett meg. Madártani tevékenységét ott is folytatta. Meghalt 1958. III. 16-án Karlsruheban. Sziráczky Sándor született Szarvason, 1901. X. 15-én. Főleg a ragadozó madarak gyűrűzésével szerzett érdemeket a madártani kutatásokban.

Next