Aquila 75. (1968)
IN MEMORIAM - Dr. Zsák Zoltán
hoz került, aki azonban még a fiatal fiú művészi igényeit sem tudta kielégíteni, ezért egy év múlva folytatta iskoláit és hat középiskola elvégzése után felvették az Iparművészeti Főiskolára, a díszítő-festő tagozatra. Anyagiak hiányában azonban másfél év múlva ezeket a tanulmányokat is meg kellett szakítania, de akkor már tudását, született képességei folytán annyira fejlesztette, hogy ha szerényen is, de képei eladásából meg tudott élni, sőt esti tanfolyamokon tovább fejleszthette technikai tudását. Közben bátyja Vezényi Árpád, asszisztense lett Herman OTTÓ-nak, aki felfigyelt a fiatal művész képességeire, természetszeretetére, megbízásokat adott neki s 1903-ban Herman OTTÓ-nak a magyar ősfoglalkozásokról szóló művét már Vezényi illusztrálja. Sajátkezűleg írott önéletrajzában hálával emlékezik meg Csörgey TITUS-ról, aki bevezette a madárillusztrációk készítésébe. Herman OTTÓ-nak közkézen forgó, ,,A Madarak Hasznáról és Káráról” szóló negyedik, bővített kiadását már CsÖRGEYé mellett Vezényi képei is díszítik (1914). A madárillusztrálás terén a legnagyobb megbízást Lende ADOLF-tól kapta 1911-ben, amikor az Állatkert részére 260 madárfestményt készített s amelyek javarészben a Földrajzi Társaság kiadásában, levelezőlap-formában is megjelentek. Az első világháború megszakítja munkásságát — öt évet tölt a fronton. Hazatérve Kittenberger Kálmán karolja fel s a Nimród c. vadászújságnak állandó illusztrátora lett. A Nimród révén országosan ismertté vált neve vadászati körökben és a Vezényi vadászképek igen keresettek lettek. De más könyvekben, folyóiratokban, tankönyvekben stb. is találkozunk Vezényi képeivel, sőt német, francia lapoktól (Meggendorfer Blätter, Gil Blas), angol és japán kiadóktól is kap megbízásokat. A Madártani Intézet továbbra is egyik szeretett otthona, ahol Csörgey buzdításával és útmutatásával továbbra is szorgalmasan készíti madárképeit. Az Intézet változatlan terve volt Chernél : Magyarország madarai újbóli kiadása, mégpedig a teljes faunát felölelő, magyar festőktől származó madár képekkel díszítve. Vezényi volt hivatott arra, hogy a CSÖRGEY-képeket kiegészítve, a magyar madárfauna jelentős nagyobbik részét megfesse. 1944-ben már teljesen elkészült gyönyörű récesorozata komoly ígéret volt arra, hogy a tervezett új Chernel-kiadás nemzetközi szinten is sikert arasson. Sajnos ez a képsorozat is, a CSÖRGEY-képekkel együtt 1945-ben elpusztult. Ugyanígy otthona maradt az Állatkert is, ahol az élő állatokról készített vázlatokat. 1939-ben Éhik Gyula megbízza, hogy az akkori Mezőgazdasági Egyetem Állattani tanszéke részére megfesse Magyarország ragadozómadarainak képsorozatát, melyet ma a gödöllői Agrártudományi Egyetem őriz. Sokat dolgozik a Mezőgazdasági Múzeumban is, ahol annak újjáépítésében művészi munkája jelentős szerepet kap. Egyik kiemelkedő állatfestői alkotását, a vadászkutyák színes, albumalakban megjelentetett sorozatát csak azért említjük, hogy ezzel is érzékeljük széles körű állatillusztrátori tevékenységét és hatalmas munkabeírását, mely tulajdonságok legkiválóbb állatillusztrátorunkká avatják. — 1927-ben Dunakeszin telepedett meg, itt élt, dolgozgatott 1965-ig. Képei változatlanul keresettek vadászati körökben, látásának romlása miatt azonban mind kevesebb képet fest, majd végleg leteszi az ecsetet, mint saját maga írja „nyugalomba vonult”, és Géza állatorvos fiához költözött Felsőgödre. Itt is halt meg 1967. III. 1-én. Vezényi művészi munkájának szellemi tartalmát madártani vonatkozásban úgy értékeljük, mint a madárismeret és madárszeretet kiváló terjesztőjét, népszerűsítőjét, így örökítette meg nevét Intézetünk és a magyar madártan történetében. Dr. Zsák Zoltán kísérletügyi főigazgató, született Nyíregyházán, 1880. II. 3-án, meghalt Budapesten 1966. X. 13-án. 1908-ban került Dégen Árpád mellé a Magyar Vetőmagvizsgáló Állomásra, ahol 1945-ös nyugalombavonulása ellenére csaknem halála napjáig rendkívül buzgó tevékenységet fejt ki. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron végezte, itt a botanikai tanszéken, mint asszisztens kezdte meg tudományos működését. Több növény leírása nevéhez fűződik. Utolérhetetlen specialistája volt a gyommagoknak és ezen a réven kerül az országos fácánvizsgálat során kapcsolatba a Madártani Intézettel. Ezt követi a fürj, a fogoly és sok egyéb vizsgálatba való bekapcsolódása, mely madártani cikkekben mint szerzővel az ő nevével is találkozunk. A publikációkon kívül is sok madártani kutató keresi fel, aki magevő madarak táplálkozásával foglalkozik, hogy tanácsait kikérjék. 1937—1966 közt nincs olyan táplálkozástani tanulmány, ha a táplálékban magok is szerepelnek, melyben ne működött volna közre. De a régészettől és iparművészettől kezdve a rovartanig sok országos intézményünkkel állt kapcsolatban és tudása gazdag tárházából sok-sok magyar kutató merített. Idős kora ellenére nem ismert fáradalmat. Ezt tapasztaltuk valahányszor együtt dolgoztunk vele. Kedves, lebilincselő modora, kiváló pedagógiai érzéke, szelíd, csendes, de igen határozott természete folytán köztiszteletben és szeretetben állott. Megdöbbenve és szinte tanácstalanul állunk most, amikor elveszítettük, és fájlaljuk nemcsak az igaz barátot és mestert, hanem azt is, hogy a magyar tudomány elmulasztotta egy maghatározó kézikönyv megírattatását vele.