Aquila 99. (1992)

IN MEMORIAM - Ujhelyi Péter: Radetzky Jenő (1908-1991)

fogó készülékét mint „világszabadalmat” elsősorban a fák törzsén mozgó rovarimá­­gók és -lárvák ellen szerkesztette, de termékismertetőjében nem felejtette el megje­gyezni: „Egyben védelmet nyújt a hasznos éneklőmadaraknak a fészekrabló emlős állatok ellen.” A néhány munkással dolgozó kicsiny üzem hamarosan széles piacra talált, sőt exportra is termelni kezdett. A madártani központ biztatására Kühnel Márton a milánói majd a barcelonai világkiállításokon odúinak, etetőinek széles skláját vonul­tatta fel, s a siker nem maradt el. Mindkét helyről aranyéremmel térhetett haza. A hazai természetfilmgyártás is felfigyelt Kühnel eredeti tevékenységére, s a Magyar Filmiroda Kárászon filmet forgatott a madarak életéről és védelméről. A filmiroda és Kühnel között azonban pénzügyi nézeteltérések támadtak, ugyanis a filmesek 5000 pengőt kértek a lelkes madárbaráttól, hogy a forgalmazást elindíthassák. Kühnel a kérést megtagadta, s a film egyik tekercsét régi sikereinek színterére Olaszországba küldte. A bemutatást méltó közönség- és sajtóvisszhangok követték, de a hazai bemutatás körül mélységes csend honolt. Ekkor Kühnel az őt méltató olasz lapokból egy-egy példányt elküldött az akkori vallás- és közoktatási miniszternek. Alig telt el egy hét, s film már pergett Budapest, majd a vidék mozijaiban. A világégés éveiben az odúk nemigen találtak vevőkre. Csak 1947-ben indult meg ismét a gyártás, de a háború előttinél jóval kisebb tételben. A legnagyobb vásárló ekkor a Madártani Intézet lett, bár a pénzügyi források itt is igen szűkösek voltak. Az államosítás után a Kühner-családot minden vagyonától megfosztották, s nyomorúságos körülmények között tengették életüket a faluban. Az új tulajdonos, az erdőgazdaság kárászi erdészete még rövid ideig folytatta az etetők és odúk gyártását, de végül minden a feledésbe merült. Kühnel Márton 1961. március 23-án hunyt el csendben falujában. Haláláról sem a madarászok, sem az egykori üzletfelek nem vettek tudomást. A falu azonban nem felejtette el neves fiát, s szinte egy emberként kísérte utolsó útjára. Emberséges magatartásáról, természetszeretetéről a falu öregjei ma is tisztelettel szólnak. Talán még nem késő, hogy volt lakóházának falán márványtábla hirdesse Kühnel Márton madárbarát munkásságát. Fazekas Imre Radetzky Jenő (1908—1991) 1991. november 26-án elhunyt Radetzky Jenő, Székesfehérvár díszpolgára, a hazai madárvédelem és madártani ismeretterjesztés kiemelkedő képviselője. Radetzky Jenő 1908. június 14-én született a Fejér megyei Tárnokon. Édesapja, Radetzky Dezső ekkor tanítóként dolgozott itt, majd 1927-től Székesfehérvárott kapott városi tanítói állást, egyben múzeumi ornitológusként is tevékenykedett a fehérvári múzeumban. Céltudatos gyűjtőmunkával híres madár- és tojásgyűjteményt hozott létre, gyűjtéseivel ugyanakkor Vasvári Miklós bromatológiai és Greschik Jenő szövettani vizsgálatait is segítette. Radetzky Dezső összeköttetésben állt kora minden nevezetesebb ornitológusával, Vönöczky-Schenk Jakabbal több közös gyűjtőúton vett részt, továbbá barátai voltak Beretzk Péter, Cerva Frigyes, Vásárhelyi István, valamint Warga Kálmán is. A Radetzky-család székesfehérvári lakásán sok madarász megfordult, és nyilván ennek is köszönhető, hogy az ifjú Radetzky Jenő már korán eljegyezte magát a madártannal. Az 1927-ben megrendezett II. Nemzetközi Zoológiai Kongresszuson édesapjával együtt már a hivatalos résztvevők között szerepelt. Középiskolai tanári oklevelet a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen 1932- ben szerzett. Tanárai között több, máig híres egyéniséget találni, zoológiát például Méhely Lajosnál hallgatott, földrajzprofesszora pedig Cholnoky Jenő volt. Cholnokyval

Next