Királyi főgimnázium, Arad, 1850

fíc fájdalom­ a szende lak alig hogy elkészült, a mostoha sorsnak vas kara egész terhével reá nehezedett, s porrá tévé azt. Midőn t. i. 1708-ban a pártdühtöl megvakitott kuruczok a szabadság szent neve alatt szerte hordozók rontó fegyvereiket a honban, számos helység s város lön lángok martaléka általuk, a többi közt Ó-Arad is, m­elly Károlyi Sándor parancsára háromszor gyújtatott fel; ekkor a még alig megpihent jámbor apostol könnyező szemekkel távozott hamuvá lett hajlékától; de egy idei bujdoklás után szive, m­elly egyedül elhagyott híveinek lelki boldogitásáért buzogott, vissza készteté őt az elhamvadt lakhoz, mellyet a nagylelkű pártfogók s hívek segélyével újra felemelt romjaiból az előbbinél tágabb alapon, azon helyen, hol jelenleg a szerzet kolostora áll. Ide gyűltek a jámbor atyához a kisded gyermekek, kik tőle kérték az Ige kenyerét, s itt adta kezükbe a katekizmust, az isteni bölcsesség eme a b­e-jét. Az ernyedetlen buzgalmú atyának szelleme áthatotta utódait is, kik a kisdedek elemi oktatását elődük példájára folytaták 1745—ik évig, ekkor az elemi iskolát a szerzetes atyák rendszeresítették, s minthogy a tanulók száma szaporodott, felszob­ják a szerzet kormányzóját, küldene egyet az atyák közül, ki a tanulni vágyó ifjaknak a latin­ nyelv szabályait magyarázná; az említett évben tehát az új nemzedék szellemi növekedését szívükön hordozó atyák az időbeli Csanádi püspök Engl Antal helybenhagyásával megnyiták kolostoruk falai közt az első nyelvészeti osztályt (grammatica), egy év múlva a másodikat, s három év elteltével a harmadikat is, mellyekben minden anyagi jutalom nélkül, egyedül hazájuk iránti szere­­­tetből fáradtak a nevelés terhes pályáján. Alig haladt el egy évtized, a magasbra törekvő atyák buzgalma 1753-ban már a költészeti s szónoklati osztályokat is megnyitá, de nőttön

Next