Királyi főgimnázium, Arad, 1873
t tölteni épenséggel annyi, mint bort tölteni:). Hogy pedig azt ép úgy vegyítették, mint a bort az emberek, tehát bizonyára vízzel, bizonyítja nemcsak hogy pl. Hephastos az olympusi viszály jelenetében (az Ilias I. könyvének végén) a vegyítő korsóból merít, mint rendesen Hebe, hanem azon határozott adat is, miszerint Kalypso az érkező isteni „futárnak“, Hermesnek, vörös nektárt kever.3 4 * 6) Hogy a nektár még vegyítve is, amint az istenek itták, erős ital vala, több okból hihető. E mellett szólt. i. hogy az emberek a látogatóba jött isteneknek mindig vegyítetlen bort nyújtottak, míg ők maguk vegyítettét is beérték. De ez csak gyanítás; biztosabb mindenesetre Polyphemos kyklops mondása, ki, mint Poseidon, tengeri istennek fia, magas állású rokonságánál fogva saját tapasztalásából tudhatta, hogy’ízük a nektár; ő pedig úgy találja, hogy az az erős véres vegyítetlen bor, melyet Odysseus neki tölt, a nektárhoz hasonlít). Homeros isteneit a nektár ivásnál rendesen Hebe szolgálta, későbbi költők azonban Zeus kedvencét, a szép Ganymedest, léptették helyébe, ki az Iliásban is is a főisten pohárnokaként szerepel. Az olympusi lakomák rendesen vígan folytak, ha csak valami „isteni veszekedés“ nem zavarta. Ki ne ismerné a boldog istenek harsány kacaját a teremben sántikálva buzgólkodó és fölszolgáló Hephaestus felett? Az istenek egymás egészségére ittak. 78). Apolló és a múzsák gondoskodtak az asztal feletti zenéről, melynél a Chariták, Hérák, Harmonia, Hehe és Aphrodité táncoltak, sőt Ares és Hermes is belevegyült a táncba, melynek előtáncosa Apolló vola. Hogy alkalmilag az istenek is többet öntöttek a garatra, mint kellett volna, tudjuk Plato gyönyörű symposionjából, hol Poros ittasságának Aphrodite születésnapján az egész emberiségre áldást hozó következményei voltak). Ismeretes továbbá Kronos részegsége, mely állapot az ujjonanszületett Zeusnak életét menté meg; Silenos, Dionysos nevelője és kísérője, valamint Bacchus rendes kísérete is többnyire koremelte hangulatban van. — A magas Olymposról leszállunk a földönjáró emberekhez, és pedig először azon hősökhöz, kik a „szent Ilion“ körül harcolnak. Természetes, hogy köztük és isteneik közt e tekintetben sincs valami nagy külömbség, de róluk már sokkal többet tudunk, valamint boruk fajairól is. Ittak pl. 3) II. 1, 598. 4, 3. 4) Odyss. 5. 93. J) Odyss. 7, 208 — 11, ibid. 196. 359. 6) Ibid. 16, 234. ') II. 4. 4. 8j Hóm. Hymn. Apoll. 186—206 9) Plato Syinpos. p. 203.