Állami főreál iskola, Arad, 1894

A magyar királyság a XIII. században. A nép jelleme, társadalmi viszonya hozta létre intéz­ményeit, az országnak politikai felosztását, a­hol erősebb volt a fejedelmi kéz, hatása meglátszott az intézményeken is, a­mennyiben erős, hatalmas uralkodó egységes birodalmat teremtett, a gyenge uralkodó alatt a hatalmas birtokosok magok is fejedelmek lettek s az ország feldarabolásán közre­működtek. A feldarabolásnak esetleg okul szolgálhat a föld­rajzi fekvés is, de ez legtöbbször nem érinti a politikai intézkedéseket. Egy Németország, egy Görögország földrajzi centrum hiányában csakis mozaikszerű képet mutathatott, de már Franczia vagy Angolországot a földrajzi tényezők kevésbbé akadályozták az egységes monarchia megalkotá­sában, mind a mellett és itt látjuk a tartomány rendszert virágozni, mely az egészből csaknem annyi külön részt alkot, a­hány hatalmalmas hűbéres úr van. Így alakulnak az angol countyk, hogy a heptarchiát ne is említsük, a fran­czia provinciák, melyek oly lazán függnek össze, hogy mindig készek külön országgá alakulni, mint a középkoron át elégszer van alkalmunk tapasztalni. Magyarország politikai felosztása teljesen önálló, nem lehetett utánzása a görög themák vagy a német gauk-nak, miután ezek inkább földrajzilag önálló területeket jelentenek, sem a franczia provinciáknak, melyek a központi hatalom gyengeségének köszönhették létöket. Magyarországon megvolt a szoros földrajzi egység, s a királyság, illetőleg fejedelmi hatalom az alakulás idején elég erős volt; ennélfogva poli­tikai felosztása mellőzi a földrajzi tényezőket. Alig van még ma is oly vármegyénk, mely földrajzilag kikerekített egészet képezne; az egész felosztásból az tűnik ki, hogy az ország területi beosztása az erős központi kormánytól indult ki, vagyis Magyarország kezdettől fogva magán viseli az erős monarchikus jellemet. Magyarországon is meg­volt a hajlam az állam hűbéri alapon való szervezésére, erre vall az a felosztás, melyet Anonymus közöl, így Hahót vitéz a Dorogma-révnél kapott ..

Next