Állami főreál iskola, Arad, 1896
A KORONÁZÁS 30-IK ÉVFORDULÓJÁN. Kedves Ifjak! 1867. junius 8-án tette Felséges királyunk fejére a magyar nemzet Szent István koronáját; ezzel megszületett a béke és haladás korszaka. Az emberi életkort a régi görögök harmincz évre tevék s csakugyan sok történhetik ennyi idő alatt. Uj emberek lépnek föl, új idők állanak elő, mert az emberi gondolkozás vezeti az idők folyamát. Az új szereplők igyekeznek érvényesíteni eszméiket a közjóllét, a haza javára. Azon kormány tagjaiból, mely jelen volt az 1867-ik évi koronázásnál, alig él még egy-kettő, új emberek léptek helyökbe. Akik akkor tettre kész ifjak voltak, megöregedtek, csak az uralkodó személye nem változott. Oly ifjú tetterővel rendelkezik ő ma is, mint akkor, a kezdet nagy munkájánál. Oly szeretettel függ ő most is népén, népe jóllétén, mint akkor, mikor a nemzet haladásának utat nyitott. Egyetlen óhajtásunk most is abban központosul, hogy az Isten tartsa meg drága személyét még sokáig, a haza, a közjóllét javára. A koronát, mint tudjuk II. Szilveszter pápa küldte első szent királyunknak. Ezen kívül a régi római császárok egyenes utóda, Dukasz Mihály is küldött részéről koronát Béla király fiának, a későbbi I. Gézának. E két korona később egybe forrasztatott, mintegy jeléül annak, hogy a keletről származott magyar nemzet a nyugati eszméket teljesen magáévá tette, az ősi erkölcsöket a kereszténység szelíd tanaival a nyugati műveltség befogadására fogékonnyá alakította. Csakis akkor lett