Állami főreál iskola, Arad, 1900
A GÖRÖGÖK FÖLDRAJZI ISMERETEI HOMÉROSTÓL POLYBIUSIG. Sokat vitatják, várjon mai műveltségünk el lehet-e a classicusok ismerete nélkül; sokat lehetne ellene és mellette fölhozni; egy dolog azonban kétségtelen, ez az, hogy a görög nép eszmevilága annyira gazdag volt, hogy mai napig fölkelti bámulatunkat. Elterjedését a Herkules oszlopaitól egész Indiáig is az magyarázza meg, hogy gyakorlati esze csakhamar képes volt tájékozódni idegen körülmények között is, melyeket czéljára elég ügyesen ki is aknázott. Gyakorlati észjárása mellett gondolatmenete elég fegyelmezett volt, rendszert tudott behozni a zavarosnak látszó tényekbe, ennélfogva oly theoriákat állíthatott föl, melyek ma is megállják helyüket. Ha tehát mai műveltségünk elélhet a görögök ismerete nélkül, egyet még sem tagadhatunk, azt t. i. hogy mai műveltségünk a görögöktől teremtett alapon nyugszik. Azért, különösen a reáliskolai ifjúságnál, melynek kevesebb alkalma van e classicus néppel foglalkozni, nem tartom fölöslegesnek, hogy a görögök földrajzi ismereteit előtte föltárjam, had ismerje meg ezt a csodálatos népet mentői teljesebben, mert szellemük vezette a művelt világot akkor is, mikor Római birodalomnak nevezték és vezeti ma is, bármennyire tagadják egyesek. Az alább közlendőket, a különböző földrajz történetével foglalkozó ismertebb munkák, leginkább azonban Bunbury „A history of ancient geography“ czímű két kötetes műve alapján állítottam össze abban a tudatban, hogy nem végeztem vele fölösleges munkát. Az emberi lélek természetében rejlik, hogy nem elégszik meg szűk ismeretkörrel, hanem tudományát