Aradi Közlöny, 1923. január (38. évfolyam, 1-22. szám)
1923-01-07 / 5. szám
1923. Január 7. - ARADI KISLÖNY. ■ •.................- ■ -• 5 Kitüntetett aradi csendőrök. 4 királyi elismerés a tüzolófőparancsnoknak,j egyet Petőfi s barátjának adta. Puzdor Gyula nagy örömmel fogadta a kedves ajándékot s ő, a lelkes gazdag ifjú nem is kaphatott volna értékesebb emléktárgyat Petőfitől. Óh, hányszor meg is ölelték egymást! Két-három hét múltán Puzder gyönörü arany szelencét készíttetett s rávésette ezt a dicsőséges nevet: Petrovics Sándor. Ebbe a szelencébe tette a gombot s mikor Petőfi meglátta a kincset érő dobozban az ő réz pitykéjét, meghatottan köszönte meg dúsgazdag barátjának ezt a meleg gondolatot. C5 ■ O ■ O ■ O= B O ■ O B CD B C3 V O IA Január 2-iki Monitorul Oficial a következő újabb aradi vonatkozású királyi kitüntetéseket közli: Szolgálati érdemkereszt első osztályát kapták: Origóra Mihály pécskai vasúti rendőrtiszt PetcuAurel fenta községi jegyző. A szolgálati érdemérem első osztályát kapták: Bratescu D. Zenov sziguranca tisztviselő, Sabau Karácsony aradi alispáni irodaigazgató, Henger Kornél aradi prefekturai iktató, Radu Vasilie, Iliescu Vasilie, Novaci Traian, Popa Petru, Marta Ilie, Teodor Nicolae, Nitu Florici Mladui Emanoil, Sicoiu Nicolae, Suma Ilie Stupan Nicolae, Arnautu Nicolae, Opa Vasilie, Ruda Adam, Petca dronie, Mates Josif, Pescari Ian, Ghita Vasilie, Mates Teodor, Carmanus Ladislau, Gherasim Vlad, GiuraJosif, Udrea Victor, Gemanaru Adam, Iancu Dumitru, Popescu Nicolae, Rujon Gheorghe Stefan, Belei Petru, MarianChihor, Theodorescu Gheorghe, Banea Gheorghe, Daraban Vasilie, Lungulescu Constantin, Cristea Toma, Dumitrache Constantin, Lupita Jon, Clutitz Marin, az aradi csendőrszázad altisztjei. Mihailovits Gyula tűzol- tófőparancsnok, Hettmannn József Jovin Péter, Morár Miklós, Torna Jen, aradi tűzoltók, Metz Antónia, Russu György, Pantea Joan, Ardelean Joan. Pastíno Petru hivatalszolgák tolOBOIOBOIOIOiOiO Harc a cári koronáért. ■THárom trónkövetelő van. — A franciák is támogatják a mozgalmat. Budapest. Feltűnést keltő hír érkezett Parisból arról, hogy az orosz monarchisták francia politikusokkal kezdenek újabb tanácskozásokat. Ma már igen befolyásos és mértékadó körök is támogatják az orosz monarchistákat. Eddig csak Cyrill Vladimirovics nagyherceg igényeiről számolt be a sajtó. Cyrill nagyherceg tényleg a maga részére követeli a trónt. Az orosz monarchisták azonban az ő igényeit nem veszik komolyan. A legkomolyabb pártja Nikolajevics nagyhercegnek, avolt fővezérnek van. Az említett trónkövetelőkön kívül azonban egy újabb is jelentkezett Dimitrij Pravlovics nagyherceg személyében. A nagyherceg Párisban már több agrifációs gyűlést hívott öszsze, amelyeken francia tisztek is megjelentek. Az orosz monarchistáknak már a szovjet hivatalnokai között is vannak titkos megbízottaik, így például Moszkvában letartóztatták Valentinovot, Csicserin meghitt emberét, mert bebizonyosodott, hogy összeköttetésben állt a párisi monarchista körökkel. Rigai jelentés szerint az orosz szovjet diplomácia számos tagja teljesít a párisi monarchisták részére titkosszolgálatot. Ha ebben a rovatban viruló fotográfiáikat írnék, kétségtelenülépanúgy az első portrémű lenne a Wölcher Gyuláé, mint ahogy elsőnek kellett volna lennie a fakuló fotográfiák albumában, öregségre és fiatalságra nézve is. Mert ha valaki nyolcvan éves, ezt öregnek szokás mondani, még akkor is, ha Jókai kijelentette róla, hogy nem vén. Én azonban gyorsan bebizonyítani szeretném, hogy Jókai régi mondása épen a Wälder Gyulára illik leginkább. Következnek a bizonyítékok: : * 1. Az Ipar- és Népbank pénztárosa, amikor Wälder igazgatósági tagot keresem, ezt mondja: — Az öreg Wälder úr délután fél ötkor jön be a bankba, aláírja a postát, amelyet nélküle nem lehet feladni. Az Ipar- és Népbank vezérigazgatója öt perccel később: — Wälder úr ma nem jön be a bankba, valahova elutazott. Nem azért, mert esik az eső, hanem mert valami más dolga van. Az esőtől és a hótól nem fél, tessék a privátlakására menni. 3. ' A privátlajkás szobalánya harminc perc múlva: ki! — A nagyságos úr délután nem szokott aludni. Tessék helyet foglalni, mindjárt itt lesz. 'Rezümé:] Wälder Gyula az aradi Ipar-és Népbank igazgatósági tagja nyolcvan éves korában minden nap aláírja a postát, vidáman autózik, nem alszik délután és nem fél a hótól és az esőtől. A nyolcvan éves Wälder fiatalember. Leültet egy kényelmes és jól fűtött szalonban és amikor megtudja, hogy amit mond jegyezni akarom, bevezet a dolgozószobájába, leültet az íróasztalához és megpróbál szerkesztőséget varázsolni körülöttem. Ezeket mondja: — Aradon három gimnáziumot végeztem. Tizennégy éves koromban Bécsire kerültem, a reáliskolába iratkoztam át, 1862-bem Drezdába kerültem a technikára, azt jelesen végeztem, a híres színházépítőnél, Fellnernél praktizáltam Bécsijén, hazajöttem, átvettem az apám fűrészgyárát, eladtam, magánzó lettem és az ElsőAradi Takarékpénztár igazgatósági tagja, amit később fölcseréltem az aradi Ipar- és Népbank igazgatósági tagságával. Igazgatósági tagja vagyok a Széchényimalomnak, felügyelő bizottsági tagja a vagyongyárnak és a villanygyárnak — ennyi az egész. Vidáman csillognak a Wälder szemei, azt is hozzáteszi még, hogy testileg és szellemileg fiatalabbnak érzi magát, mint valaha. Annyi bizonyos, hogy a legszorgalmasabb igazgatósági tagja a bankjának, szerelmes a bankba és a két fiát is a bank pályára nevelte. Az egyik ifjabb Wälder Gyula a Pesti Hazainak alelnöke és vezérigazgatója, a másik Wälder Béla a Földhitelbank igazgatója. Mind a ketten vezető egyéniségei Budapest pénzügyi társadalmának. — Csak az utolsó hónapokban szomorodtam el. Nyolc hónappal ezelőtt elvesztettem a feleségemet. Ötvenkét esztendeig együtt éltünk a legboldogabb, a legmegértőbb házasságban. Itt van szegény. Az öreg Wälder felmutat a falra, ahol sötét keretben egy sötétruhás asszony arcképe függ. A nyolcvan éves öreg úr az életnek talán csak ezt az egyetlen hibáját érzi: elment mellőle az asszony, akivel egy fél századot élt le a földi vándorlásban. (f. t.) 10B0«0»C5«010»0»C3*0 PetŐfi-anekdóták. ’(A költő rézpitykéje.) Pápa közelében nagy porcellán gyár volt abban az időben, mikor Petőfi ott járt iskolába. Igen sok munkás dolgozott benne szorgalmasan és ügyesen. A kész asztali díszeket, gyertyatartókat, szobrocskákat külön helyen halmozták össze. Egyik felhős, szeles délután Petőfi Sándor, Pozdor Gyula, Roboz István és Cserna Károly pápai diákok megnézték ezt a nagy porcellángyárát. Végig csodálták az égő kemencéket, a sebesen dolgozó munkásokat, a sok becses gyúrt agyagot, azután bementek a raktárba és órákon át el-elnézegették a szebbnélszebb emlékeket, műtárgyakat, szobrokat. A gazdag Pozdor Gyula egyszer csak levett az egyik állványról egy gyönyörű szobrot. Az árát se kérdezte előre meg s Petőfinek nyújtotta, hogy fogadja el szeretete jeléül. A szegény diák, akit akkor még Petrovics Sándornak hívtak, igen meglepődött: — Köszönöm, Gyula, ezt a drága ajándékot, de hadd maradjon itt, nekem elég, hogy fölajánlottad. Pozdor Gyula szemére szomorú fátyol borult. Busán hallgatott. Ez a fájdalmas némaság annyira meghatotta Petőfit, Hogy újra megszólalt: —Tudod, Gyula. Ha te meg tőlem fogadsz el valami emléktárgyat, akkor szivsen és hálásan veszem jó szived ajándékát. — Sándor, én nagyon megörülök minden tárgynak, amit te adsz. Erre megölelte egymást a két diák és a drága porcellán szobor Petőfié lett. Másnap lakására hívta Puzdort Petőfi. Az asztal fiókjából előkotorászott valami kis papiros dobozt s csöndesen felnyitotta: — Nézd Gyütei barátom, ezek az én sok szenvedésem ércbeöntött emlékei. Ha szeretsz, emlékezzél meg rólam, ha ez a gomb a kezedbe kerül. És a dobozkából több sárgaréz katonagomb közül kivett frradi ügyvéd szerencséje. (Amikor a pervesztésből nagy haszon származik.) Egy aradi ügyvéd története. Huszonöt esztendővel ezelőtt, miként illendő, biztosította magát. Életre-halálra. Egy amerikai biztosító magyarországi fiókjával csinálta meg a biztosítást — százezer koronára. Egyszer csak meg jön a körlevél New-Yorkból. Igen ám, de nem százezer koronáról, hanem húszezer dollárról. Az ügyvéd utánaszámol és megállapítja, hogy Húszezer dollár csak kilencvenkilencezerkétszáz korona. Természetes, hogy protestál. A biz,tosítótársaság, még természetesebb, ragaszkodik a körleveléhez. Az ügyvéd, a legtermészetesebb, megtagadja a díjnyugták" beváltását.A biztosító, ősi "praxis szerint, pöröl, így indult meg ez a per is, mint annyi sok más biztosítási per, s föl is került egészen a Kúriáig. Az ügyvéd — kitűnő jogász — hiába kardoskodott, a Kúria előtt elveszítette a pert. A legfelsőbb bíróság kimondotta, hogy be kell váltania a díjnyugtákat. A biztosítás kötésekor ugyanis '■— az ítélet szerint — neki tudnia kellett, hogy az amerikai biztosító, amelynek dollárban van az alaptőkéje és a fedezete is — csak dollárban fizethet. Az ügyvéd ezzel pörvesztes lett, s a biztosító győzött. Szégyen volt ez akkortájt, alapos szégyen egy jogász számára. Szerencsére mégsem lett belőle nagy baj. Legföljebb az ügyvédnek fájt egy kicsit, a dolog,a pörvesztesség. r _ Most járt le a huszonöt esztendő. A biztosító fizetett is, a maga iga szerint: húszezer dollárt. Az ügyvéd már meg is kapta a pénzt. Ha akkor pernyertes*, kap helyette most százezer koronát Hétezer száz és egynéhány lett. Mégis jó volt elveszíteni a port. OIOIOIOIOIOIOIOIO — Ullmann Adolf nem ismeri Stinnest. A Budapesten megjelenő „Pénzvilág“ Stinnes budapesti útja alkalmával különszámot adott ki, amelyben Budapest vezető pénzügyi kapacitásai nyilatkoztak a német iparkirályról. A beérkezett válaszok közül báró Ullmann Adolfnak, a Hitelbank elnökének a válasza a legérdekesebb. Ullmann sajnálattal jelentette ki egy őt meginterjúvoló újságírónak, hogy Stinnesről semmi közelebbit nem közölhet, míg ő nem ismeri Stinnest cTafitilé fotográfiáit. régi Aradiéi.) "Wälder Q'yua.