Aradi Közlöny, 1923. január (38. évfolyam, 1-22. szám)

1923-01-25 / 17. szám

1923. Jajzser 25.*V.* .ailasdi közlöny. ›n*rT·0‚T·B›r·BCDiC3BC3»C3»C3*OBO«C?­O»C3*C3«O*ICpiC3B fsz Acsev­ leltározása hóviharban (Végigjárja a bizottság a vonalakat.) Tegnap este­ Brádra utazott ki az Acsev vasútüzemlét leltá­rozó bizottság, ahonnan vissza­­jövet szemlélik meg a Brád-Uj­­szen­tarma, valamint a Borosineu- Ceratea (Csermő) közötti vonal­részt. Arad—Pécsfca és Arad-— Ottl­alka vonalakat már bejárták, és körü­lbelül e hét végére fejezik be az egész vasútüzem leltározá­sát. Az utolsó vonalrészen, amely mintegy 130 kilométer hosszú és 31 állomás, 29 vasúti őrház van rajta, az Acsev részéről Elemér Gyula főfelügyelő, a forgalmi osz­tály­ főnöke, aki az összes vona­lak leltározásánál jelen volt, Brád­tól. — Sebesig (Borossebesig) Szathmáry Béla főmérnök, e vo­­nalrész osztálymérnöke, a hátra-, levő részen Leitner Kálmán fő-, mérnök vesz részt a leltározási munkálatoknál. A többi osztály­­főnökök most a központban dol­goznak és a külső leltározás be­fejezése után ismét Aradon foly­tatják a tanácskozásokat. Az anyagkezelési osztály leltározá­sát az Acsev részéről­­Joanovits Sándor fűtésüigyenű, osztályfőnök­­végzi. Az Aradi Közlöny munkatársa ma beszélgetést folytatott . La­­czay István főmérnökkel, az első vonnalrész osztálymérnökével, aki a leltározó bizottságbon az arad­­pecicai és az arad-igszentannai vonalon az Acsevet képviselte. A főmérnök a leltározó bizottság munkájáról a következőket mon­dotta el munkatársunknak: ■“ Legelőször az arad­pecicai vonalat járták be. Az egész bi­zottság együtt utazott, de a lel­tározási munkálatokat csak azok végezték, akiknek az illető rész a reszortjába vágott. Az Acsev­­nek három osztá­lymérnöksége van, amely alá három vonalrész­artozik.­­A Cfr. részéről is három főmérnököt jelöltek ki az egyes vonalrészek leltározására. Az­­összes vonalrészekre csak a for­­gami osztályok vezetői mennek­­ki. A bucureşti megbízottak az egész vonatot­ bejárják. Vona­tunk minden egyes őrháznál és állomásnál megállott, a nálunk levő leltárt összehasonlítottuk az ottani leltárral és együttesen ál­lapítottuk meg, hogy a leltárban foglalt adatok megfelelnek-e a Valóságnak? Mi csak a leltárt el­lenőriztük­ a Cfr. megbízottakkal együtt, akik egyben mindenről ■ felvették a leltárárosv­ányt. Külö­nösebb nyilatkozatok nem voltak a leltározás alkalmával, annyit azonban mondhatok, hogy a Cfr. megbízottaiknak nagyon tetszett be­rendezésünk, és ezt többször ki­fejezésre is juttatták. Beszélget­tek a személyzettel is és meg­lepte őket az a tökéletes fegyel­mezettség, amit még az utolsó vasúti őrnél is tapasztaltak. Az orad-pedeai vonalon csak a 9-es számas őrházig jutottunk el. To­vább nem mehettünk a rettenetes hófúvás miatt. Ennél az őrháznál tejesen sík területen madél mé­ter magasan állott a hó. A hatal­mas hóréteg alól kellett elő­kapar­gatni a leltár szerinti tartalék sí­neket és talpfákat. Mi már a hó­vihar végére érkeztünk oda. A vasúti őr, Pál János háromnapos fergeteg rémségeit állotta ki egye­dül­­és teljesen elzárva a világtól. Egészen sápadt volt még akkor is, amikor nekünk elmesélte, hogy a szörnyű hófúvás napjai milye­nek voltak. A 9-cs számú őrhá­zon túl már a magyar határ kö­vetkezik. Több őrház nincsen. A magyar határhoz közel egy ids vasútüzem ágazik el, amelyen fát szállítanak át Magyarországra. Ezt akartja megszemlélni a bizott­ság, azonban a hóval magasan borított pálya miatt ezt későbbre kellett elfelosztani. Károlyi Mihályék Magyarország ellen. (Kéri Pál Parisban kőnyomatost alapit. — A kül­földi magyar emigránsok Moszkvával állandó érintkezést tartanak fenn. — Garami és Lo­­vászy távol tartják magukat ettől az akciótól.­­ —­ Újabb mozgalomba kezdtek az emigránsok.) (Az „Aradi Közlöny“ bécsi tudó­sítójától). Károlyi Mihály, Jászi Osz­kár és Linder Béla már hosszabb idő óta Belgrádban tartózkodnak és belgrádi tartózkodásuk során aktív részt vettek abban a hatalmas akció­ban, amelyet Jugoszlávia folytat Ma­gyarország ellen. Károlyi Mihály és társai a Magyarország ellen irányu­ló propagandához különböző alapot szolgáltatnak és általában közremű­ködésükkel meg akarják könnyíteni a propagandának eredményessé téte­lét abból a célból, hogy a propagan­da eredményessége egyúttal az ő ha­zavezető útjukat is egyengesse. Ká­rolyi Mihály állandó érintkezést tart fenn­ Pasicscsal, Jugoszlávia minisz­terelnökével, akivel állandó tanácsko­­zásokat folytat és akinek segítségére van a Magyarország elleni aknamun­kában. A Belgrádban tartózkodó ma­­gyar emigránsok szoros érintkezést tartanak fenn a jelenleg Amerikában időző Hock Jánossal is, akinek ame­rikai körútja során sikerült nagyobb dollár-adományokra szert tenni és ezzel a pénzösszeggel segélyezi Ká­rolyi Mihályék akcióját. Bécsi kisan­­tantkörökben Károlyi Mihályék bel­grádi propagandájából arra követ­keztetnek, hogy a külföldön élő ma­gyar emigránsok újra nagyobb arányú mozgalomba kezdtek, aminek OaOBOiOIOSOlOSOBOS bizonyságára szolgál az a körül­mény is, hogy Kéri Pál Bécsből Pá­risba tette át székhelyét, ahol több úgynevezett emigráns újságíró van s német, angol és francia nyelven kő­nyomatost akar szerkeszteni. Kéri Pál készülőben levő kőnyomatosa­n magyarellenes célokat fog szolgálni, s természetesen azzal a rejtett célzat- s tál, hogy a mai magyar kormány- s­zotra diszkreditáló cikkeket bocsás­­s­­on világgá. A kőnyomatost Kéri I Pál egészen zsurnalisztikai alapon­­ akarja megszervezni olyformán, hogy a könyomatoS nemcsak értesü­léseket fog közölni a magyar állapo­tokról, hanem kész cikkeket­ és cripo­r­tokat szolgáltat német, angol és fran­cia nyelven a magyarellenes világsaj­tónak. Egyébként úgy Károlyiék, mint Kéri Pál társasága egész Euró­pát behálózza összeköttetéseivel, így Moszkvával is állandó ka­pcsola­­­­­ot tart fenn. Kéri Pál kőnyomatosa­n egyik oszlopa lesz a magyarellenes , sajtópropagandának. A külföldi ma­gyar emigránsok ilyen irányú moz­­­­galmától csak két magyar emigráns I tartja magát teljesen távol. Garami I Ernő és Lovászy Márton ugyanis­­ nem vesznek részt semmiféle mozga­­­lomban és a többi emigránsokkal­­ összeköttetést sem tartanak fenn. I­két vesztenek nők is. A mai szoá­­rokon ugyan ki elégszik meg a férjekkel? Pláne a saját­ férjével. Ifjú gavallérokra szomjúhozik a mai zsur­dáma, aki édes szemte­lenségeket sugdos a fülébe és tánc közben impertínens érzéki-­séggel összetéveszt s za­varja a táncosnője térdeit a magáéval. És a férj, az a hirtye, jámbor po­fával nézi. Hogy milyen divatos, milyen kapós az ő drágja.Táltos neje. A mi férjeink nem vették volna szívesen, hogy a fiatal em­bereket elvegyük a lányoktól és magunk se tartottuk volna ildo­mosnak azt. Igaz, hogy a mi fér­jeinknek aztán nem is­ kellett be­hunyni hol az egyik, hol a másik szemüket, sőt néha mind­kettőt. A mai zsúrtársaság már valóság­gal törvényesnek fogadja el egy­­egy zsurdáma barátságát a maga z­surifjához. Van törvényes férj és legális udvarné. Látja­­, Szerkesztő Uraidé fa­jult el a fékevesztett zsur és szo­­áré-mánia. Az elsők között árte­rek lenni tehát, aki üdvözlöm az Aradi Közlönyt, amikor a zsúr­­lakodalmaktól visszatérést hirdet az egyszerű, polgári teához és vele ahhoz a társadalmi érintke­zéshez, amely meleg, amely csa­ládra­, és megőrzi a férj számára a feleséget, a gyermekek számára az anyát. Egy negyvenéves asszony. A további hozzászólásokat kö­zöljük. Aradi problémák. (A szoáré-mánia elfajulása.) A zsurok és szoárék leegysze­rűsítésének kérdéséhez bátor han­gon szól hozzá ma egy érett gon­­dolkozású asszony. Az érdekes levelet szó szerint közöljük: Tisztelt Szerkesztőség! Lel­kes hive vagyok minden társa­dalmi életnek. Szeretem ha baráti kör vesz körül és csak akkor va­gyok elememben igazán, lila kicse­rélh­etem gondolataimat olyanok­­tó­l, akik kellemesek nekem. Mél­­tóztassék elhinni, hogy a legme­legebb családi fészekben is ráéhe­zik időnként az ember egy kis csa­ládon kívüli társaságra. Fiatal asszony koromban volt három­­négy család, akivel intim barát­ságot tartottunk és fölváltva jöt­tünk össze egymásnál hetenkint kétszer-háromszor rendszerint va­csora után. A háziasszony szer­vírozott egy csésze feketét, eset­leg teát egy kis tea-sütemény­ OIOIOIOIOIOIOIOOOI nyel és kész. Mi asszonyok eldis­­zkurálgattunk a napi események­ről, vagy leültünk a zongorához, az urak komolyabb témákat tár­gyaltak, esetleg alsóztak. Ha jó­­,­kedvünk támadt táncra is perdül­tünk és férjeink teljesen kielégítő táncpartnerek voltak számunkra. Éjféltájt aztán szépen, megelége­detten hazamentünk és másnap kialudva, friss jókedvvel láttunk a mindennapi munkához. Nem akarok az ujdivatú, hogy úgy mondjam, a mammut-esté­­lyek gyomrot rontó, zsebet sor­vasztó aberrátd­óival foglalkozni. Én ilyet sohase rendeztem. De rá akarok mutatni a mai zsúr és szoáré-társaság ízlésbeli eltéve­lyedéseire. Ma már vajmi ritka az a h­árom-négy intim család, melyet egymás társasága kielé­gít. Ma ha mulatni akarnak, ösz­­szecsődítik a fél várost. Egy kis zongoraszó, egy kis alsós? Kinek elég ez? Cigánybanda kell, vagy legalább k­is tapor, meg bakarat és d­emin d­e fér, ahol súlyos erre- 3 Szovj­etcsapatok -VV-a törökök támogatására. Athéni hír az oroszok partraszál­lásáról. BELGRÁD: Ide az a hír jött Az Irénből és a belgrádi újságok szen­zációs formában közlik, hogy a ten­gerszorosok mentén erős szovjetcsa­patok szállottak partra, a­melyek szükség esetén Tráciában a törökök mellett fognak harcolni a görögök ellen. Egyelőre nem lehet tudni, mi igaz a dologból és a hír még meg­erősítésre szorul. LAUSANNE: A konferencia ter­ritoriális bizottsága holnap fogja tárgyalni a karaguszi, valamint a Gallipoli-félszigeten levő török erő­dítések ügyét. Lausanneból jelentik: Ma ke­rült napirendre a mossuli kérdés. A vita úgy folyt le, amint azt az eddigi tapasztalatok után várni le­hetett. Mindkét részről a legtúl­­zottabb követelésekkel álltak elő. A dologban az a legérdekesebb, hogy­ mindkét oldalon a petró­leumért harcolnak, ami Angliára is, meg Törökországra nézve is életkérdés. A tárgyalás alkalmá­val azt hangoztatták, hogy a mos­suli kérdésben népszövetségi dön­tés legyen, ugyanis Törökország ragaszkodik a népszavazáshoz. A vita eredményeképpen Carson lord kimondotta, hogy haladékta­lanul megteszi a szükséges lépé­seket, hogy a mossuli kérdést a népszövetség elé vigyék.

Next