Aradi Közlöny, 1925. április (40. évfolyam, 73-94. szám)

1925-04-29 / 93. szám

4 KÖZLÖNY Ismét elhalasztották Zelea Codreanu hírü­gyészek főtárgyalását­ , Bucarestibel jelentik: Ma kellett volna megtartani Zelea Codrea­­nu ismert bűnügyének félbeszakított tárgyalását, a bíróság azonban a tárgyalást ismét elhalasztotta, ez alkalommal május 15-ére. Felmentették Márffy bűntársak Kiss Ferenc a bombaper koronatanúja nem bűnös. Budapestről táviratozzék. A budapesti törvényszék ma kezdte meg Kiss Ferenc ügyének a tár­gyalását, aki tudvalévően a Márffy-féle bombamerényletek perének koronatanúja volt, de a­ki szintén vádlottja volt ennek a pernek. Kiss Ferenc külföldről való hazatérése után öngyilkos­ságot követett el, mert állítólag Márffy emberei üldözték és most sebesüléséből való felépülése után vonta felelősségre az­ bíró­ság. A vádirat különböző bomba­­merényletekre való szövetkezés­sel vádolta Kiss Ferencet, akit azonban a törvényszék felmen­tett, mert ténykedése nem meríti ki ,a sráca tárgyává tett bűncselek­ményeket.­­Az ügyész felebbezett. s asszonya is kapott akkor egy­­levelet, amelyben vőlegénye arról értesíti, hogy hosszabb időre­ el­utazott . Pontosan vagy, mint Grosz Hermann esetében. Tanai megesketik. Újabb taná­r: Izrael Pinkász, aki nagy vonásokban ugyanazt mondja el, amit Zelib Ábrahám. Elnök: Mit szól- immíezeidiez Reinitz? ^ Remite: Dehaája a­ fejét, kono­kul, keményet, tagad. Valótlan­nak minősíti a tanuk állításait,­ de , nem tudja azokat megcáfolni. Mindenre csak azt mondja: „Nem igaz! Nem igaz! " A közönség körében fiaik mo­raj. Idehatol a fülemhez egy-egy szófoszlány. Milyen gonosz . .­­. A szemébe mondják­ és mégis ,ta­gad . . . Nem mer a szemükbe nézni . . . Ilyen elvetemült le­gyen egy ember . . . Erdős el­nök komoly hangon figyelmezteti a hallgatóságot, hogy csendben tegyen és tartózkodjék minden megjegyzéstől. Ezután rövid szü­netet rendelt el. A szünet alatt Reinitz halkan beszélget védői­ed, majd szótlanul leül a padra is maga elé mered. Néha belenéz jegyzeteibe és gondolatokba mé­lyed. Látszik rajta, hogy készül erősen minden támadásra'. ' - »teck rendreinii Reinitzet Erdős elnök ismét megszólal és égighüvit a termen kemény hangja: ; ■ i . .v. — A tárgyalást újból megnyi­tom! ! •.1 Ujabbi­­tárni lép az elnök­i emel­vény elé: Heilprin Kálmán. Az ő vallomása is érdekes és súlyos. Elmondja: Bánffy hányadon ta­lálkozott Niszel Károllyal, aki el­mondotta neki, hogy Reinitz aján­latot tett neki, menjenek el együtt Bányára. Ott neki, — Niszelnek — le kell ütni egy embert és ez­zel százezreket kereshet. A pén­zen azután majd osztozkodnak.­­ Elnök: Reinitz álljon fel. Hal­lotta mit mondott a tanú? Mi a­­megjegyzése rá? _ ... . Reinitz: Niszel hazudott, mint mindig. Tagadom, hogy ezt mondtam volna neki. Elnök: Ezt mindjárt gondoltam. Maga soha nem mondott senkinek semmit. Soha sem csalt el embe­reket sehová. Ez a sok tanú csak úgy a kisujjából szopta mindeze­ket!' ! ; . ■ _ v “ - > ! Reinitz:' Nem mondhatok mást, mint azt, hogy Hazudnak! Elnök: Használjon más Hangot, ezért megbüntetem! Értette! Reinitz: Igenis! ! j Dr. Rácz Endre az újabb tanú. Ő Orosz Hermannak egyik peres ügyében ügyvédje volt. Groszné neki is elpanaszolta, hogy férje eltűnt. Amikor Grosz Hermann holttestét megtalálták, a zsebében levő iratok között találtak több nyugtát is, amelyek tanúsítják hogy Grosz Hermann neki több ízben fizetett különböző­­ összege­­ket.­­ Elnök a bűnjeles asztalról fel­vesz több papirost és az ügyvéd elé mutatja: Ezek azok? Tűni, igen. Mernk -­­k vallo­mására. Eltávozik. De nem megy ki a teremből. Egyrészt mert o­*m lehet a teremből kijutni, más «­é­rt, mert nincsen olyan ember, mert ne érdekelne ennek a ritka érdekességű és szenzációkban bővelkedő tárgyalásnak minden mozzanata. ! " A­ Feszler Salamon vallomása egészen lényegtelen, meg sem es­ketik. Másik tanú lép elő: Gutt­­marmn Béla. Ismerte Groszt és fel­ismeri az asztalon levő bűnjelek­ben Grosz tulajdonait. Újabb ta­nú: Del­­ma­nn Izidor. Elmondja, hogy:‘tanúsnak vitték ki Felsőbá­nyára, amikor Grosz Herm­annt agnoszká­ltá­k. Ott felismerte a Grosz Hermann ruháit. Eveid­ként rokona a meggyilkolt Grosz Hermannak és biztos tudomása van arról, hogy Grosz szoros üz­leti összeköttetésben állott Rei­­nitzzel. Vallomása fontos, meg is esketik rá. Orosz József tanú je­lentéktelen vallomást tesz. Alig is figyel rá valaki. A tárgyalás lapzártakor még tart.­­­­ Pilisi Róza. Kommunista forradalom készül az Erdős-Kárpátokban• Május elseje, a Sz Ungv­ár, április 28.­ Az Erdős­­kárpátokban valami készül. A le-­­ ec" fattot, les­­z elkövetkező v­agy kolibr "fü­temények árnyé­kát veti előre. A vonatok nap-nap mellett száz- és ezerszámra hoz­zák az egyenruhás és civilbe öltö­zött csendőröket és rendőröket. A falvakban megkettőzték a csend­­őrség létszámát. A kommunista­ párt készülődik valamire, ezért van a nagy izga­lom és előkészület Valami olyan akcióra, amiről sokat fognak be­szélni. Hogy mire, azt titokban tartják, de a beavatottak arról sut­tognak, hogy május elseje az a dátum, amikor kibontják a forra­­dalom zászlaját. Pénz bőven áll rendelkezésükre, a moszkvai t­arany gurul és ép annyi gurul át * a határokon belőle,_ amennyire a­sdieség van.Nyit titok az is, hogy íxi akció x asdiek dien készült A kommunista­ párt az­­ Erdőskárpá­­tok autonómiájának jelszavával indul a küzdelembe, de bizonyos, hogy messzebbmenő célok érde­kében ez csak jelszó. ... A jelen pillanatban nem­ lehet tudni, hogy mit hoz a kritikus má­jus elseje, lehet, hogy csak vak­­lárma lesz az egész dolog, de le­het, hogy a kommunista­ párt meg­valósítja Gáti József dr. szavait, aki csak nemrégiben jelentette ki egy népgyűlésen: a rutén nép el­érkezettnek látja az időt arra, hogy sorsának irányítását kezébe vegye. kritikus dátum.. .*­ s- - 1925. április 29. hol nővére postamesternő volt. 1920-ban kerültek Szabadkára, itt az idős asszony betegeskedni kezdett és hónapokig tartó betegség után ma reggel meghalt.Hagyatékában több Munkácsy­­emlék van. a festő dedikált arcképei, azonkívül Milton halála című kép egyik reprodukciója, amelyet Mun­kácsy Parisból küldött egykori mes­terének. A kép sarkában Munkácsy keze írása: Hálám jeléül mesterem­nek, Szamossy Eleknek Páris. 1879. március 23-ikán Munkácsy Mihály.“ A birtokában volt két kisebb Mun­­kácsy-kép még régebben a Magyar, Nemzeti Muzeum képtárába került Meghalt Munkácsy aradi tanítómesterének özvegye Értékes Munkácsy-emlkek az elhunyt mat­róna birtokában.­­ Szamossy Elek vezette a kis asztalosinast a világhírességi ú­jára. (Saját tudósítónktól.) Csak a na­gyon öreg aradi emberek emlékez­nek még talán arra, hogy ki volt Munkácsy Mihálynak, a világhíres magyar festőművésznek aradi tanító­mestere. Most egy rövid távirati tu­dósítás idézi újra az emlékezetbe a tanítómesternek, Szamossy Elek ara­di festőművésznek nevét azét az em­berét, akinek vezető útmutatása mel­lett tette meg Munkácsy Mihály az­­ első lépéseket azon az útón, amely odavezetett, hogy az egyszerű aszta­losinasból a világ egy°k legkiválóbb festője lett. A távirat azt jelenti, hogy Szabadkán ma reggel hetvenöt éves korában meghalt özvegy Sza­mossy Elekné, Novobretter Katalin. Az elhunyt Szamossy Eleri festőmű­vésznek, Munkácsy Mihály néhai aradi tanítómesterének volt az özve­­gye. Néhány éve telepedett le Sza­badkán, ahol csaknem tel­jes b O­zottságban élt nővérének családja körében. Szamossy Elekék Aradon laktak, s Szamossynak ott volt műterme, aho­­­­vá egy alkalommal Munkácsy Mi­hály, a kis asztalosinas képkereteket vitt a mester számára. Amíg a festő a kereteket vizsgálta, a kis inas a műteremben lógó képeket nézegette , és egyszerre csak félénk hangon el­árulta, hogy ő is szokott rajzolgat­­ni. Másnap néhány Munkácsy-vázlat­ már Szamossynál volt, egy héttel ké­­­sőbb pedig az asztalosinas legtehet­­­­ségesebb tanítványa lett a festőnek, s hogy évekkel később a világ egyik leghíresebb festője váljék belőle. ■— Szamossy, aki neves arcképfestő volt 1888-ban halt meg. Szamossyné férje halála után Bu­dapestre kobozott fiához, Szamossy­­ Lászlóhoz ?­­­ szintén ismert festő­­ volt, majd ennek 1902-ben bekövet­kezett halála után a Bácskában élő­­ nővére vette magához a magára ma­­­radt özvegyet. Több éven keresztül a Pincéd bácskai községben laktak, a Világhírű festményt fedeztek fel Aradon. Százezreket érő kén az aradi öregek otthonában. (Saját tudósítónktól.) Mindig nagy eseményt jelentett a mű­vészvilágban, ha egy-egy régi mester kiváló alkotását sikerült­ felfedezni az értéktelen lomoki­ között. Évtizedekig, esetleg év­századokig nem volt alkalma egy avatott szemnek megpillantani a mesebeli kincset, amely el volt­ zárva a művészetben gyönyört­­ködni tudó emberek elől. Egyik tiszaparti falaiban egy eredeti Ra­­foci-festményt fedezett fel valaki. A kincseket érő műremeket egy parasztreatív kötőnek­ használtak. Aradon is van , egy műkincs, egy vagyont érő festmény, amelyet eddig nem fedez­tek fel. Az aradi öregek otthonában egyik szoba falán egy töredezett festékű kép szerénykedik.­­ Női­ aktot ábrázol és látszik rajta, hogy valamikor nagyon régen festették. A laikus néző alig veszi észre, hisz olyan kopott és foltos, hogy első pillan­­atra olcsó olajnyomatnak látszik. A kép a Fischer Eliz-féle hagya­tékból került az izraelita hitközség tulajdonába. Nem régen egy úr járt az öregek otthonában és első látásra húszezer lejt ígért a fest­ményért. Az otthon gondnoka ter­mészetesen nem fogadhatta el az ajánlatot, mert ehhez a hitközség beleegyezése szükséges. Az aránylag jó karban lévő kép féléletnagyságban egy fekvő fiatal nő aktját ábrázolja. Egy kiváló aradi műértő figyelmeztetett ben­nünket a százezreket érő festt­ményre, amelyről a következőket mondotta: — A festmény oly művészies tökélyű rajztudással, remekül megkomponált beállítással, jelleg­zetes környezettel és harmonikus­­kolorittel van megalkotva, hogy­­ valamely régi mestert kell szer­zője gyanánt sejtenünk. Valószí­nű, hogy már restaurálták. A tevit fehér alapjának cinkje vagy ólom­ja obszktálódott, míg a kontúr­­reflex fehére teljesen ép. Ebből következtetem, hogy a holland odalfesték előtti korban készült a festmény, még a cinquecenlistáik előtt, bár a pompás kezek a nagy Lionardót juttatják eszünkbe. Az bizonyos, hogy kora legalább is a bolognai iskoláé, amelyre a drapé­riából lehet következtetni. Eddig szól­ó iszakvéle­ fény, a­mely komoly­an ered.

Next