Aradi Közlöny, 1927. augusztus (42. évfolyam, 168-192. szám)

1927-08-17 / 180. szám

Arad, XXXXII. évi 160-ik szám, § lej, fsste&st c isj. 1927 augusztus 17. Szerda. Szerkesztőség Arad, Acsev^palota. Kiadóhivatal: Aradi Nyomda Vállalat. Btdlev. Regele Ferdinand 4^22 József főherceg­ né) Sürgönyeim: Közlöny, Arad. Telefonszám: Szerkesztőség és kiadóhivatal 151. Megjelenik naponta reggel. Közlön POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP.­­ Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF. * ELŐFIZETÉS HELYBEN ÉS VIDÉKÉN Égisz évre két éve ... Negyed évre Havanta ~ Hírdetések K­or Lej 540 Lej 270 Lej 90 Lej szerint Egyes szám­ára 5 lej, attárpap 6 lej. Bucureetiben 50 bánival több gifir.is Garoflid a CFR­ élén A néppárti vezető politikus kinevezése rendkí­­vüüli nagy meglepetést keltett . Miért távo­zott Perieteanu államtitkár. (Az Aradi Közlöny bucuresti tudósítójának távirata.) Perieteanu távozásával kétségtelenné vált, hogy a kor­mánynak bizonyos szándékai vannak a CFR új vezérigazgatója személyét illetőleg, mind­azonáltal óriási meglepetést, igen nagy szenzá­ciót keltett, hogy az államvasutak autonómiá­jának helyreállításával a kormány Garoflic Constantini, az Averescu-kormány volt föld­­mivelésügyi miniszterét nevezte ki a CFR igazgatótanácsának elnökévé. Garoflid kine­vezése általános konsternációt keltett, mi­után közismert tény, hogy a volt miniszter gazdasági felfogásában homlokegyenest ellen­tétben áll a liberális kormány gazdasági kon­cepciójával s épen ő volt az, akinek törvé­nyeit a liberális párt kormányra jutása után nyomban hatálytalanította. Garoflid kineve­zése azonban egészen meglepetésszerűen tör­tént, mert az utolsó pillanatig is Busila mér­nököt, az Ugir elnökét, vagy Todorescu mér­nököt, a petroşani kőszénbánya társaság ve­zérigazgatóját emlegették komoly jelöltként ennek a fontos munkakörnek a betöltésére. A fővárosi sajtó nagy meglepetéssel fo­gadta Garoflid kinevezését és megállapítja, hogy ez a fordulat Perieteanu távozása kö­vetkeztében történt, aki — mint ismeretes — azért mondott le, mert a kormány a CFR autonómiájának megadása következtében kénytelen volt megszüntetni a vasútügyi ál­lamtitkárságot, viszont nem merte vállalni az igazgatótanács elnökének súlyos felelősséggel járó tisztjét. Perieteanu távozása azonban a lehető legbarátságosabb formában történt, amit az is bizonyít, hogy a tiszteletére rende­zett banketten elsőnek Dumitru közlekedés­­ügyi miniszter szólalt fel, aki kijelentette, hogy Perieteanu eltávozhat ugyan az államtitkári székből, a CFR vezetésében azonban kétség­telenül beláthatatlan időkig az ő szelleme fog uralkodni. Perieteanu válaszában elhárította magától a szerinte meg nem érdemelt elisme­rést, azonban annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy eljön még az idő, amikor az ő felfogása fog diadalmaskodni s akkor vissza­térhet a román államvasutak élére. De ez csak akkor történhetik meg — fejezte be beszédét a lemondott államtitkár, — ha megfelelő mun­katársak és barátok állanak majd rendelkezé­semre az ország és a konszolidáció érdekében. Perieteanu meghitt barátai a­­pár ismert okokon kívül azonban még m­ás titkos rugókat is emlegetnek a volt államtitkár távozásával kapcsolatban. Ezek szerint a baráti körökben és szalonokban terjengő hírek szerint az em­lékezetes három milliárdos költségvetési feles­leg szétosztása súlyos nehézségeket idézett ok­ az államvasutaknál is, ugyannyira, hogy a továbbiakért Periteanu már nem vállalhatta a felelősséget. Ezt az aggályát már régebben közölte a kormányelnökkel, aki azonban meg­nyugtatta és intézkedett, hogy az államvas­utak számár­a megfelelő összeg álljon rendel­kezésre. Közben azonban politikai okok ját­szottak közre: felmerült a CFR autonómiája- M&k kérdése is és így a beruházási és javítási­­költségek kiutalása elmaradt. Ez a körülmény végre is aztán távozásra bírta Perieteanut, aki ilyen körülmények között az igazgatótanács elnökségét már nem merte vállalni, s így he­lyére Garoflid volt miniszter került. (A­z Aradi Közlönybe illítt tudó­s­í­t­ó­j­á­t­ó­l.) Az egész világ feszült érdeklő­dése Dessau felé irányult, miután onnan tör­tént meg az első kísérlet arra, hogy az óceánt Európából repüljék át. Az első kísérlet azon­ban kudarcot vallott, amelyet azonban nem a repülők hibája okozott, hanem a véletlen. Va­sárnap délután történt meg a start, amelyen sokezer ember vett részt. Elsőnek a Beremien repülőgép indult el, majd utána ment az Euró­pa, amelyen Risztics és Edzard ültek. Az Europa Brémánál kikerült a tengerre, azon­ban egy félórai repülés után a pilóták konsta­tálták, hogy motorhiba történt. Előbb a leve­gőben próbálták kijavítani a motort, majd amikor ez nem sikerült, kénytelenek voltak visszafordulni. A brémai repülőtéren szálltak le és megvizsgálták a gépet, amelynek a fű­­tőszerkezete és az egyik propellerje eltörött. Az Europa leszállásának híre nagy elkedvetle­­nedést okozott, különösen azokban a körök­ben, amelyek finanszírozták a tervet. Junkers, az egyik vállalkozó könnyes szemmel mon­dotta az újságíróknak, hogy az emberi erő tehetetlen a véletlennel szemben. Az Európa motorhiba következtében kényte­len volt leszálltai. A leszállott repülők Brémában elmondot­ták, hogy a motorhibán kívül hatalmas vihar­ba is kerültek. Arra a kérdésre, hogy ez nem vette-e el kedvüket, kijelentették, hogy leg­közelebb újra indulnak. Risztics elmondotta, hogy nehéz szívvel szánták el magukat a visz­­szatérésre, azonban hozzájárult a bajhoz, hogy a benzin sokkal hamarabb fogyott, mint aho­gyan azt előre számították, úgy, hogy jóval Amerika partja előtt elfogyott volna már a benzinjük. A repülőgépet visszaszállították Dessauba, ahol azonban megállapították, hogy azt nem lehet annyira kijavítani, hogy ezzel le­hessen az óceán átrepülésére indulni. Ezért elkészítik az Europa testvérgépét, amelyen a pilóták, amint kedvező időjárási jelentések lesznek, elindulnak. Junkers dr., a művek egyik vezetője, maga is sürgeti a gép elkészü­lését, miután a repülésből most már presztízs­kérdést csinálnak. A másik junkers­ gépinek sem sikerült az óceánrepülés. A másik repülőgép, a Bremen, Koehl ka­pitánnyal és Loose-val indult el vasárnap dél­után 6 óra 28 perckor. A repülőgépen nem tudtak az Europa balesetéről, hanem nyugod­tan haladtak az óceán felé. Vasárnap éjjel egy óra 50 perckor már elérték Manchestert, majd reggel 7 óra 5 perckor már Írország fö­lött repültek. Amint azonban elhagyták Íror­szágot, olyan hatalmas viharba kerültek, amely megsemmisítéssel fenyegette a gépet. A pilóták egy ideig harcoltak az elemek ellen, azonban később jobbnak látták a visszatérést és tegnap délután fél 5 órakor leszálltak a dessaui repülőtéren. A pilóták most egyelőre kedvező időjelentésre várnak, hogy újból ne­kiindulhassanak a veszélyekkel teli óceánnak. Jelenleg mind a két repülőgép pilótái türelmet­lenül várják az újabb start elérkezését, ami­kor azután új bizalommal vágnak neki a ve­szélyes útnak. Newyorki jelentések szerint Amerikában is nagy csalódást idézett elő a né­met repülők sikertelen startja, miután fogadá­sukra nagyszabású előkészületek történtek, úgy, hogy pompában nem maradt volna az ő fogadtatásuk Lindberghé mögött. A lapok egy­öntetűen az óceánon uralkodó rossz időjárást okozzák a sikertelenségért. Német repülő útja az óceánon át. A berlini jelentések arról számolnak be, hogy mialatt a modén érdeklődés Dessau felé irányult, addig tegnap délután fél öt órakor Kötinecke, az ismert német pilóta, Solms gróf kíséretében, a Berlin melletti tempelhofi repü­lőtérről startolt az óceán átrepülésére. A star­tot tízezrekre menő tömeg nézte végig. Kön­­neckét a kormány részéről a légügyi minisz­ter, azonkívül az Unió berlini nagykövete üd­vözölte, aki biztosította, hogy szeretettel fog­ják Amerikában fogadni. A szerencsekívona­­tok után elindultak a tömeg éljenzése köze­pette. Könnecke gépe, a Deutschland nagy­szerűen fel van mindennel szerelve és azt hi­szik, hogy 46 óra alatt elérkezik útjának cél­jához, Newyorkba. A párisi jelentések szerint Coste repülő Nungesser és Coli gépén készül startolni, mi­helyt kedvezőbbre fordul az időjárás. A szak­értők véleménye szerint erre szerda előtt nem kerülhet sor. A repülő kisebb, 1000 kilométeres leadó körzetű szikratávíró készüléket visz magával, amellyel öt percenként adja le jelen­téseit. Az Aradi Közlöny tudósítója Dessaubau. Mint azt már jelentettük is, a magyar pi­lóta Óceán-startját világszerte, de különösen Németországban óriási érdeklődés előzte meg. Az Aradi Közlöny berlini tudósítója az elmúlt hét közepén Dessauba utazott és a re­pülés előkészületeiről az alábbi érdekes tudó­sításban számolt be olvasóinknak: Napok óta itt vagyunk. A napjaink azzal telnek, hogy délelőtt is, délután is ide-oda autóztunk a Junkers-művek telepe és a hotel halljában felütött hadiszállás között. A Junkers-gyár körülbelül nyolc kilométer­nyire fekszik az anhalti hercegség németesen csinos és rendes, régi ódon házak közé virá­gos ablakdíszt, modern házakat keverő fő­városától. Hosszú sor vörös téglaépület, mely­nek a levágott hegyű, kúpos tetejük a Brémá­ban és Hamburgban látott északnémet építé­szeti stílusra emlékeztet. A gyári épületek mö­gött van a telep házi használatára készült re­pülőtér. Bennünket ezúttal elsősorban ez a repülő­tér érdekel. Az asszó füvei benőtt három ol­dala teljesen szabad. A negyedik oldalon van­nak az épületek. Egy óriási hangár, amelyik előtt állandóan gépek állanak. Új masinák amelyeket, mielőtt véglegesen szárnyukra bo­­csátanák őket, házilag kipróbálnak. Javításra küldött gépek, amelyeket itt meggyógyítanak és újra üzemképes állapotba helyeznek. A Kudarcot vallott a magyar pilóta óceánrepü­lse Motorhiba miatt teszázásra kényszerült az Et­ropa.—A mésétő Junkers­­gépnek sem sikerült a repülés. — Használhatatlanná vált Risztics János gépmadara. — Hogyan készültek a startra? — Beszélgetés a bátor magyar repülővel. — Az Aradi Közlöny tudósítója a dessaui repülőtéren. — Lapunk mai száma is dle­.

Next