Aradi Közlöny, 1927. augusztus (42. évfolyam, 168-192. szám)
1927-08-17 / 180. szám
r* v G 7 f GMy 1927. augusztusi 17. szűkre szabott helyet, amelyen három embertársunk fog kucorogni az európai és amerikai szárazföld között eltelő hosszú órák alatt. A legjobb eset az, hacsak arról van szó, hogy A rosszul sikerült elindulás előtt különben tudósítónk beszélt Riszticcsel, a levegő magyar hősével s erről most a következőket írja : Risztics és Loose gépei, az Europa és a Bremen készen állanak a startra. Risztics és Loose gépmadarait a Junkers-művek mérnökei a start előtt még egyszer alaposan meg fogják vizsgálni. A biztonsági előkészületek olyan tökéletesek, hogy a gépek akár 14 napig is a tenger felszínén maradhatnak, ha valami baleset érné a vállalkozást. Ma különben alkalmunk volt hosszabb beszélgetést folytatni a levegő magyar hősével: a testüket itt törjék és lecsigázzák. Mert arra, hogy milyen tragédiák folyhatnak le a rettentő kis szűk pléhketrecben, most az indulást meg-előző percekben nem is jó gondolni. Risztics Jánossal, aki a következőket mondotta : — Mindenfelől érkeznek hírek, hogy pilóták amerikai útra készülődnek. Ezek a hírek azonban egyáltalán nem befolyásolnak bennünket. Én magam már Chamberlin és Levine útja előtt elhatároztam, hogy átrepülöm az óceánt. Nem tudtam azonban Németországban alkalmas gépre szert tenni. Egyébként már hónapok előtt megkíséreltem volna az átrepülést. Ha ilyen sokáig tudtam várni, úgy most várhatok addig, míg az előkészületek alaposan és pontosan befejeződtek és amíg egybehangzó jelentések szerint elérkezett a repülés kedvező időpontja. Az Aradi Közlöny tudósítója beszélt Riszticscsel a start előtt. nagy hangár mögött egy raktárépület. Most különleges célt szolgál: ide szerelték föl a nagy eseményre összecsődült újságírók számára a szükséges telefonkészülékeket. Ugyanezen az oldalon, van még egy raktár és két kis deszkabódé a repülőtér-felügyelő személyzetének a hivatalos helyisége. Az a cementezett pálya, amelyet az óceánrepülés startjának a céljára külön készítettek, a tér észak-nyugati oldalán fekszik, rajta túl már csak a zöld bokrok és kiemelkedő fakoronák szeszélyes élvonalával kicsipkézett végtelen láthatár látszik. Abban az irányban kell a startoló gépeknek eltűnniök. Arra fekszik Izland, a nagy óceán és azután Amerika... Hogyan készültek a Junkers-gépek a repülésre. Péntek óta állandó élénk sürgés-forgás van ezen a téren. Miután a gépeket ízekre szedték és újra összerakták, kitolták őket a hangár elé. Innen startoltak a legutóbbi próbarepülésekre. Hullámosra plisszézett fehér bádogszínű testük ragyog a napfényben, körülöttük folytonosan nagy jövés-menés. A többi gép árván és elfelejtve álldogál a nagy hangár előtt. Az „Európá“-t és a ,,Bremen“-t folytonosan becézik és kényeztetik, mint az elkényeztetett gyermekeket. Hol benzinnel itatják, hol a motorját próbálják, hol az alkatrészeit igazgatják. Aránylag nem nagy, zömök testű gép mind a kettő. Tökéletesen egy mintára készültek. Méreteikkel alig valamivel múlják felül Chamberlin gépét, a „Miss Columbia“-t, amely szintén a kicsinységével lepett meg, amikor Európába érkezése után az asperni repülőté-ren először láttam. Olyanok, mintha óriási fe- fhér hegyes galambok lennének. Testüket vas- fagra hizlalja az a sok hely, amelyet a benzin- tartályok számára kellett megteremteni. És a szárnyuk is kövérebbnek látszik a szokottnál. Aminek ugyanez az oka és értelme. A szárnyak belül üresek, ide is benzin kerül. A belül üres szárnyak még azt a célt is szolgálják, hogy ha a benzin kikerült belőlük, ami alighanem megtörténik az ír partok nyugati szegélyének az elérése előtt, szerencsétlenség esetén mint úszóhólyagok működjenek és a gépet fentartsák a víz színén addig, amíg valahonnan segítség nem érkezik. A pilóták ülése a szárnyak fölött mélyen a gép testébe süllyed. Behúzható üvegnnyílásai vannak, amelyek elzárva teljesen megvédik a bennülőket az idő viszontagságaival szemben. Ellentétben a „Miss Columbiáival, amelyik fa légcsavarral szelte át az óceán fölött a levegőt, a két Junkers-gép légcsavarja ugyanúgy, mint a gép teste, duraluminból készült. Ezért ezeknek is bádog fényük van. Megkérdeztem a Junkers-gyár egyik emberét, miért alkalmazták ezt az anyagot a gép egyik legkényesebb részénél. Azt felelték, azért, mert a duralumin majdnem olyan ellentálló, mint az acél, amellett azonban összehasonlíthatatlanul könynyebb. Az Europa szűk ketrecében három ember indul a nagy útnak. Megengedték, hogy egy percre én is megtekintsem az „Európa“ belsejét. A pilóták ülése előtt a különböző műszereknek egész tömege látható. Jóval több, mint amennyi a közönséges repülőgépeken van. Ami természetes is. Mert ezek a gépek különleges fölszereléssel, különlegesen nehéz és veszedelmes útra indulnak. A két pilóta bőrülése mélyen fekszik. Mind a két ülésen két légpárna, ötven és néhány óráig fognak ezen az ülésen és ezen a légpárnán ülni a pilóták. Azt hiszem, így is minden porcikájuk sajogni fog, amikor Amerikában fölemelkednek róla. A gép belsejébe csak innen elölről, a két pilóta ülése között levő nyitott ajtónyíláson keresztül lehet bejutni. Oldalra hátul, a gép farka táján csak kétkét tenyérnél nem nagyobb, legömbölyített sarkú, négyszögletes üvegablak nyílik. Itt hátul van egy ülés Mr. Knickerbocker számára. Nem valami barátságos dolgozószoba. Látni — hacsak fel nem áll s a négyszögű ablakhoz nem nyomja az orrát— nem fog látni semmit, mozgási szabadságát pedig szinte teljesen elveszi az a három méter hosszúságú, laposfalú tank, amely a gép két oldalát a zárt falak között kitölti. Keskeny folyosón keresztül juthat ki a pilóták üléséhez. Meghatottan és megilletődve nézem azt a — Nekem az a véleményem és nézetemet társaim is osztják, hogy egy meggondolatlan starttaltöbbet árthatnánk az ügynek,mint használhatnánk, ha történetesen mi érkeznénk elsőként amerikai földre. Nem az a törekvésünk, hogy más repülőket „lepipáljunk“, mindegyiküknek őszinte szívből kívánjuk, hogy vállalkozásuk sikerüljön. A mi utunk biztonsági előkészítése tökéletes és kizártnak tartjuk, hogy bennünket olyan sors érjen, mint Nungessert és Colit, akiket őszintén gyászolunk és sajnálunk. Jól tudjuk, hogy feladatunk jóval nehezebb, mint azoké, akik Amerikából repültek Európába. Ezeknek mindössze 30—35 órai úttal kellett számolniok, míg a mi utunk talán 50—60 óráig is eltarthat. Éppen ezekből az utakból azonban sokat tanultunk. Így például Byrd balszerencséje következtében nagy figyelmet szenteltünk tökéletes kompasszok beszerzésére, összes kompasszainkat kompenzáltuk, ami azt jelenti, hogy kísérletet tettünk a különböző magnetikus zavarok és hatások kiküszöbölésére. Különböző gyártmányú korrtpasszokat viszünk magunkkal, mivel igen valószínűtlen, hogy különböző készülékeknél a zavarok egyenlő hatásnál ugyanabban a pillanatban álljanak elő. Természetesen kompaszszainkkal csakis nagyjában orientálódhatunk. Ezért állandóan szélméréseket fogunk eszközölni, kicsiny esőernyőket fogunk lebocsájtani, hogy megfigyelhessük a szél erejét és irányát és azután állandóan kiszámítjuk, hogy a szél mennyire távolított el bennünket útirányunktól. — Arra, hogy várjon egyenesen Newyorkba repülünk-e, nem válaszolhatok, a fődolog az, hogy először elérjük az amerikai szárazföldet. Ha ez sikerül, úgy az orientálódás már sokkal könnyebb. Hogy azután Newyorkban, vagy Philadelphiában szállunk le, ez az utolsó órákban fog eldőlni és attól függ, hogy mennyi benzinnel rendelkezünk még. Dessauból az ír partok irányában akarunk repülni. Hogy melyik európai városnál fogjuk az európai kontinenst elhagyni, azt szintén még nem tudom. Könnyen lehetséges, hogy útvonalunk a repülés alatt változást szenved. Ez a meteorológiai jelentésektől függ, amelyeket rádiónkon állandóan megkapunk. Ha arról értesülünk, hogy valamivel északabbra, vagy délebbre kedvezőbb az időjárás, úgy természetesen olyan irányban repülünk, ahol kisebb a veszély. Ami táplálékunkat illeti, úgy szalámit, citromokat, banánt, csokoládét, kétszersültet, kemény tojást és teát viszünk magunkkal. Lelkesedésből indul neki az Óceánnak Risztics János. — Minden gépen két pilóta lesz és amig az egyik repül, a másik aludni fog. Az alvó kezére szíjat illesztünk, amelynek másik végét a repülő pilóta tartja kezében, hogy alvó társát egy gyenge rántással minden pillanatban felkelthesse. A legfontosabb az, hogy az újfundlandi veszélyes zónán kerüljünk át. Számításunk szerint a veszélyes zónát 35 órai repülés után kell elérnünk. Mivel oda nappal akarunk érkezni, tehát kétségtelenül este kell startolnunk. Három útvonalat vettünk számításba. Ezek közül az északi, amely 6347 kilométer hosszú, Ujfundlandon keresztül Newyorkba vezet. A második, amelynek hossza 6481 kilométer, Ujfundlandot, a Cap Racénál érinti és azután dél irányában Newyork felé tart. A harmadik út Fastnerocktól a gőzös járat irányát követve, egyenesen Newyork felé tart. Ez a leghosszabb útvonal : 6664 kilométer. — Feleségem helyesli terveimet, szenvedélyes sportasszony és megérti, hogy sportlelkesedésből ilyen kockázatos útra vállalkozunk. A pénzügyi kilátások nem játszanak szerepet nálunk, nem is gondolunk arra a sok pénzre, melyet utunkkal, ha sikerül, szerezhetünk. Kilószámra kapom az ajánlatokat különböző reklám célokra, azonban nem is válaszolok reájuk. Mindenféle idegerősítő szereket, ingeket és egyebeket ajánlottak fel, hogy vigyem magammal utamra. Sőt csekkeket is mellékeltek az ajánlatokhoz, ha megengedem, hogy nevemet reklámcélokra felhasználhassák. Én azonban mindezeket visszautasítottam, mert vállalkozásomat nem tekintem pénzügyi műveletnek. Ismétlem, hogy bízom a sikerben. További programomból egyelőre korai lenne beszélni, Amerikából majd visszatérek ide Dessauba és azután Budapesten, szüleimnél fogom tölteni szabadságomat. A magyar pilóta reménykedett az utazás sikerében. Uj keresztet kapott az utaradi templom. Nagyboldogasszonynapi búcsú Pancotán.» Fényes egyházi ünnepségek Aradmegyében. (Arad, augusztus 16.) Tegnap két aradmegyei községben rendeztek templomünnepséget. Pancotán a római katholikus egyház az idén Nagyboldogasszony napját fényesebb keretek között ünnepelte meg, mint máskor. Emelte az ünnepély fényét az, hogy a templom főoltárának képét, amelyet a kincstár ezelőtt száz esztendővel ajándékozott a templomnak, most restaurálta Wolff Károly pancotai születésű aradi festőművész, aki tegnapra befejezte munkáját, úgy, hogy a kép már helyén volt. Az ünnepi misét Stéger Gyula rétháti plébános celebrálta fényes papi segédlettel, majd dr. Kienitz Géza pancotai plébános ünnepi beszédet tartott. Utána dr. Kralitz Lajos földbirtokos „Pálma majomjában bankett volt. Délután a római katholikus magyar egyház műsorral egybekötött parkünnepélyt rendezett, amelyen az egyházi énekkar nagyszerű énekszámokat adott elő. Az ünnepély úgy erkölcsileg, mint anyagilag nagyszerűen sikerült. Ugyancsak tegnap tették fel ünnepélyes külsőségek közepette az újaradi templom tornyára az újonnan készült keresztet. A keresztet Schönauer János bádogosmester készítette, aki nagy közönség jelenlétében maga helyezte fel a keresztet a toronyra. Az ünnepélyes aktus után Hans József (honvéd) egy általa készített emlékiratot nyújtott át a mesternek, amelyben dicsérte munkáját és méltatta életveszélyes vállalkozását. Megemlítette, hogy ez már a hetedik kereszt, amelyet működése alatt maga tett fel.