Aradi Közlöny, 1927. augusztus (42. évfolyam, 168-192. szám)

1927-08-12 / 177. szám

­ 1927. a­ugusztus 12 Pénteken indul az Óceánnak Risz­tics magyar repülő Hogy érték el a Junker-repülők a világrekor­dot. — Beszélgetés a két hős­ pilótával. (Az Aradi Közlöny berlini tudósítójától.) Risztics magyar és E­d­­zard német repülők — az ötvenkétórás világ­rekord hősei — elhatározták, hogy pénteken startolnak az óceán átrepülésére. A felszállás időpontját a hamburgi időjelző állomás pon­tos időjelentésétől teszik függővé. A repülők elhatározták, hogy észak felé Izland felett re­pülnek, miután ez az útirány 500 kilométerrel rövidebb, mint a déli. Az Aradi Közlöny berlini tudósítójának különben ma alkalma volt be­szélni Dessauban Edzarddal, az egyik óceán­repülővel. Érdekes tudósítását itt adjuk: Három és fél­ évvel ezelőtt Edzard még ismeretlen kis pilóta volt, aki nagy lelkesedés­sel szállította a Berliner Lokalanzeiger reggeli kiadásának példányait a Keleti tenger partján fekvő városokba. Ma este aztán együtt ültem vele a dessaui Rathauskellerben. Természete­sen legutóbbi teljesítményéről beszélgettünk, a­mikor Riszticcsel, a magyar származású piló­tával megcsinálták a távrepülés világrekord­ját.­ — Az első nap volt a legnehezebb — mondja a pilóta — az első éjjel Riszticcsel együtt mindketten fennmaradtunk és csak a második nap kezdtük egymást felváltani. Négy órát aludt az egyik és azután négy óráig a kormánynál volt, így cseréltünk szerepet. Én az egész 52 óra alatt 2 csomag kekszet, két perecet, néhány gyümölcs-bonbont ettem és rágógumit szopogattam. Ugyanezt tette tár­sam is, a többi magunkkal vitt élelmiszer érin­tetlen maradt. Csak az állandó ülés volt ké­nyelmetlen, összes tagjaink megfasultak, az egyik sarokból a másikba csúsztunk. Megpró­bálkoztunk levegővel töltött párnákkal is, azonban ez sem használt. Az egész utazásban a kiszállás volt a legnehezebb, egészen ösz­­szetörve szálltunk ki a gépből. A fáradtságot csakhamar leküzdöttük és engem a feleségem alig tudott rábeszélni arra, hogy néhány órá­ra lefeküdjek. Az óceánrepülésre vonatkozólag csak eny­­nyit mondott Edzard: — Bízom abban, hogy Riszticcsel együtt új rekordidő alatt teszem meg az utat Amerikába. Az Aradi Közlöny tudósítója beszélgetést folytatott Risztics Jánossal is, aki kijelentette, hogy remélhetőleg holnap star­tol. Arra a kér­désre, hogy mennyi idő kell az előkészületek­hez, így felelt: — Semennyi, csak kihúzzuk a gépet a hangárból és már indulunk. Kijelentette továb­bá, hogy n­em­ a pénz izgatja, hanem a siker reménye. Num­gesser és Coli repülése szerinte csupán azért nem sikerülhetett, mert az időjá­rás borzalmas volt és a k­ét repülő pedig túl szenvedélyes. Nem számítottak, pedig az óceán átrepülésihez elsősorban józan számí­tás kell. — Az út Európából Amerikába sokkal ne­hezebb, mint fordítva — folytatta Riszt­es. — Éjjel, vagy nappal startolunk, az teljesen mind­egy. Bizonyos, hogy én is kibírom az út fára­dalmait, hiszen nemrég vendég voltam egy magyar lakodalmon. Három nap, három éjjel táncoltam és ittam. Az fárasztóbb volt. Van e egy csodaszerem­, amit magammal viszek: egy kis üveg magyar szilvórfium. Nagyon szertem Németországot, mert a németek megnyitották n nekem az érvényesülés útját, de hazám Ma­gyarország. Ha utam sikerül, először is hazá­mat látogatom meg. Berlinből jelentik: Holnap délután négy órakor startol óceán utazására Könnecker ka­­­pitány. Ugyancsak erre az időre várják a Co­lumbia startját is, amely azonban nem New­­yorkba, hanem Philadelphiába megy Levinnel, miután az ottani kereskedelmi kamara 25­ 000 jutalmat tűzött ki az óceánrepülésre. K­Ö­Z­li­Ö­N­Y Liberálisok és nemzeti-parasztpártiak két útja Politikai séta az izzó Bucurestiben. — Mindenki elmenekült a forró pokolból. A liberális kormány megszabadul idegen minisztereitől. Készül a kormányképes ellenzék. — Nagy várakozás előzi meg Maniu végső döntését. — A nemzeti-parasztpárt elszalasztotta a történelmi pillanatot a kormányrajutásra. (Az Aradi Közlöny bucuresti-i szerkesztőségének telefontudósí­­t­á­s­a.) A déli órákban a Calea Victoriei tel­jesen elnéptelenedik. Olyan óriási a hőség, melyről a nagy erdélyi melegeket átélt kisebb­ségi polgároknak fogalmuk sem lehet. Bucu­reşti alig negyven kilométerre van a tenger­től és onnan, délről, mintha egy kohó szájából jönne, végigsöpri a negyvenöt fok melegben kínlódó Bucureştit egy forró szél, mely a lé­legzetet is elakasztja. Bucureşti teljesen ki­ürült és aki csak tehette elmenekült ebből az izzó pokolból. Készül az őszi csemege a liberális pártklubban A liberális párt Calea Victoriei­ úton levő klubhelyiségében, lefüggönyzött ablakok mel­lett , mégis van politikai élet. A miniszterek egy része ugyan szabadságra utazott, azon­ban az ittlevő miniszterek közül, mint a pille­hab a gyertyaláng imbolygó fénykörében, ott sütkéreznek a liberális alvezérek. — Megszűnt minden politika... ezzel a kiál­tással fogadják ma a hírekért jövő újságírót és dacára e politikai csendet jelző kijelentés­nek, a nagy politika üstjében állandóan ott ro­­tyog — az őszi csemege. — A liberális párt — kezdte informátorunk — miután lebonyolította az első parlamenti kampányát, ezt az időt arra használja fel, hogy politikailag megtisztuljon. Ez a megtisz­tulás azt jelenti, hogy újra visszaszerzi azt a homogénátást, mely mindig jellemezte a liberá­lis kormányokat. Ezt népszerűen így fejezhet­ném ki: Allah nagy és Mohamed az ő egyet­len prófétája. A liberálisok hatalmasok és csak Ionel Bratianu lehet a mi prófétánk. A liberáli­sok kormányának homogénitását akadályoz­zák azok a miniszterek, akiket a választási küzdelem nyugodt lefolytatása céljából ma­gunkhoz kellett vennünk. Megalakul a kormányképes ellenzék. A nyár folyamán ezektől az úgynevezett tehertételektől igyekezni fog a kormány meg­szabadulni. Tehát minden valószínűség szerint az őszi parlament megnyitása alkalmával Ste­lian Popescu, dr. Lupu és Argetoianu már nem fognak többé a miniszteri padokban ülni. És ez két szempontból is fontos a kormányra nézve. Az első, mint említettem, a régi liberá­lis kormány egyöntetűségének elve, de a má­sodik ok is nem kevésbbé fontos. Abban az eset­ben, ha Maniu és pártja továbbra is a duzzogó gyermek céltalan szerepét akarná vállalni, ak­kor a liberális kormány mai ténylegesen nem liberális tagjai, megalakítják azt a komoly el­lenzéket, melyre az ország mai nehéz viszo­nyai között tényleg szükség van. A bucuresti-i lapok több izben hivatkoztak az angol példára, hogy a Bratianu-kormánynak is egy olyan el­lenzékre van szüksége, melyre ráillik a név: „őfelsége ellenzéke“. A mai komoly idők egy ilyen kormányképes ellenzéket kívánnak­ meg. És ez az ellenzék már készen is van, csupán Maniutól függ, hogy mikor alakulnak meg for­mailag is. Lupu dr.-nak a parlamentben 29 pa­rasztpárti képviselő párttagja van. Ez az erős parasztpárt mindenki előtt könnyen érthető módon alakulhat át önálló párttá, hiszen a nagybirtokot és nagytőkét képviselő liberális párt kebelében, kissé furcsa módon helyezked­het csak el egy „parasztpárt.“ És aztán itt van Stelian Popescu és Argetoianu meg talán Titulescu is, akik máig is a régi konzervatív párt tagjainak vallják magukat. Tehát őszre minden körülmények között nagy változás áll be. Kabinetalakitás ellenzéki miniszterekkel. — És abban az esetben, ha sikerülne Ma­­niuval valami megegyezést létrehozni, mi tör­ténik akkor? — Abban az esetben is mennie kell Lupu doktornak, aki vörös posztóként, mint egy ál­landó céltábla szerepel a nemzeti­ parasztpárt előtt és aki miatt a kormányt már a rövid ülés­szak alatt is rengeteg támadás érte. Ugyanez az eset Stelian Popescuval is, neki a Madgea­­ruval való afférja alatt sok keserű pilulát kel­lett lenyelnie, de nemcsak neki, hanem az egész kormánynak is. A kormány ma már olyan erős, hogy nyugodtan el tudja viselnie azt is, ha /az Universul, Stelian Popescu lapja ellenzékbe megy és azzal sem törődik, ha Lupu dr., vagy Argetoianu duzzogva fogadná azt a magas diplomáciai állást, melyet kár­pótlásként felajánlanának neki. Azonban mint említettem, a helyzet kulcsa Maniu kezében­­ van és ha Maniu akarja, akkor ezek az emlí­tett miniszterek, mint az új ellenzék vezérei, — talán még a miniszteri tárcáikat is megtart­hatják. Ha külföldön meg tudják csinálni, hogy­ a kormánynak ellenzéki miniszterei is legye­­ nek, miért ne lehetne ezt nálunk is állandósí­­tani? A nemzeti parasztpárt nehéz napjai. A nemzeti parasztpárt klubjában tényleg teljes nyári hangulat uralkodik és ha a párt lapjának szerkesztőségi szobái nem nyertek volna a klubhelyiségben elhelyezést, talán tel­jesen üres szobákat őrizne a pártklub öreg portása. Az egyik nemzeti-parasztpárti alve­­zér, aki már többször volt átvezetőnk a poli­tikai labirintusban, a következőkben festette le azt a nehéz szituációt, melyben ma a párt van: — A nemzeti­ parasztpárt, mint annyi sok­szor, az elmúlt krízis alatt is, elszalasztotta a történelmi pillanatot, mert valljuk be, egy poli­tikai pártnak — ha az nem kisebbségi párt — csak egyetlen célja lehet: a kormányra, az uralomra jutás. Mindaddig, míg Ferdinánd ki­rály élt, meglehetett volna a mód arra, hogy a nemzeti­ parasztpárt uralomra kerüljön. Azonban a mostani helyzetben ez teljesen ki van zárva. Nem tudok semmiféle módot elkép­zelni arra nézve, hogy mindaddig, míg Mihály király nagykorú nem lesz, a liberális kormány átadja a kormány vezetését a nemzeti­ pa­­rasztpártnak. A király most hat éves és tizen­két év múlva lesz nagykorú, ezért jelentette ki Tatarescu Kolozsvárt, hogy a mai kormány tizenkét évig marad kormányon. Már most mi lehet a nemzeti parasztpárt programmja e ti­zenkét év alatt? Vagy feladja az eddigi hara­gos szerepét és megelégszik azokkal a mor­zsákkal, melyeket a­­liberálisok hajlandóak ne­kik nyújtani, egy-két miniszteri tárca, tíz-húsz mandátum, vagy pedig továbbra is konokul el­zárkózunk minden közeledéstől i izolálva jár­unk be ezt a tizenkét hosszú esztendőt, lehető­leg olyan sok politikai kellemetlenséget okoz­va a kormánynak, amelyet törvényes formák betartásával csak megtehetünk. Melyik a he­lyes út, ki tud ebben az útvesztőben eliga­zodni? Ebben a nagy nyári izzó hőségben forrnak a gondolatok, talán megérnek, megérlelődnek őszig...

Next