Aradi Közlöny, 1927. augusztus (42. évfolyam, 168-192. szám)
1927-08-12 / 177. szám
1927. augusztus 12 Pénteken indul az Óceánnak Risztics magyar repülő Hogy érték el a Junker-repülők a világrekordot. — Beszélgetés a két hős pilótával. (Az Aradi Közlöny berlini tudósítójától.) Risztics magyar és Edzard német repülők — az ötvenkétórás világrekord hősei — elhatározták, hogy pénteken startolnak az óceán átrepülésére. A felszállás időpontját a hamburgi időjelző állomás pontos időjelentésétől teszik függővé. A repülők elhatározták, hogy észak felé Izland felett repülnek, miután ez az útirány 500 kilométerrel rövidebb, mint a déli. Az Aradi Közlöny berlini tudósítójának különben ma alkalma volt beszélni Dessauban Edzarddal, az egyik óceánrepülővel. Érdekes tudósítását itt adjuk: Három és fél évvel ezelőtt Edzard még ismeretlen kis pilóta volt, aki nagy lelkesedéssel szállította a Berliner Lokalanzeiger reggeli kiadásának példányait a Keleti tenger partján fekvő városokba. Ma este aztán együtt ültem vele a dessaui Rathauskellerben. Természetesen legutóbbi teljesítményéről beszélgettünk, amikor Riszticcsel, a magyar származású pilótával megcsinálták a távrepülés világrekordját. — Az első nap volt a legnehezebb — mondja a pilóta — az első éjjel Riszticcsel együtt mindketten fennmaradtunk és csak a második nap kezdtük egymást felváltani. Négy órát aludt az egyik és azután négy óráig a kormánynál volt, így cseréltünk szerepet. Én az egész 52 óra alatt 2 csomag kekszet, két perecet, néhány gyümölcs-bonbont ettem és rágógumit szopogattam. Ugyanezt tette társam is, a többi magunkkal vitt élelmiszer érintetlen maradt. Csak az állandó ülés volt kényelmetlen, összes tagjaink megfasultak, az egyik sarokból a másikba csúsztunk. Megpróbálkoztunk levegővel töltött párnákkal is, azonban ez sem használt. Az egész utazásban a kiszállás volt a legnehezebb, egészen öszszetörve szálltunk ki a gépből. A fáradtságot csakhamar leküzdöttük és engem a feleségem alig tudott rábeszélni arra, hogy néhány órára lefeküdjek. Az óceánrepülésre vonatkozólag csak enynyit mondott Edzard: — Bízom abban, hogy Riszticcsel együtt új rekordidő alatt teszem meg az utat Amerikába. Az Aradi Közlöny tudósítója beszélgetést folytatott Risztics Jánossal is, aki kijelentette, hogy remélhetőleg holnap startol. Arra a kérdésre, hogy mennyi idő kell az előkészületekhez, így felelt: — Semennyi, csak kihúzzuk a gépet a hangárból és már indulunk. Kijelentette továbbá, hogy nem a pénz izgatja, hanem a siker reménye. Numgesser és Coli repülése szerinte csupán azért nem sikerülhetett, mert az időjárás borzalmas volt és a két repülő pedig túl szenvedélyes. Nem számítottak, pedig az óceán átrepülésihez elsősorban józan számítás kell. — Az út Európából Amerikába sokkal nehezebb, mint fordítva — folytatta Risztes. — Éjjel, vagy nappal startolunk, az teljesen mindegy. Bizonyos, hogy én is kibírom az út fáradalmait, hiszen nemrég vendég voltam egy magyar lakodalmon. Három nap, három éjjel táncoltam és ittam. Az fárasztóbb volt. Van e egy csodaszerem, amit magammal viszek: egy kis üveg magyar szilvórfium. Nagyon szertem Németországot, mert a németek megnyitották n nekem az érvényesülés útját, de hazám Magyarország. Ha utam sikerül, először is hazámat látogatom meg. Berlinből jelentik: Holnap délután négy órakor startol óceán utazására Könnecker kapitány. Ugyancsak erre az időre várják a Columbia startját is, amely azonban nem Newyorkba, hanem Philadelphiába megy Levinnel, miután az ottani kereskedelmi kamara 25 000 jutalmat tűzött ki az óceánrepülésre. KÖZliÖNY Liberálisok és nemzeti-parasztpártiak két útja Politikai séta az izzó Bucurestiben. — Mindenki elmenekült a forró pokolból. A liberális kormány megszabadul idegen minisztereitől. Készül a kormányképes ellenzék. — Nagy várakozás előzi meg Maniu végső döntését. — A nemzeti-parasztpárt elszalasztotta a történelmi pillanatot a kormányrajutásra. (Az Aradi Közlöny bucuresti-i szerkesztőségének telefontudósítása.) A déli órákban a Calea Victoriei teljesen elnéptelenedik. Olyan óriási a hőség, melyről a nagy erdélyi melegeket átélt kisebbségi polgároknak fogalmuk sem lehet. Bucureşti alig negyven kilométerre van a tengertől és onnan, délről, mintha egy kohó szájából jönne, végigsöpri a negyvenöt fok melegben kínlódó Bucureştit egy forró szél, mely a lélegzetet is elakasztja. Bucureşti teljesen kiürült és aki csak tehette elmenekült ebből az izzó pokolból. Készül az őszi csemege a liberális pártklubban A liberális párt Calea Victoriei úton levő klubhelyiségében, lefüggönyzött ablakok mellett , mégis van politikai élet. A miniszterek egy része ugyan szabadságra utazott, azonban az ittlevő miniszterek közül, mint a pillehab a gyertyaláng imbolygó fénykörében, ott sütkéreznek a liberális alvezérek. — Megszűnt minden politika... ezzel a kiáltással fogadják ma a hírekért jövő újságírót és dacára e politikai csendet jelző kijelentésnek, a nagy politika üstjében állandóan ott rotyog — az őszi csemege. — A liberális párt — kezdte informátorunk — miután lebonyolította az első parlamenti kampányát, ezt az időt arra használja fel, hogy politikailag megtisztuljon. Ez a megtisztulás azt jelenti, hogy újra visszaszerzi azt a homogénátást, mely mindig jellemezte a liberális kormányokat. Ezt népszerűen így fejezhetném ki: Allah nagy és Mohamed az ő egyetlen prófétája. A liberálisok hatalmasok és csak Ionel Bratianu lehet a mi prófétánk. A liberálisok kormányának homogénitását akadályozzák azok a miniszterek, akiket a választási küzdelem nyugodt lefolytatása céljából magunkhoz kellett vennünk. Megalakul a kormányképes ellenzék. A nyár folyamán ezektől az úgynevezett tehertételektől igyekezni fog a kormány megszabadulni. Tehát minden valószínűség szerint az őszi parlament megnyitása alkalmával Stelian Popescu, dr. Lupu és Argetoianu már nem fognak többé a miniszteri padokban ülni. És ez két szempontból is fontos a kormányra nézve. Az első, mint említettem, a régi liberális kormány egyöntetűségének elve, de a második ok is nem kevésbbé fontos. Abban az esetben, ha Maniu és pártja továbbra is a duzzogó gyermek céltalan szerepét akarná vállalni, akkor a liberális kormány mai ténylegesen nem liberális tagjai, megalakítják azt a komoly ellenzéket, melyre az ország mai nehéz viszonyai között tényleg szükség van. A bucuresti-i lapok több izben hivatkoztak az angol példára, hogy a Bratianu-kormánynak is egy olyan ellenzékre van szüksége, melyre ráillik a név: „őfelsége ellenzéke“. A mai komoly idők egy ilyen kormányképes ellenzéket kívánnak meg. És ez az ellenzék már készen is van, csupán Maniutól függ, hogy mikor alakulnak meg formailag is. Lupu dr.-nak a parlamentben 29 parasztpárti képviselő párttagja van. Ez az erős parasztpárt mindenki előtt könnyen érthető módon alakulhat át önálló párttá, hiszen a nagybirtokot és nagytőkét képviselő liberális párt kebelében, kissé furcsa módon helyezkedhet csak el egy „parasztpárt.“ És aztán itt van Stelian Popescu és Argetoianu meg talán Titulescu is, akik máig is a régi konzervatív párt tagjainak vallják magukat. Tehát őszre minden körülmények között nagy változás áll be. Kabinetalakitás ellenzéki miniszterekkel. — És abban az esetben, ha sikerülne Maniuval valami megegyezést létrehozni, mi történik akkor? — Abban az esetben is mennie kell Lupu doktornak, aki vörös posztóként, mint egy állandó céltábla szerepel a nemzeti parasztpárt előtt és aki miatt a kormányt már a rövid ülésszak alatt is rengeteg támadás érte. Ugyanez az eset Stelian Popescuval is, neki a Madgearuval való afférja alatt sok keserű pilulát kellett lenyelnie, de nemcsak neki, hanem az egész kormánynak is. A kormány ma már olyan erős, hogy nyugodtan el tudja viselnie azt is, ha /az Universul, Stelian Popescu lapja ellenzékbe megy és azzal sem törődik, ha Lupu dr., vagy Argetoianu duzzogva fogadná azt a magas diplomáciai állást, melyet kárpótlásként felajánlanának neki. Azonban mint említettem, a helyzet kulcsa Maniu kezében van és ha Maniu akarja, akkor ezek az említett miniszterek, mint az új ellenzék vezérei, — talán még a miniszteri tárcáikat is megtarthatják. Ha külföldön meg tudják csinálni, hogy a kormánynak ellenzéki miniszterei is legye nek, miért ne lehetne ezt nálunk is állandósítani? A nemzeti parasztpárt nehéz napjai. A nemzeti parasztpárt klubjában tényleg teljes nyári hangulat uralkodik és ha a párt lapjának szerkesztőségi szobái nem nyertek volna a klubhelyiségben elhelyezést, talán teljesen üres szobákat őrizne a pártklub öreg portása. Az egyik nemzeti-parasztpárti alvezér, aki már többször volt átvezetőnk a politikai labirintusban, a következőkben festette le azt a nehéz szituációt, melyben ma a párt van: — A nemzeti parasztpárt, mint annyi sokszor, az elmúlt krízis alatt is, elszalasztotta a történelmi pillanatot, mert valljuk be, egy politikai pártnak — ha az nem kisebbségi párt — csak egyetlen célja lehet: a kormányra, az uralomra jutás. Mindaddig, míg Ferdinánd király élt, meglehetett volna a mód arra, hogy a nemzeti parasztpárt uralomra kerüljön. Azonban a mostani helyzetben ez teljesen ki van zárva. Nem tudok semmiféle módot elképzelni arra nézve, hogy mindaddig, míg Mihály király nagykorú nem lesz, a liberális kormány átadja a kormány vezetését a nemzeti parasztpártnak. A király most hat éves és tizenkét év múlva lesz nagykorú, ezért jelentette ki Tatarescu Kolozsvárt, hogy a mai kormány tizenkét évig marad kormányon. Már most mi lehet a nemzeti parasztpárt programmja e tizenkét év alatt? Vagy feladja az eddigi haragos szerepét és megelégszik azokkal a morzsákkal, melyeket aliberálisok hajlandóak nekik nyújtani, egy-két miniszteri tárca, tíz-húsz mandátum, vagy pedig továbbra is konokul elzárkózunk minden közeledéstől i izolálva járunk be ezt a tizenkét hosszú esztendőt, lehetőleg olyan sok politikai kellemetlenséget okozva a kormánynak, amelyet törvényes formák betartásával csak megtehetünk. Melyik a helyes út, ki tud ebben az útvesztőben eligazodni? Ebben a nagy nyári izzó hőségben forrnak a gondolatok, talán megérnek, megérlelődnek őszig...