Vízisport, 1942 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1942-01-01 / 1. szám
RUSZTI ÚT 7. SZ. TELEFON : 357-217. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, II. KER., *1 IN T XVI. ÉVFOLYAM 1.SZ ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGÉSZ ÉVRE 6 PENGŐ MEGJELENIK HAVONTA POSTATAKARÉKPÉNZTÁR CSEKKSZÁMLA SZÁMA 49.018 1942 Örömmel és szeretettel köszöntöm az evezős*, vitorlás*, és kajaksport vezetőit és népes társadalmát az újév küszöbén. Kívánom, hogy az 1942. esztendő a vízisportok e három szép Hajtásának megerősödést, megbizmosodást és sikerekben való kiteljesedést hozzon. Kívánom, de erőmhöz mérten támogatni is fogom ezt az óhajtott folyamatot. Segítő szándékomhoz azonban szükségem van a három sportág vezetőinek és művelőinek nemeset, szépet, nagyot akaró törekvésére és fektéiben bizalmára. A mai idők fokozott munkát, fokozott teljesítményt kívánnak a sportolóktól is, áldozatkészséget, a közösségi gondokat áz ekését, a magunkért, de ugyanakkor a fajtársért, a hazáért, a magyar név becsületéért való küzdést is. Állítsák tehát sorompóba evezőseink, vitorlázóink, kajakosaink és hivatott vezetőik fegyélik erőiket, kivomi az ország vízsportok iránt fogékony ifjúságát, népesedjék be vekük a magyar folyók, tavak csodálatos szép világa. Hogy ez az eddig is sikerekben gazdag három sportág iky székes alapokon való kiterebélyesedése a magyar ifjúság tekintélyes tömegének testi és telki megizmosodását hozza magávak — ehhez kérem a jó Isten áldását az új esztendőben. vitéz Békdy Alajos m. kir. altábornagy, az Ifjúság honvédelmi nevelésének és a Testnevelésnek Országos Vezetője Szívesen teszek eleget a Vízisport szerkesztősége felszólításának, hogy a magyar evezőssportról újévi beszámolót írjak. Régen nem volt oly nagy szükségünk a sport iránt érdeklődő közönség alapos tájékoztatására, mint most, amikor páratlan nehézségekkel küzdünk. Ezek a nehézségek, melyeket a nehéz idők hoztak magukkal, nagyban befolyásolják az eredményeket. Aki a helyzetet nem ismeri teljesen, az ilyen esetben könnyen következtethet helytelenül. Lássuk, micsoda nehézségek tornyosulnak elénk. A nehezebbé váló gazdasági viszonyok folytán a középosztály anyagi teljesítőképessége csökken. Ezt az evezőssport, mely drága felszereléseket kénytelen használni, elsősorban érzi meg. A hajók, lapátok, víziépületek, egyéb felszerelések beszerzése és fenntartása egyre drágább lesz, ami az egyesületek anyagi teljesítőképességének csökkenése folytán egyre több gondot okoz. A nehezebb megélhetési viszonyok a fiatalság gondjait is fokozzák, a gondtalan sportoláshoz szükséges szabadidő nem áll rendelkezésre. A válságos időkben szükségszerűen bekövetkezett katonai bevonulások sok esetben felbontották az edzésben levő együtteseket. A külföldi versenyzési lehetőségek egyre jobban elmaradnak, a megmaradók kihasználását pénzügyi okok akadályozzák. Sok nehézséget sorolhatnék fel, azt hiszem azonban, elég, ha a legfontosabbakra térek ki. Külön ki kell emelnem a pályakézdéssel kapcsolatos nehézségeket. A Duna mellett levő gyönyörű fővárosnak nincs evezőspályája! Az ezért folytatott évtizedes küzdelem mindezideig eredménytelen. Kétezer méteres egyenes, jó levegőjű, lehetőleg szélvédett állóvizi pálya kellene. A Margitsziget mellett levő pálya szépen fekszik, de görbe és nemcsak, hogy nem állóvizi, de folyóvizének áramlása még egyenlőtlen is. A hajóforgalom érthetően zavar és az ezen a pályán való edzést is kínosan kellemetlenné teszi. A csepeli ú. n. „bajnoki“ pálya állóvizi, de görbe és rossz levegőjű. A nemrég kipróbált délebbre fekvő pálya görbe és alig megközelíthető. Az újpesti öböl rövid, stb. Csapataink nem tudnak nyugodt edzést folytatni, nem tudják teljesítményeiket ellenőrizni, a rossz edzési lehetőségek a csapatokat idegessé teszik, a rossz víz az oktatást zavarja.