Árkád, 2008 (3. évfolyam, 1-52. szám)

2008-10-23 / 43. szám

Szilágysági közéleti hetilap­­ megjelenik Ziláh­on A boltív Vagy árkád két egymásnak támaszkodó gyengeség, ami Végtelen erővé Változik! (Leonardo da Vinci) III. évfolyam 43. szám (136.) 2008. október 23. 16 oldal ára 1,20 lej Elérhetőségek: Tel/fax: 0260/616642; 0260/670215 Mobil: 0745/486258, 0729/940005 www.boglarchamp.ro E-mail: boglarchamp@yahoo.com www.arkad.ro * www.arkad.ro * www.arkad.ro H írek Minden televízióadó kötelezően leadja a hírt: omlik össze a gazdaság. Na nem így mondják, de jobb is nekik. Hiszen mi történne, ha közölnék a tényeket így, nyersen? Úgy kezdődött a dolog, hogy megbeszélték közösen, sokan­­ okosak­­, hogy ötven százalékkal megemelik a tanügyisek fizetését. Hát persze, hogy most minden állami alkalmazott, köztisztviselő vagy ha úgy tetszik: „budzsetális” alkalmazott szeretne hasonló emelést. A szakszervezetek (szindikátusok) már akcióba is léptek, tüntetni fognak, hogy még több pénzt kapjanak azért, hogy minket, halandó magánszektorosokat minél többet járassanak a bürökrácai útvesztőjében. Ma már spékelték a dolgot: részletesen elmesélte a szépséges riporternő, hogyan és miért kerül majd még többe a szentesti vacsoránk, mégpedig negyven százalékkal! És szegényke, csak a következő két és fél hónapról beszélt és csakis, kizárólag az élelmiszerek terén... Nem említett ő semmi olyat, hogy benzin, földgáz, elektromos áram. Illetve a benzinről beszélt, de csakis azért, hogy megindokolja az élelmiszerek áremelését. Arra nem mert kitérni, hogy az utazásunk is többe kerül, ha autóval, ha busszal, ha vonattal... Nem is baj! (gondolja magában a környezetvédelmi miniszter, hiszen majd járunk biciklivel, ami környezetbarát, de választhatunk lovaglást esetleg voltak régen azok a jópofa bricskák, vagy hog­y hívták őket!) S mindeközben, eszembe jut egy a napokban hallott dolog: Románia gazdasága meg van erősödve és jó úton jár, hogy még tovább erősödjön, csak ezt az állampolgárok még nem érzik. Csak a brókerek és azok az üzletemberek látják, akik figyelik. No kérem. Hát ezért nem látom én! Mert sem üzletember, sem bróker nem vagyok. És mi nem vagyok még, hogy érezném gazdasági növekedését ennek a számomra kicsit édes, kicsit keserű országunknak? Hát futballista! Ott aztán lehet keresni! Nem gondolják? Esküszöm, haragszom magamra, hogy a művészetek vonzanak! Hát nem lenne kifizetődőbb a sport, s azon belül a foci? Bár, ez is kétséges. Attól függ, melyik párt - igen, politikai párt!!! - politikájával értek egyet, nem, ennél is több kell, melyik pártnak vagyok aktivistája!!! Hát nem röhej? Csak másodsorban számít, hogy mennyire jó a jó... Esküszöm, C0lVlpy|^ ggpyk­E Mindezek garanciális és posztgaranciális szervízelése mikor az iskolában tanultunk róla, valami ilyesmi volt a diktatórium meghatározása... Nem, az úgy hangzott, hogy ha kell valami, akkor tégy a kedvemre, de itt valójában arról van szó, hogy ha eddig nem tettél a kedvemre, ezután se tégy, mert úgysem kellesz... No, ha idáig eljutottam, akkor helyben vagyok, mert a művészetek terén is így működik ez. No, nem gond, akkor legalább nem irigykedek a focistákra. Hiszen így van ez az újság-, próza- vagy versírásban, de a szobrászatban, festészetben is. Bárhogy próbálkozol, nem élhetsz meg belőle, mert először is magyar vagy, tehát nagyon kevés helyről kaphatsz támogatást, ahonnan pedig kaphatnál, azt veszik elsődlegesen figyelembe, mennyire vagy aktív szimpatizánsa az egyetlen hatalommal rendelkező érdekképviseletnek. Persze lehet, hogy egyszer szerencséd lesz és találsz egy külföldi támogatót, s nem kell eladd a lelkedet, de erre nagyon kicsi az esély. Ha találsz is, talán egy évre, vagy cs­ak néhány hónapra, de aztán ismét kezdődik minden előröl. S előbb-utóbb eladnád a lelked - ha kellene nekik. Ami egyáltalán nem biztos, hogy kelleni fog, hiszen egy összeszokott klikk nyugalmát megzavarni... nem, ilyen kockázatot nem szeretnék vállalni. S mindeközben egy másik hír kezdi borzolni nyugalmamat. Állítólag a magánszektorban vannak a legnagyobb fizetések. Szegény kincstáriak... már megint itt tartok. Csak tudnám akkor, hogy Vadim Tudor melyik kitűnő eredményével érdemelte ki a hatezer lejes nyugdíját. Bár lehet, hogy tévedek, nem hatezer, hanem több, de e név hallatán kicsit nyugtalan leszek, és nem figyelek pontosan a részletekre. Mea culpa... Vége a hírórának. Sok mindent megtudtunk, jöhet egy kis agymosás nyugtatónak. Reklám. Mindegyik bank értünk van, csak nekünk akar segíteni, mehetünk kölcsönért magánszektorosok, kincstáriak egyaránt. Sőt, mi művészlelkek is, feltéve, ha majd tudjuk miből fizetni a részleteket. Csak most tűnik fel, hogy ismét nagyon pesszimista voltam. Na, akkor egy kis szívderítő: nemsokára választunk!!! A választásokat - nálam legalábbis - komoly olvasgatás előzi meg. Elolvasom mindegyik komoly párt programját. Aztán amelyik olyasmit ígér, ami engem pozitívan érint, és szükségem lenne pontosan ARRA a autó- és utánfutókölcsönzés Zilah, Máciesului u. Tel/Fax: 0260 610189 2. sz. (Vinalcool udvarán) Mob.: 0745 45059 A tartalomból: Kaszta István: Mátyás királyra emlékeztek 4. oldal Veres Piroska: Aki „otthonról” jön, az „haza” is tér 5. oldal változásra, arra nyomom a pecsétet. Persze az is lehet, hogy ha be is jut, nem tartja meg az ígéretét, amiért én pont rá szavaztam. De egyelőre nem gond. Még fiatal vagyok, s talán megérem a következő választást. Akkor majd tudni fogom, hogy nem kom­oly, nem tartja be az ígéreteit, s nem rá szavazok. Sőt, el sem olvasom a programját. Önök hogyan szoktak szavazni? Szilágyi Enikő U.I. Ezek voltak a hírek 2008. október 6-án. Persze nincs kizárva, hogy mostanra már minden rendben van és boldog az egész ország... [ - tachográfok - sebességkorlátozók Tűimen - CB-rádiók - állófűtések I LdJJJi H l

Next