Ars Hungarica, 1979 (7. évfolyam, 1-2. szám)
2. szám - Dokumentumok - Gergely Attiláné Baktai Julianna: Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat a művészeti élet irányító intézménye (1880-1900)
korszakban a müncheni akadémista stílus képviselői álltak: Kelety Gusztáv, Feszty Árpád, Zala György, Roskovics Ignác, Spányi Béla, Aggházy Gyula, Stetka Gyula, Margitay Tihamér, Ujváry Ignác. Az akadémizmusért - Fülep Lajos szavaival — „.. . ezért a rothadásért, ezért a hulláért az egészség nevében lépnek föl diktatórikusan az egészségesek, erkölcsösek, a közegészség és erkölcs hivatalos őrei, miniszterek, tanácsosok, minden rendű és rangú nyárspolgárok. .." Éspedig főleg azért „. . . mert nemcsak az esztétikai igényüket elégíti ki, ami többnyire nincs is, hanem amiért világnézetüket fejezi ki. . . S ezzel a nagyközönség ízlését, - ami valóban alacsony szinten állt - inkább csak rontották, semmint fejlesztették volna. Kétségtelen, hogy születtek ennek ellenére még ugyanezektől a zsánerfestőktől is, értékesebb, a kor által felvetett művészeti problémákat megoldani igyekvő művek, ezek azonban szinte teljesen elvesztek az ún. „műcsarnoki képek" özönében. Ha egyetlen megállapításba akarjuk foglalni az OMKT 1880-1900 közötti működésének mérlegét, akkor azt mondhatjuk, hogy a Társulat e két évtized alatti története a fokozatos kimerülés, a művészeti, kulturális kiüresedés története volt. Míg a tárgyalt korszak elején időnként és helyenként a művészeti mozgások és áramlatok élére tudott állni, azokkal legalábbis többé-kevésbé szinkronban tudott működni, addig a korszak végére szinte teljesen elvesztette élő kapcsolatát a születőben levő új művészettel, egyre értetlenebbül, egyre merevebben, sőt egyre ellenségesebben állt szemben annak a jövő fejlődés szempontjából legfontosabb irányzataival. Ami a szervezet által képviselt művészetfelfogásban, a Társulat történetének kulturális összefüggéseiben, ugyanaz zajlott le belső intézménytörténetében is. Míg az önálló magyar művészetért s annak saját nemzeti fórumaiért folytatott haladó törekvéseinek idejét egy nyitottabb, az új befogadására készebb, a művészeti iskolák felé kezdeményezőbb szervezeti struktúra jellemezte, addig fokozatosan egyre konzervatívabbá, sőt időnként egyenesen reakcióssá váló szerepében, szervezetileg is egyre inkább elmerevedett, egyre öncélúbbá és tehetetlenebbé vált. Mindennek, nemcsak hazai, hanem általában más polgári országok nemzeti művészetszervező intézményeire is jellemző módon, mintegy természetes következménye lett, hogy sem későbbi működésében, sem jogutódaiban" nem vált többé képessé a művészeti élet olyan irányítására, ami fennállásának első időszakát még többnyire jellemezhette. Ugyanígy képtelenné vált a folyó átalakulások fonalának követésére, ill. újrafelvételére, mint azok az általánosabb társadalmi-kulturális viszonyok és szerkezetek, amelyek erőnek erejével fenntartották, s amelyeknek csupán mintegy speciális - a művészeti életben megjelenő - lenyomatául szolgált. JEGYZETEK 3HÁRS É.: „A magyar művészeti kiállítások fejlődése" (szakdolgozat) 11. 4PIPICS Z.: Adalékok a Képzőművészeti Társulat történetéhez. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Évkönyve 1928. 6 Mint az a Társulat negyedszázados történetét ünneplő rendkívüli közgyűlésen elhangzott. Az OMKT negyedszázados történetének rövid vázlata. Budapest, 1887. 7 Ez az összeg egy magyar munkás egyheti átlagos keresetének napi 10-12 órás munkaidő mellett, 11,9 koronával számolva a 168-szorosa. A pártfogói alapítványok 4, az alapítványi díjak pedig 2 év alatt törleszthetők. Az egyesület létesítésének gondolatát Trefort Ágoston vetette fel, mely az általános érdeklődés hatására 1839 novemberében meg is alakult, elnökévé Trefortot választva meg. Az alapító tagok elsősorban a magyar politikai és társadalmi életben fontos szerepet játszó személyek - Eckstein Frigyes, dr. Eötvös József, Grimm Vince, Serényi László, gr. Schedius Lajos — voltak. A Műegylet 11 évi működése alatt 37 224 Forintért vásárolt képeket, de ebből magyar művészek alkotásaira csak 7260 Ft jutott. Pesti Napló, 1854. aug. 22. SHARS É.: i. m. 18.