Ars Hungarica, 1980 (8. évfolyam, 1-2. szám)
2. szám - Szvoboda Gabriella: A Pesti Műegylet megalakulása és első kiállítása 1840-ben
a nemzeti műveltség emelése, de a hazai művészet kezdetleges állapota miatt a kiállításokon külföldi művészek alkotásait is szívesen fogadják. A tervezők anyagi és erkölcsi hasznot reméltek attól, hogy az évi tiszta jövedelem háromnegyedéből vásárolt képeket a részvényesek között kisorsolják. A programot a már ismertetett jeles és vonzó nevek írták alá. A program, úgy látszik kedvező visszhangra talált. A jegyzési ívek kibocsátása után már az első napokban sok jelentkező akadt.23 1839. nyarán a szervezés stagnált, hogy az őszi szezon kezdetével újra fellendüljön. A helyben lakó indítók: Eötvös, Eckstein, Grimm, Lukács, Serényi, Trefort, szeptember 9-re összehívták az alakuló ülést. Itt „nagy örömmel" bejelentették, hogy a fizető részvényesek száma immár 100-ra emelkedett, így az egyesületet „alkotottnak nyilatkoztatták". Magukat ideiglenes választmánnyá nyilvánítva elnökül megválasztották Trefortot, titoknokká Szalayt, pénztárnokká Grimm Vincét. „Ez alkalommal a jegyzőkönyv és egyéb irományok magyar nyelven elhatározása után.. . 21 statútumot állítottak fel, melyet a november 10-re kitűzött naggyűlés elébe terjesztettek".24 A nagygyűlés november 10-12 között három álló napig tartott. A fő teendő az alapszabály elfogadása volt. A 21 pontból álló szabályzat első hat pontja szinte szó szerint megegyezik a program megfelelő pontjaival. Egyetlen jelentős új kikötés, hogy ha a részvényesek száma 1000 fölé emelkedik, a tőke egyötöde műemlékek helyreállítására fordítandó. A 7—15. pont a jövedelem hovafordításáról, a műtárgyak vásárlásáról és kisorsolásáról, a tagoknak járó juttatásokról intézkedik, fölös pedantériával. A befejező hat pont az alkotmányos életet szabályozza a korabeli parlamentáris rendszerek önkormányzati testületeinek mintájára. Eszerint a nagygyűlés évente ül össze, választ egy szélesebb körű, 40 tagú nagyválasztmányt, és maga választja a gyűlés, a nagyválasztmány pedig az egylet elnökét. Minden fizető részvényes - függetlenül részvényei számától egyetlen szavazattal bír. A nagyválasztmány a legfontosabb évi teendő, a műkiállítás szervezése végett egy szűkebb körű, hét tagú kisválasztmányt küld ki. Ennek elnöke mindenképpen a nagyválasztmány soraiból kerül ki, de tagjai között lehetnek kívülállók, műértő szakemberek, sőt kiállító művészek is. Az egyetlen megkötés az volt, hogy ebben az esetben a szervező bizottsági tag művésztől nem lehet képet vásárolni. A kiállítási belépődíj meghatározása a nagyválasztmány, az ajándékmetszet kijelölése a kisválasztmány jogkörébe soroltatott.2 . Ma már lehet akár mosolyogni is a legapróbb anyagi részletet előíró, kínos pedantérián, de célszerűbb ezt egy korszakos reformalkotásokat merészelő romantikus, de anyagi kérdésekben már polgárian ökonomikus nemzedék jellemző jegyeként felfogni. Az anyagi ügyekben mutatott aggályoskodás nagyon is érthető, az anyagi biztonságtól és a csábító haszontól (legyen az bármi csekély is) függött az egyesület léte. Egy részvény ára (5 Ft) nem kis összeg, hiszen egy tanító egyévi fizetése 400 Ft körül mozgott. A részvényesek ingyenes belépését állandóan a legnagyobb reklámként hangoztatják: gondolják meg, 10 kr-ért részesülhetnek olyan élményben, amelyhez mindeddig nagy külföldi utak révén lehetett csak hozzájutni. A nagygyűlés végén titkos szavazással megválasztották az 1839/40-es évi nagyobb választmányt. Elnökké közfelkiáltással Trefort lett. A nagyobb választmány tagjai: gr. And-