Ars Hungarica, 1980 (8. évfolyam, 1-2. szám)
2. szám - Szvoboda Gabriella: A Pesti Műegylet megalakulása és első kiállítása 1840-ben
rássy Károly, Barabás Miklós, Bartakovics Auguszt, Benyovszky Péter, Dercsényi Károly, gr. Dessewffy Aurél, Eckstein Fridrik, b. Eötvös József, Ferenczy István, gr. Festetics Dénes, Fröhlich Fridrik, Grimm Vince, gr. Haller Sándor, Heckenast Gusztáv, Heinrich N. János, Hengenmüller Mihály, b. Jósika Miklós, Karlovszky Zsigmond, Lányi Imre, Lónyay János, Lukács Móric, Neese Károly, b. Orczy György, b. Prónay Albert, b. Prónay István, b. Redl Imre, Rosty Albert, Rupp János, Sartory János, Schedel Ferenc, Schedius Lajos, gr. Serényi László, gr. Széchenyi István, Székács József, Szekrényessy Endre, Szemere Pál, Tasner Antal, Trefort Ágoston, Ürményi Ferenc, Wagner Sándor. Az igazgató-választmány elnöke dr. Jósika Miklós, a 7 tagú műbíráló választmány - akikre az érdemi munka várt: Einste Antal, Ferenczy István, Grimm Vince, Hild Károly, Neefe Hermann, Wagner Sándor, vagyis 6 szakember, a kisválasztmány elnöke pedig, akire elméleti megalapozottsága, esztétikai jártassága miatt volt szükség, a pesti egyetem rektora, az esztétika és bölcselet tanára: Schedius Lajos.26 A 40 tagú választmány származás szerinti összetétele: 12 arisztokrata, 12 nemes és 12 polgár, valamint három -rendbe nehezen besorolható — művész. Valószínűleg egyike az első olyan nagyszabású megmozdulásoknak, ahol különféle társadalmi rétegek tagjai demokratikus alapon működtek együtt. Andrássy, Dessewffy, Eötvös, Festetics, Orczy, a két Prónay, Serényi és Széchenyi az arisztokrácia új arcú, a közügyekkel törődő tagjai. A tisztviselői és honorációs rétegből származott: Bartakovics, Benyovszky, Dercsényi, Lányi, Rosty, Tasner, Ürményi, Schedius, Schedel. Régi polgárok, gyökeres pestiek: Eckstein, Fröhlich, Heckenast, Hengelmüller, Wagner. A művészek: Ferenczy, Grimm, Neefe.27 A nagygyűlés történeti és szociológiai tanulságainál fontosabb számunkra, hogy nagy plénum előtt országos hírű és tekintélyű személyiségek művészeti kérdésekről úgy tárgyaltak és vitatkoztak, mint a nemzet centrális problémájáról. Sok kezdetlegesség és felesleges szempont is terítékre került, de a lényeg nem sikkadt el: a magyar kultúra ügyét a gazdasági fejlesztéssel és a politikával egyenrangúnak ismerték el. KI A MAGYAR MŰVÉSZ? A nagygyűlés légköre igencsak viharos lehetett. Itt vitatták meg először nyilvánosan azt a problémát, amely az egylet egész létezését, és utóéletét végig kísérte: milyen álláspontra helyezkedjen az egyesület a külföldi és magyar művészek szerepeltetését illetően. Ezek a viták késztethették Lukács Móricot arra, hogy nagyjelentőségű cikkben tisztázza elveiket.28 Prófétai lélekkel, szinte minden későbbi vádaskodásra megfelelt, úgyis, mint az alapszabályok tervezetének egyik megfogalmazója. Mindenekelőtt leszögezi: „Az intézet kitűzött célját csak akkor érheti el, ha munkásságát nyilvános vita tárgyává teszi." A nyilvánosság elengedhetetlen volt, mert a művészeti kérdéseket a közgondolkozás részévé akarták tenni. Ezután sorra veszi a plénum előtt felvetődött „gáncsokat". Az első gáncs: Miért csak egy évre alapították az egyesületet? — Válasz: az egylet nem vár a tagoktól anyagi áldozatot, sőt, csábító „haszonnal akarja a tagokat meg-