Ars Hungarica, 1983 (11. évfolyam, 1-2. szám)
1. szám - Tanulmányok - Kemény Mária: A Gerenday-féle sírkőgyár története (1847-1952)
királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszéknél csődpert nyitottak, mely egészen 1881-ig elhúzódott, s akkor teljes vagyonhiány miatt szüntették meg.42 Ez utóbbi adatból értesülünk arról, hogy a társaságnak mégis sikerült vagyonát értékesítenie, mielőtt arra a hitelezők rátehették volna a kezüket. Gerenday Antal az 1873-as pénzkrízis idején Kortsák József és Bürgermeister Antal igazgatósági tagokkal együtt megpróbálta saját vagyonát biztosítékul felajánlani a társulati váltók beváltásának érdekében: „nevezett (váltó)forgatók elkövettek mindent, hogy a társulatot s a koczkán forgó saját magányvagyonukat megmentsék..."43. Ezzel egyidőben azonban megpróbált elmenekülni a süllyedő hajóról: készpénzért hajlandó lett volna a sírkőkészletet a társulattól visszavásárolni, ezzel látszólag mindkét fél jól járt volna, a társulat törleszthette volna fenyegető adósságait, Gerenday pedig némi áldozat árán hozzájuthatott volna a sírkövekhez, s most már függetlenül folytathatta volna a sírkőkereskedést. A sírkőkészletért azonban olyan alacsony árat ajánlott, amelyet a társulat közgyűlése nem fogadott el.44 A sírkőkészlet, s a társulat által épített két és fél mérföldnyi vasútvonal, amely a bányákból a Dunához vezetett,45 a későbbiekben mégis Gerenday Antal tulajdonába került. A memoáríró szerint : „Már kezében volt a pest-budai rakpart kőmunkáinak megrendelése, ami megmenthette volna, de nem kapott rá időt. A részvénytársaságot fel kellett számolni... Ha sok minden el is veszett, a vevők körében megmaradt az üzlet jó híre, és ez neki elég volt ahhoz, hogy ismét talpraállhasson..."46 A sírkőkészítő vállalat tehát továbbra is működőképes maradt, a sikertelen részvénytársasági kísérlettel azonban a Gerenday család előtt végleg lezárult az a lehetőség, hogy nagytőkéssé váljék és bekerüljön a pénzarisztokráciába. 1875-1917. A TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOKKAL ÖSSZEFÜGGŐ ÍZLÉSVÁLTOZÁS GAZDASÁGI KÖVETKEZMÉNYEI A csőd után néhány évig a veszteségek pótlása volt Gerenday Antal fő célja. Sem az áruválasztékban, sem az üzletmenetben nem mutatkozik lényeges változás a kilencvenes évek elejéig. 1887-ben halt meg Gerenday Antal, s ekkor a céget egyik fia, Gerenday Béla vette át. Gerenday Béla a reáliskola elvégzése után a Mintarajztanodában két évig Huszár Adolf tanítványa volt, majd Milánóban, a Brera Akadémián tanult. Ez után egy évet Carrarában töltött a kőanyag alaposabb megismerése céljából. 1885-ben és 1886-ban kiállított a Műcsarnokban, édeskés gyermekszobrainak sikere volt.47 Az a tény, hogy Gerenday Béla nem Bécsben vagy Münchenben folytatta szobrászati tanulmányait, arra is utal, hogy a cég szakítani készült az alapítástól fogva érvényes stílustendenciával. Eddig ugyanis a sírkövek tömbformáit egy kispolgári tradicionális igény, még a barokkban, illetve a klasszicizmusban kialakult formai hagyomány határozta meg, míg a díszítő motívumokat a gótizáló-romanizáló romantikus formakincsből merítették. Ez a formakincs inkább a németországi ízléskörhöz kapcsolta Magyarországot. A 80-as évekre azonban az építészetben nyilvánvalóvá válik a neoreneszánsz és a neobarokk előretörése, s ez — bár a sírkövek műfajának sajátos konzervativizmusa folytán majd két évtizednyi késéssel — a századfordulóra e területen is alapvető változást hoz.