Ars Hungarica, 1984 (12. évfolyam, 1-2. szám)

2. szám - Tanulmányok - Frankó Ákos: „Keresetlen élet" - Bernáth Aurél 1918-as albuma

lemben.4 Két képével szerepel a Képzőművészeti Szabadiskola kiállításán, és ekkori­ban készített műveiből néhányat még az 1923-as Sturm-beli kiállítására is beválogat.6 Az ajándékba készített mappa képei is ebből az útkereső, átmeneti időszakból valók és a fiatal művész alakulóban levő és az expresszionizmus felé orientálódó új művészi szemléletmódjába nyújtanak bepillantást. Az album mindössze három önálló lapot - „Bál a Turul szálló nagytermében", (6. kép), „Egy bécsi festő" (3. kép) és „Szt. Sebestyén" (4. kép) címekkel - tartalmaz.­ A közölt képcímek a lapok hátoldalára vannak felírva, golyóstollal és Bernáth Mária szerint idegen kézzel. Valószínű tehát, hogy 1918-ban még nem voltak címmel ellátva. Elképzelhető az is, hogy nemcsak ez a három önálló kép volt a mappában, hanem több is, ezekről azonban semmit nem tudunk. Négyzetes formátumú, kemény fedelű borí­tólapján Bernáth önarcképe 8 (1. kép), a borítólap belső oldalán pedig ex librise9 (2. kép) található. A képek meglehetősen kis méretűek. Közülük négy tussal készült, míg az ötödik ceruzarajz. Mellékelt kísérőlevelében Bernáth ezt írja a képekről: „Most ké­szültek, egyedül és kizárólag Néktek. Azokra próbáltam emlékezni, amiket együtt láttunk, vagy szerettetek nálam, vagy amik leginkább összehoztak bennünket ezekben a nem nekünk való években. Nem válogattam, nem kerestem nagyon, hisz oly kevés ideje van az embernek." Az öt kép közül kettő - a „Bál a Turul Szálló nagytermében" és „Egy bécsi festő" - kaposvári emlékeket idéz. „Festőportréjának" modellje valószínűleg Bernáth első mestere, az egykori Kaposvár mindenki által jól ismert személyisége, Rippl-Rónai Ödön volt. Noha erre levelében nem utal, önéletrajzi írásainak első kötetében a Rippl-Rónai Ödönről írottakat a rajzzal összevetve valószínűsítik ezt a feltevésünket.10 A kö­vér figura szinte az egész képfelületet betölti. Széles karimájú kalap, vállak közé mélyen behúzott fej — az arc karakterének elnagyolt jelzéseivel — nagydarab, esetlen felsőtest, néhány feltűnő és első pillantásra szembetűnő vonás, tömör és összefogott, karikatúra­szerű rajzban, kedves iróniával előadva, mellyel Bernáth modelljét jellemzi. Vázlatosan könnyed és tömör bál­képének színtere a kaposvári Turul Szálló, mely a helybelieknek és Bernáthnak is kedvelt tartózkodási helye volt. A kép majd kétharma­dát kitöltő táncoló-mulató forgatagot lazán odvatetett — hol sűrűbb, hol ritkább — ecsetvonások halmaza jelzi, akárcsak a hátteret adó teremfal függönyeit. Ebből az idő­ből nem ez az egyetlen ilyen témájú képe Bernáthnak. A hasonlóan mulatságot ábrá­zoló - szintén kisméretű - „Álarcosbál" Gáspár Endréné tulajdonában található 11 (7. kép). A táncoló párokat lendületes kompozíció fogja egybe, amely szinte a zene lendületére és a tánc sodró forgatagára rímel. Bernáth rajza ezen a képen részletezőbb, a mulatókat, a nők fodros és bő ruháit kusza és kanyargó ceruzavonalak járják körül. Színt alig használ, csupán az előtérben táncoló nők ruháján villan meg némi sárga és piros. Ezeken a képeken a bontakozó új szemléletmódból — melyről önéletrajzi kötetében megemlékezett - talán csak a „Bál a Turul Szálló nagytermében" tömörsége előlegez egy keveset. Ezzel szemben a másik három kép — különösen a borító önarcképe és a „Szt. Sebestyén" — mintha nem is ugyanannak a művésznek a munkája volna. A mappa címlapjára helyezett félrehajtott fejű önarcképén szinte egy dosztojevszki­ji karaktert rajzol magáról. Hosszú, vékony, beesett arc, magasan boltozott homlok, riasztóan nagy szemek, markánsan meghúzott arcvonások, ilyennek látta önmagát. Raj-

Next