Ars Hungarica, 1987 (15. évfolyam, 1-2. szám)

2. szám - Tanulmányok - H. Balázs Éva: Ki volt Rotenstein? Egy forrás azonosítása

H. Balázs Êva KI VOLT ROTEN STEIN? Egy forrás azonosítása Rotenstein német nyelvű útleírásainak köszönhetjük Eszterháza, Köpcsény, a 18. századi po­zsonyi paloták, a Duna mentén, vagy a nem távoli felvidéken emelkedő egyházi épületek, kastélyok-udvarházak ismeretét. Teremről-teremre haladva mutatta be képgyűjtemények darabjait, jellemezte a chinoiserie hazai - meglepően gazdag - jelenlétét. Fától-bokorig men­degélve kertek-parkok, narancsligetek ismerőivé avat bennünket. Idézése mellőzhetetlen, ha a teréziánus-jofezinus korszak műveltségi állományát, főúri életformáját akaijuk bemutatni. Egyébként a többesszám első személy fontoskodást és kölcsönvett érdemeket takar: nem mi történészek, hanem a művészettörténészek fedezték fel a maguk, s az olvasó számára Ro­tensteint. 1 Történetírásunk nem tért ki a publikálóra, arra a Bernoullira sem, aki hű maradt nagyhírű matematikus családja hagyományaihoz, de a berlini lehetőségekhez idomulva nép­szerű kiadvány szerkesztésére is vállalkozott. 2 E sorok írója a művészettörténészek nyomán Rotensteintől legutóbbi, sajtó alatt levő munkájában főként pozsonyi adalékokat idézett. Az elmúlt évben mint a művészettörténet rokontudományának művelője, e forrás kapcsán tovább szerettem volna lépni. Megnéztem az Allgemeine Deutsche Biographie megfelelő köte­tét és meglepetéssel tapasztaltam a semmit. Elővettem tehát - külföldi könyvtárban - Ber­noulli teljesnek vélt útirajz-sorozatát, azokat a köteteket, melyekben G.E.v.R. vagyis Roten­stein közleményei megjelentek. 3 Talán az eredeti szöveg olvasása választ ad arra — gondoltam — ki ez a derék Rotenstein, honnan merítette páratlanul részletes ismereteit? Bernoulli nyilván berlini tevékenysége ide­jén került kapcsolatba a magyar útleírás szerzőjével, aki az első közlés alkalmával még szinte anonim. Igaz, németnek sem vallotta magát, hiszen Bernoulli az elöljáró eligazításban a kö­vetkezőket írja róla: 4 „Egy magyar nemes úr, aki rokonszenvével és levelezésével tüntet ki, sok köszönetet érdemlő szívességgel a hazájában és azon kívül folytatott utazásairól vezetett naplóját rendelkezésemre bocsátotta. Ezeknek a bevezető részét van szerencsém olvasóim számára közreadni. Csodálkozni fognak az előkelő műkedvelő pontos, a legkisebb részletekre kiterjedő megfigyelőképességén. Ámbár jó statisztikai, természettudományos és más hasznos megfigyeléseket nyújt, korántsem szól a tudomány, s államismeretek felső szintjéhez. Mégis megítélésem szerint nem csak a dilettáns olvasók számára élvezetesek írásai. R. úr írásaiban eddig teljesen ismeretlen és más utazóktól nehezen elvárható közlések vannak arról, hogy sok előkelő úrnál: Magyarországon milyen az ízlése, milyenek a műgyűjteményeik, hogyan élnek, nagy vagyonukat hogyan használják fel. Egyik-másik leírás túl részletezőnek tűnhet, de úgy gondolom mégis érdekelni fogja azokat, akik maguk is abban a helyzetben vannak, hogy sok szép és értékes berendezési tárgyat és műremeket vásárolhatnak. Mi több, az utókor érdeké­ben szeretném, ha több pontos hír állna rendelkezésre a lényeges német területekről is, hogy korunk divatjairól, passzióiról valódi képet lehessen alkotni. Végezetül R. úr és a magam ne­vében is ama vágyamnak adok hangot, vajha a sok és sokféle német udvar műkincseiről, me­lyeket kevéssé ismerünk, részletes leírásokkal rendekeznénk." Az első közlemény bevezetése arra ösztönöz, hogy — Rotenstein után nyomozva — ha­gyatkozzunk továbbra is a szerkesztő, Bernoulli információira. A második közleményt így vezeti be: 5 „Az előző kötet 235—298. oldalán közölt magyarországi utazás folytatása követ­kezik. Félek, néhány olvasó úgy találja, a szerző túlságos részletességgel vette sorjába a látott

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék