Ars Hungarica, 1987 (15. évfolyam, 1-2. szám)

1. szám - Tanulmányok - III. A romantika és a nemzeti művészet - Gellér Katalin: Romantikus elemek a századforduló magyar festészetében és grafikájában

104 Ars Hungarica 1987/1­ 1. Csak röviden utalnék arra, hogy a roman­tika önálló korszakelemzéseit kezdettől többirá­nyú nyitási kísérlet jellemezte. A 19. század egy­más nyomába lépő, magukat a megelőző irány­zattal szemben meghatározó mozgalmait ellen­tétpárokba állító, az ellentéteket mind karaktere­sebben kibontó stílustörténeti megközelítés mellett korán megjelent a romantika „örök" vonásainak elemzése. Maguk a terminus első használói, Goethe és Schiller kezdeményezték ezt az interpretációs formát, amikor a romantikát a művészet minden ágára, irodalomra, zenére stb. alkalmazták. Goethe ismert meghatározása következtében a Maximák és reflexiókban: „klasszikus, ami egészséges, ro­mantikus, ami beteg" korán elvesztette történeti kategória jellegét. Később Gustav Paulinál és Kenneth Clarknál alkotói magatartás jelölője. 2. Hasonló alapjellegzetességet állapít meg a magyar irodalomtörténet. Németh G. Béla az esz­metörténet felől közelítve a romantika és poziti­vizmus együttéléséről szól NÉMETH G. a: Mű és személyiség. Bp., 1970. Németh Lajos a 19. századi nemzetközi szimbolista tendenciák sajátosságait is a romantika és a „széles értelemben vett realiz­mus" viszonyából vezeti le. NÉMETH L.: Adalé­kok a szimbolista festészet tipológiájához. Ars Hungarica 1976/1. 76. 3. BURGER, F.: Einführung in die moderne Kunst. Handbuch der Kunstwissenschaft. Berlin-Neuebabelsberg, 1917. 4. HONOUR, H.: Romanticism. Allen Lane. London, 1979. 319. 5. HOFSTÄTTER, H. H.: Symbolismus und die Kunst der Jahrhundertwende. Köln, 1965.; Lucie-Smith, E.: Symbolist Art. London, 1972. 6. NÉMETH L.:i. m. 85. 7. Kállai Ernő más vonatkozásban a roman­tikát a magyar művészet jellegzetességének tekinti A gödöllőiek mindenek előtt Nagy Sándor szinte tudathasadásosan­ kettészakadt élet­művében a népi és régi egységének történelmi témákban való megjelenítése elválik az egyén pszichológiai hitelességű belső történéseinek megfogalmazásától. Nemcsak a romantikus miszticizmus különböző formái élnek tovább művészetükben; a társadalmi feladatvállalás — a romantika közösségeit idézőn — egy szűk művészközösség önmeghatározásaként fogal­mazódik meg. Csatlakoztak az erőszakmentességért harcoló anarchistákhoz, valószínűleg Schmitt Jenő Henrik révén, s ismerték a nazarénus mozgalmat, melyhez a múlt század végé­nek írói, így Justh Zsigmond fűzött nagy reményeket. Ugyanakkor etikai töltésű szocializ­musuk Szabó Ervin köréhez kapcsolta őket. Mítosz-keresésüket meghatározta a magyar szá­zadelő művészetét átható nemzet­tudat, ugyanakkor erőteljesen jelentkezett életreform tö­rekvéseikben az egyén mitikus identitás-kereséseként meghatározható program. A mindennapok átlelkesítése, az „aranykor" mint társadalmi és életprogram A gödöllőiek aranykor képének mesei vonatkozásáról már volt szó. Az antikvitástól újra és újra megújuló toposz romantikus feldolgozásai elsősorban ember és természet egységét fogalmazták meg. Az ovidiusi törvénynélküliség, egyenlőség, az örök béke és boldogság meg­jelenítése a szimbolizmus idilljeiben is folytatódott. Szinyei Merse Pál Pogányság II. (1869) című művében az elveszett egység vágya az ősi pa­radicsom-képre való visszautalásban jelent meg. Egry József Ádám és Éva, aranykor című grafikája is ehhez a tradícióhoz kapcsolódik. Természet és ember harmonikus egységét fogal­mazta meg Divéky József Boldog sziget című grafikáján. Vaszary János Aranykor című fest­ményén szintén meghatározó a természet mitikus szemlélete, de az aranykor álom jellegére, az elvágyódásra esik a hangsúly. Ezzel szemben Nagy Sándor Meseillusztráció című és más, férfiakat, nőket és gyermeke­ket tájban ábrázoló grafikáit áthatja Schmitt Jenő Henrik gnosztikus tanításával összhangban az ideális élet megvalósításának hite, ahogy írásaiban a „boldog anarchia" (Nagy Sándor) el­érése társadalmi kérdések megoldásának is záloga. Művein az ellentétes alapelvű naturaliz­mus átszivárgásaként a biológiai-pszichológiai „realitás" erős hangsúlyt kap. Meseillusztráció című grafikáján az aranykor toposza misztikus életfilozófiai tanok kifejtésének kerete lesz. A mítosz újraélése, a mindennapokba való bevezetése következtében a mindennapok világá­hoz közelít mintegy végsőkig feszítve a romantikus mítosz-felfogás határait. JEGYZETEK

Next