Ars Hungarica, 1989 (17. évfolyam, 1-2. szám)
1. szám - Tanulmányok - Körmendy Kinga: Középkori esztergomi könyvgyűjtemények
Körmendy Kinga KÖZÉPKORI ESZTERGOMI KÖNYVGYŰJTEMÉNYEK Esztergom mai városképi és művelődési arculatát döntően befolyásolta a csekély megszakítással 140 évig tartó török uralom, valamint ennek következményei. Az érseki udvar a székesegyházi káptalannal együtt 1543-ban elhagyta a várat és Nagyszombatban illetve Pozsonyban működött tovább. A városnak és az érsekségnek 1683 után újból fel kellett építeni a szabad királyi várost és az ország egyházi központját. A középkorból sértetlenül csak a település kettős tulajdonosi jogállása maradt fenn; a világi földesúr (a város) és az egyházi fennhatóság alatt volt területek 1683 után ténylegesen is visszakerültek középkori tulajdonosaik birtokába. Az újjáépítés folyamatában nem volt jelentéktelen, hogy a vár, a város mit tudott megőrizni, átmenteni a középkori Esztergomból. Minket ebből a folyamatból az érdekel, hogy a mai Esztergom történeti értékekkel rendelkező tudományos könyvtárai meg tudták-e őrizni a középkori Esztergom könyvemlékeit. Esztergomban jelenleg a következő történeti értékekkel rendelkező könyvtárak vannak: A Főszékesegyházi Könyvtár, Esztergomban kedvelt nevén a Bibliothéka, Simor János prímás (1867—1891) könyvtára, az esztergomi egyházmegye papnevelő intézetének könyvtára, az ún. szemináriumi könyvtár, valamint a ferences rendház könyvtára és a Városi Könyvtár. Ezek a könyvtárak mai formájukban, állományösszetételükkel mind 1683 után jöttek létre. Esztergom gazdasági és kulturális fejlődésének kibontakozását késleltette, hogy a vár és környékének birtokosa, az érsek és a káptalan visszaköltözése több mint száz éven át húzódott. Ennek oka az volt, hogy az érsekek jól berendezkedtek Pozsonyban, a káptalan pedig Nagyszombatban, Esztergomban hiányoztak az életfeltételek. Az újjáépítés nehézségei miatt az érsek csak 1820-ban költözködött vissza és ezután követte őt a káptalan. Ekkor indultak meg a várban, a vár alatti érseki városban azok az építkezések, amelyek még ma is meghatározzák az esztergomi Víziváros hangulatát. Az 1820-as évek Esztergomának gazdasági, közigazgatási, művelődési viszonyairól egykorú forrásból, Helischer József városi tanácsos (1779-1844) kéziratban levő városleírásából tájékozódhatunk. Az oktatás magasabb színvonalát a gimnázium képviselte, amelyben a bencés rend tagjai tanítottak. Az egykori számos szerzetesrend közül csak a ferencesek települtek vissza a török kiűzése után. A múlt század elején a rendháznak rendi főiskolája volt.3 A ferences rendház mai könyvtárának történeti anyaga 1950 után jött létre a különböző ferences rendházakból összegyűlt kódexekből és régi nyomtatványokból.4 Az 1820-as években Esztergomban még csak az ún. érseki könyvtár működött, amelyet Rudnay Sándor prímás 1821-ben szállíttatott vissza Pozsonyból és a volt ferences templomban (ma szemináriumi) helyezett el. Ezt a könyvtárat az esztergomi érsekek Pozsonyban létesítették a 18. században, a barokk kor ízlésének megfelelő formában és állományösszetétellel. Ebben a könyvtárban kalauzolta Kazinczy Ferencet 1831-ben Rumy Károly.7 Rudnay prímás megkezdte a szeminárium visszatelepítését is Nagyszombatból, azonban csak 1865-ben fejeződött be a teljes átköltöztetés.8 A szeminárium könyvtára elsősorban a II. József alatt feloszlatott kolostorok könyvállományából, valamint az érsekek és kanonokok könyvajándékaiból gyarapodott. A múlt században Esztergomban két kiemelkedő magángyűjtő gyarapította a várost könyvtárakkal. A Városi Könyvtár őrzi a már említett Helischer József által vásárolt könyv-és kéziratgyűjteményt, amelyet végrendeletileg a városra hagyott (1844) és 3000 Ft-ot ha-