Ars Hungarica, 1989 (17. évfolyam, 1-2. szám)
1. szám - Tanulmányok - Rozsondai Marianne: Magyarországi gótikus és reneszánsz bőrkötések (Vázlat, a feladatok kijelölése)
Rozsondai Marianne MAGYARORSZÁGI GÓTIKUS ÉS RENESZÁNSZ BŐRKÖTÉSEK (Vázlat, a feladatok kijelölése) A könyvkötés kutatás feladata a régi könyvek eredeti kötéseinek vizsgálata, célja pedig, hogy megkísérelje minél pontosabban meghatározni, hogy az adott bőr- vagy pergamenkötést ki, mikor, hol és kinek a számára készítette. Általános tapasztalat, hogy a középkorban és az újkor első századaiban az írott és nyomtatott könyveket a használat helyén vagy ahhoz közel — a közeli városban, vagy a közel eső, könyvkötőműhellyel rendelkező kolostorban — kötötték be, így magyar nyelvű kódexeink (nyelvemlékeink), magyar nyelvű és a történelmi Magyarországon nyomtatott könyveink (RMK I—II.), minthogy mindenekelőtt itthoni használatra készültek, ha őrzik még eredeti kötésüket, javarészt magyar könyvkötőműhelyek termékei. A román korból magyarországi díszített bőrkötés nem maradt fenn, de hogy némely , főleg kolostori scriptorium mellett könyvkötőműhelynek léteznie kellett, a régészeti ásatások során előkerült könyvezetek és kapcsok bizonyítják. Egész Európából is 1300-ig csak mindössze 138 románkori kötés ismeretes. A hazai kötéskutatás jelenlegi állása szerint a legkorábbi, bélyegzőkkel díszített magyar bőrkötések a 15. sz. második feléből valók. A gótikus kötések egy része kartauzi kolostorokból származik: a felvidéki lechnitzi és menedékszirti, valamint a Veszprém melletti lövöldi kartauzi kolostorból. Koroknay Éva hét Lövöldön készült kötést tárgyal cikkében. Ezek mindegyike ősnyomtatványt borít, melyek 1474/77 és 1491 között jelentek meg Strassburgban, Nürnbergben és Velencében (CIH, 2404, 3498, 1489, 358, 2897, 553, 2646). A cikk végén a lövöldi kartauzi kolostor kötéseiről összeállított táblázat 1—4. kötésén fM vagy 1M9 monogram és 1478-as, 1484-es, 1486-os évszám, a táblázat 5. tétele esetében, éppen a lövöldi korvinán", csak évszám, 1488 látható. Meg kell jegyeznünk, hogy a könyvkötőnek nem voltak szám és betű bélyegzői, ezeket a fonadékminta összeállításához szükséges elemekből rakta össze érezhető kínlódással. (Vö. Az Esztergomi Könyvtár Inc. 139 jelzetű lövöldi gótikus kötését, 3. kép) Az fM, illetve f M9 valószínűleg a könyvkötőre utal, s minthogy az f kisbetűnek látszik, Koroknaynak igaza lehet, ha ezt ,,frater"-nak oldja fel (A M9 pedig M...us keresztnevet jelezhet.) Nagyobb gondot jelent, hogy amíg ez az öt kötés egyértelműen ugyanattól a könyvkötőmestertől származik, s felépítésük is, motívumkincsük is azonos, addig a 6. és 7. tételen szereplő kötések felépítésükben és bélyegzőhasználatukban is eltérnek az előzőektől. Bár e két kötés bélyegzői részben gótikusak, felépítésük egyértelműen reneszánsz, s nincs rajtuk sem monogram, sem évszám. Nincs kellő bizonyíték arra, hogy ezek is fő mestertől származnának. Ez a két kötés joggal került be Koroknaynak a magyar reneszánsz kötéseket tárgyaló monográfiájába (Jegyzék 137, 18. kép és Jegyzék 102.), viszont indokolatlanul szerepelnek a többiek, vagyis a gótikus lövöldi kötések ugyanott (Jegyzék 130, 131, 302, 56.) A „gótikából a helyi reneszánszba való átfejlődés szép példáját" mutató ún. lövöldi korvina ellenben kimaradt Koroknay könyvének Jegyzékéből. Koroknay tervezett egy újabb, önálló kötetet a korvinák kötéseiről, s az ún. lövöldi korvina nyilván ott szerepelt volna , de a könyv nem korvina. Még nagyobb talány a lövöldi gótikus kötések nagyon erős rokonsága a bécsi gótikus kötések egy csoportjával (Vö. Gottlieb 79. táblájának Matthias mestertől származó kötését Koroknay lövöldi cikkének 2. számú tételével, 4. és 5. kép).