Ars Hungarica, 1989 (17. évfolyam, 1-2. szám)

1. szám - Tanulmányok - Wehli Tünde: Kódexkutatás és művészettörténet

Wehli Tünde KÓDEXKUTATÁS ES MŰVÉSZETTÖRTÉNET A kódexek kodikológiai kutatása a művészettörténet tudomány számára rendkívül fontos. Ez fordítva is érvényes: a kéziratos könyvek művészettörténeti szempontú vizsgálata a kodi­kológiának hasznos információkat nyújthat. Ennek ellenére a két kutatási terület a gyakor­latban ritkán találkozik, Magyarországon azonban a könyvek kötéstábláiról lefejtett kódex­töredékek feldolgozása immár 10 éve a két terület között kívánatos, együttműködés jegyé­ben folyik. A jelen előadás ennek az együttműködésnek az eredményeiről és tapasztalatairól számol be. A fragmentumokat díszítő iniciálék lokalizálása és datálása a kódexekben levőknél jóval nehezebb feladat. Ennek okai a következők: 1. A töredék általában kevesebb információt nyújt az eredeti műről, mint a teljes kötet. Nem mindegy például, hogy egy missálénak melyik részét őrizte meg a kötéstábla. A kánon­képet, a nagyobb ünnepek iniciáléit vagy a jellegtelenebb részek tollrajzos illetve egyszerű kék és vörös iniciáléit. Az egyszerű iniciálékból aligha következtethetünk a kánonképre és a figurális iniciálékra. 2. A kézirattöredékek iniciáléinak többsége egyszerű vörös és kék, illetve vörös és kék ellenkező színű tollrajzdíszítéssel, filigránnal. Ezek az iniciálék nehezen datálhatok és lokali­zálhatok. Ennek az az egyik oka, hogy ezekkel az iniciálékkal sem a könyvfestészetnek szen­telt művek, sem az írástörténeti munkák nem foglalkoznak olyan súllyal, hogy munkánkat előre vihetnék. A másik ok a szóban forgó iniciálék széles körű elterjedtségében, és az egyes típusok hosszú életében áll. Azt tapasztaltuk, hogy ezek az iniciálék az írásnál jóval konzer­vatívabbak és a képzőművészeti stílusokat is csak távolról követik. 3.A magyarországi kódexfestészet emlékanyaga meglehetősen kevés. Az emlékek kis száma mellett gondot okoz az is, hogy a hazai kódexfestészet története hézagos. Több ge­neráció által képviselt műhely, jelentősebb életmű alig akad. Nincs tehát egy váz, amire épülhetnének a töredékek. Az általános tapasztalatok rögzítése után típus példák segítségével szeretnénk bemutat­ni a kódextöredék kutatás művészettörténeti oldalról jelentkező problémáit és eredményeit. A nagyszámú jellegtelen fragmentum között akad több, kétségtelenül mutatós, művészet­történeti jelentőséggel is bíró. A kodikológus ilyenkor joggal igényli az ő lehetőségeit felül­múló festészeti meghatározást. Néhány példán keresztül bemutatjuk, miért okozunk olykor csalódást. Az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár állományából egy kalendárium lapot (EMS. Inc. I. 6., 12. kép) bontott ki a restaurátor. A csonka fólió a kalendáriumnak abba a típusába tartozik, amelyben a KL betűket díszesen kiemelték, a hónapnak megfelelő zodiákus jegyet pedig az oldal közepe tájára helyezett medaillonba illesztették. Az alapozás nélkül vörös tol­lal rajzolt, világossárgával és kékkel színezett medaillonok kivitelezése jó kézre vaU. A KL be­tűket nyaknál összekötözött, karoling eredetű madárpár helyettesíti. E madarak régiesek és sematikusak, a meghatározáshoz nem nyújtanak sok támpontot. A medaillonok típusa, stílusa és tollrajzos technikája a 12. századi délnémet, bajor festőműhelyeket jellemezte. Az összekötözött nyakú madarakat is figyelembe véve a lap egy olyan nagy múltú műhelyben készülhetett, ahol karoling tradíciók is éltek. Elsősorban Regensburgra vagy Salzburgra gon­dolhatunk, 1 de közvetlen kapcsolatban álló emlék hiányában az esztergomi lapot legfeljebb német munkaként határozhatjuk meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék