Ars Hungarica, 1989 (17. évfolyam, 1-2. szám)
1. szám - Tanulmányok - Wehli Tünde: Kódexkutatás és művészettörténet
Wehli Tünde KÓDEXKUTATÁS ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET A kódexek kodikológiai kutatása a művészettörténet tudomány számára rendkívül fontos. Ez fordítva is érvényes: a kéziratos könyvek művészettörténeti szempontú vizsgálata a kodikológiának hasznos információkat nyújthat. Ennek ellenére a két kutatási terület a gyakorlatban ritkán találkozik, Magyarországon azonban a könyvek kötéstábláiról lefejtett kódextöredékek feldolgozása immár 10 éve a két terület között kívánatos, együttműködés jegyében folyik. A jelen előadás ennek az együttműködésnek az eredményeiről és tapasztalatairól számol be. A fragmentumokat díszítő iniciálék lokalizálása és datálása a kódexekben levőknél jóval nehezebb feladat. Ennek okai a következők: 1. A töredék általában kevesebb információt nyújt az eredeti műről, mint a teljes kötet. Nem mindegy például, hogy egy misiálénak melyik részét őrizte meg a kötéstábla. A kánonképet, a nagyobb ünnepek iniciáléit vagy a jellegtelenebb részek tollrajzos illetve egyszerű kék és vörös iniciáléit. Az egyszerű iniciálékból aligha következtethetünk a kánonképre és a figurális iniciálékra. 2. A kézirattöredékek iniciáléinak többsége egyszerű vörös és kék, illetve vörös és kék ellenkező színű tollrajzdíszítéssel, filigránnal. Ezek az iniciálék nehezen datálhatók és lokalizálhatók. Ennek az az egyik oka, hogy ezekkel az iniciálékkal sem a könyvfestészetnek szentelt művek, sem az írástörténeti munkák nem foglalkoznak olyan súllyal, hogy munkánkat előre vihetnék. A másik ok a szóban forgó iniciálék széles körű elterjedtségében, és az egyes típusok hosszú életében áll. Azt tapasztaltuk, hogy ezek az iniciálék az írásnál jóval konzervatívabbak és a képzőművészeti stílusokat is csak távolról követik. 3.A magyarországi kódexfestészet emlékanyaga meglehetősen kevés. Az emlékek kis száma mellett gondot okoz az is, hogy a hazai kódexfestészet története hézagos. Több generáció által képviselt műhely, jelentősebb életmű alig akad. Nincs tehát egy váz, amire épülhetnének a töredékek. Az általános tapasztalatok rögzítése után típus példák segítségével szeretnénk bemutatni a kódextöredék kutatás művészettörténeti oldalról jelentkező problémáit és eredményeit. A nagyszámú jellegtelen fragmentum között akad több, kétségtelenül mutatós, művészettörténeti jelentőséggel is bíró. A kodikológus ilyenkor joggal igényli az ő lehetőségeit felülmúló festészeti meghatározást. Néhány példán keresztül bemutatjuk, miért okozunk olykor csalódást. Az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár állományából egy kalendárium lapot (EMS, Inc. I. 6., 12. kép) bontott ki a restaurátor. A csonka fólió a kalendáriumnak abba a típusába tartozik, amelyben a KL betűket díszesen kiemelték, a hónapnak megfelelő zodiákus jegyet pedig az oldal közepe tájára helyezett medaillonba illesztették. Az alapozás nélkül vörös tollal rajzolt, világossárgával és kékkel színezett medaillonok kivitelezése jó kézre van. A KL betűket nyaknál összekötözött, karoling eredetű madárpár helyettesíti. E madarak régiesek és sematikusak, a meghatározáshoz nem nyújtanak sok támpontot. A medaillonok típusa, stílusa és tollrajzos technikája a 12. századi délnémet, bajor festőműhelyeket jellemezte. Az összekötözött nyakú madarakat is figyelembe véve a lap egy olyan nagy múltú műhelyben készülhetett, ahol karoling tradíciók is éltek. Elsősorban Regensburgra vagy Salzburgra gondolhatunk, de közvetlen kapcsolatban álló emlék hiányában az esztergomi lapot legfeljebb német munkaként határozhatjuk meg.