Ars Hungarica, 1991 (19. évfolyam, 1-2. szám)

2. szám - Tanulmányok - Mikó Árpád: Divinus Hercules és Attila secundus. Mátyás király műpártolásának humanista aspektusai

Mikó Árpád DIVINUS HERCULES ÉS ATTILA SECUNDUS. MÂTYAS KIRÁLY MÚPARTOLASANAK HUMANISTA ASPEKTUSAI Tusca manus, Tuscum marmor, rex Ungarns auctor, Aureus hoc Ister surgere fonte velit.* E két elegáns verssort Angelo Poliziano írta arra a fehérmárvány szökőkútra (in fontem), a­melyet Mátyás király rendelt meg 1488-ban Firenzében, Andrea del Verrocchio műhelyé­ben. 1 Verrocchio hamarosan meghalt; nem tudjuk, hogy a kút elkészült-e, s ha igen, elju­tott-e Budára. 2 A királyi várpalotában több antikizáló — mitológiai figurákkal díszített ­szökőkút is csobogott: utazók, követek elszórt feljegyzései és az ásatások során előkerült kútmedence-töredékek egyaránt vallanak erről. 3 A fragmentumok között akad olyan is (oroszlánfejekkel és a Hunyadi-ház hollóival díszítve), amely fehérmárványból való. 4 Az all'antica fontana ekkor Budán éppoly természetességgel jelenik meg, mint Itália fejedelmi udvaraiban. Visegrádon, a fényes királyi nyaralópalotában is szobrokkal díszített márvány szökőkút ontotta bő vizét, a Fons Musarum: 5 a Múzsák kútja a művészet, a tudás kútfeje volt, amióta csak a Pégasos, a szárnyas, isteni paripa a Hippukréné forrását fakasztotta a Helikon ormának közelében. 6 Mátyás (mára elhomályosult értelmű) emblémái között is ott volt a kútfő. 7 Poliziano epigrammája azonban nemcsak ezt segíti értelmezni, hanem Mátyás király műpártolásának egyik legfontosabb aspektusát is. A kútra írott versből a felismerés kettős forrása fakad: Toszkánát, a reneszánsz szülőhazáját összekapcsolja Magyarország­gal s ugyanakkor mindkettőt antikká teszi. Az Isterré visszaváltozott Duna partjaira visszatérnek a Múzsák és újra rómaivá lesz az elbarbárosodott Pannónia — ezt a képet már a magyar humanisták korábbi nemzedéke megfogalmazta. Janus Pannonius személyes sorsa, költői életművénék tekintélyes része Q példaként idézhető, s ezt tartották jellemzőnek ráírni később a sírkövére is: Hie situs est Ianus, patrium qui primus ad Histrum Duxit laurigeras,ex Heücone, Deas.** A vers 1464-ben született, a költő — királyában csalatkozva s elfordulva tőle — 1472-ben halt meg. Nem telt bele három évtized, s a babérkoszorús istennők s vélük az újjáéledt antik mű­vészetek egész Hungáriában ot'thonra leltek. Hunyadi Mátyás, a rex invictissimus, az uralma illegitimitásának sötétlő árnyával is hadako­zó uralkodó műpártolását szemkápráztató fényességű pompa és már-már pazarló nagyvona­lúság jellemezte — nemkülönben a konvencionálist a szokatlannal összevegyítő hallatlan Toszkán kéz, s az a márvány is, magyar ám a király, ki Szólt: aranyos Duna víz szálljon e kútból föl. (Détshy Mihály ford.) Itt nyugszik Janus, kivel ősi Dunánkhoz először jöttek a szent Helikon zöldkoszorús szüzei. (Kálnoky László ford.)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék