Ars Hungarica, 1995 (23. évfolyam, 1-2. szám)

1. szám - Tanulmányok - Wehli Tünde: Megjegyzések a középkori magyarországi könyvgyűjtőkről és könyvgyűjtési szokásaikról

Wehli Tünde MEGJEGYZÉSEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGI KÖNYVGYŰJTÖKRÖL ÉS KÖNYVGYŰJTÉSI SZOKÁSAIKRÓL A jelen tanulmány előzménye Hoffmann Edith: Régi magyar bibliofilek с. (Bp.) 1929-ben megjelent, napjainkban is kézikönyvnek tekinthető kötete és annak 1992-es új kiadása. 1 Megírását mindenekelőtt az indokolta, hogy lényegében mindkét kiadás elsődleges feladatának az anyagközlést tekintette, így annak szintjét legfeljebb egy-egy személy illetve könyve értékelése kapcsán haladta meg. Az anyag egészének áttekinté­se, az ebből levonható tanulságok összegzése mindeddig az olvasóra maradt. Hoffmann 1929-ben kiadott könyvében az 1301-1526 közötti bibliofilekkel fog­lalkozott. Azokkal a könyvbarátokkal, akiknek élete és könyvgyűjtő tevékenysége jórészt a jelzett időhatárok közé esik. Anyagát az uralkodók köré csoportosította. A királyok és családjuk, valamint az ország méltóságviselőinek művészettörténeti szem­pontból jelentős kódexeit és alkalmanként ősnyomtatványait vizsgálta, elsősorban a stíluskritika módszerével. Hoffmann könyvének megjelenése óta több mint hatvan év telt el. Ezalatt újabb könyvgyűjtők kerültek elő és a már ismerteknek további kötetei bukkantak fel. Ez a körülmény, valamint a kutatási szempontok és módszerek változása indokolta a téma újbóli elővételét s a kötet jegyzetekkel bővített közreadását 1992-ben. 2 Ebben, az előzményül szolgáló kötethez vizsonyítva az alábbi változások váltak szükségessé: 1. A possessorokra is kiterjedő gyűjtéseknek és az írott források adatainak haszno­sítása miatt, valamint az újabban megismert könyvtulajdonosoknak köszönhetően az alsó időhatárt az 1000. év táján kellett meghúzni. Az 1526-os felső határ azonban vál­tozatlanul elfogadható maradt. Azért, mert a mohácsi csata előtt még tárgyalhatók a késő középkor és a reneszánsz utolsó nagy könyvgyűjtői, ugyanakkor még nem kötele­ző az 1530-as évek polgárosodás és protestantizmus következtében gyökeresen megvál­tozó könyvkultúrájának érintése. 2. Hoffmann bibliofilekkel, azaz könyvbarátokkal foglalkozott. A bibliofil írhat, ajándékozhat és gyűjthet könyvet. Többségük Magyarországon a gyűjtők körébe tar­tozik. Ők olyan személyek, akiket bizonyos speciális szempont — külső megjelenés, tartalom, ritkaság stb. — előtérbe helyezése ösztönzött valamely könyv megszerzésé­re. Hoffmann elsősorban a művészettörténeti szempontból kiemelkedő, képekkel, ini­ciálékkal díszített kötetekre és azok tulajdonosaira fektette a hangsúlyt. Az újabb könyvtörténeti kutatások — elsősorban Csapodi Csaba, Csapodiné Gárdonyi Klára, Dankanits Ádám, Keveházi Katalin, Mollay Károly és Monok István publikációi 3 — arra kötelezik a művészettörténészt is, hogy bibliofilek helyett possessorokkal foglal­kozzon. így a városi, értelmiségi pályára lépő polgároknak és az egyházi hierarchia alacsonyabb fokán álló személyeknek a könyvei, könyvszerzési és használati szoká­sai is a feldolgozás körébe kívánkoztak. A fentiekből adódóan az 1992-es kiadás egyrészt jegyzetes kiegészítése Hoffmann

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék