Ars Hungarica, 1995 (23. évfolyam, 1-2. szám)

1. szám - Tanulmányok - Wehli Tünde: Megjegyzések a középkori magyarországi könyvgyűjtőkről és könyvgyűjtési szokásaikról

Ars Hungarica 1995/1 remélhetőleg kiolvasható soraiból , mint a könyvgyűjtemények profilja, a magyar­országi könyvbeszerzés formái, a könyvek tárolása, könyvtárak funkciója és a könyvek használata. A magyarországi magánkönyvtárak tartalmi és formai szempontból az európai átla­got követik. Alapvetően Bibliát, liturgikus és tudományos munkákat, közöttük teoló­giai, jogi tárgyú köteteket gyűjtöttek az 1000-1526 közötti időszak klerikusai. A vá­rosi polgárság és a nemesség olvasmányigénye a középeurópai képbe illeszkedik, első­sorban a német nyelvterületekéivel rokon, moralizációs- és szépirodalomban bővelke­dik. A humanizmus hoz különös színt a magyarországi könyvgyűjtés történetébe. Janus Pannonius gyűjteménye sajátos arculatát az európai méretekben is gazdagon kép­viselt görög nyelvű műveknek köszönheti. A késői humanisták bibliotékáit a nemzeti irodalom és történelem emlékeinek (Janus Pannonius, Thuróczy krónika) jelenléte egyéníti.­ A Mátyás király halálát követő évtizedekben a már az ő uralkodása alatt kitapintható tendencia felerősödése regisztrálható. Egyfelől a tehetős főpapok könyv­megrendeléseikkel a liturgia pompáját fokozzák, másfelől a bibliofil, műbarát vagy me­cénás helyét végérvényesen, a könyvben esztétikai örömök mellett munkaeszközt, szel­lemi örökséget közvetítő médiumot találó, possessoré váltja fel. A budai nyomda ku­darca ellenére nő a nyomtatott könyv becsülete. Az Árpád-kor királyi könyvtárának jellegéről tárgyi emlékek helyett inkább forrá­sok tájékoztatnak. A források többnyire psalteriumokról és más magánáhiratot szol­gáló könyvekről adnak hírt. Ezek királynék, királyi hercegnők tulajdonában bukkan­nak fel. Ez a nehezen magyarázható jelenség az európai képbe beleillik. Az Anjou-ko­ri könyvtárról gazdagon díszített kódexek informálnak. A feltehetően legalább egy Bibliából, a királyi család és a magyar nemzet szentjeit is felölelő Képes Legendárium­ból, az uralkodó dinasztia és az „ország" történetét az udvari-lovagi kultúra szempont­jait is figyelemmel kísérő illusztrált feldolgozásából (Képes Krónika), — mely a magyar Anjouk családfája is — végül királytükörből álló gyűjtemény nem a nápolyi Anjouké­val, hanem a cseh királyi és osztrák hercegi gyűjteménnyel rokonítható.­ Zsigmond királyt — az eddig vele összefüggésbe hozott könyvek alapján — Luxemburgi rokonsá­gával ellentétben nem vonzották a gazdagon díszített könyvek. Őt a könyvben inkább a mindennapi életben hasznosítható tartalom érdekelhette. Részben ezzel magyaráz­ható, hogy könyveinek tulajdonát bizonyító címerről, kötésről nem gondoskodott.­ Albert király és V. László öröklés folytán birtokolnak ugyan tekintélyes könyvtárat, megrendeléseik és az egyéb nekik készült munkák azonban leginkább az ájtatos uralko­dót jelenítik meg előttünk. Reprezentatív imakönyveik hézagpótlók, mert az Európa­szerte népszerű és nagy számban fennmaradt, világiak számára készült hóráskönyv és más magánáhitatot szolgáló könyv hazai előfordulását feltételezik. A Mátyás király könyvtára, a Bibliotheca Corvina profilja közismert. Jelentősen módosítható a Mátyás király könyv iránti érdeklődéséről kialakult kép. Úgy tűnik, a király jó ideig nem mutatott különösebb érdeklődést a könyvek iránt. A könyv szá­mára eleinte minden bizonnyal kancelláriai vagy kincstári darab volt. Janus Pannonius vagy Vitéz János speciális gyűjteményének is kevesebb darabja kerülhetett hozzá az 1470-es összeesküvést követően, mint azt korábban hitték. Inkább azok tartalma, gyűjtési szempontja (feledésbe merült, ritka szövegek, hiteles munkák, amik leginkább a római szerzőknek is forrásként szolgáló görög auktorokat stb. jelentették) lehetett .

Next