Ars Hungarica, 2000 (28. évfolyam, 1-2. szám)

1. szám - Tanulmányok - Wehli Tünde: A budai könyvfestészet Mátyás-kori kezdeteinek kérdéséhez

20 Továbbá hozzájuk kapcsolódik az 1480-1481 táján Budán tartózkodó Francesco Rosselli, akinek itteni műveit sajnos nem ismeijük.' A felsorolt mesterekre vonatkozóan mindössze annyi biztos, hogy бк a korszak firenzei kódexfestészetét képviselték Budán. A királyi könyvtár ma ismert kötetei­nek jellege azt sugallja, hogy Oláh Miklós kissé nagyzolt a budai scriptorok és festők számát illetően, adata még az 1485 utáni évekre sem vonatkozhat, hiszen a királyi könyvtár köteteinek többsége ekkor is firenzei készítésű. A bennünket foglalkoztató korszak egyetlen név szerint, szignált mű jó­voltából ismert kódexfestő Franciscus de Castello Ithalico. 8 Ö három he­lyen is bejegyezte nevét Kálmáncsehi Domonkos Breviáriumába (Bp. OSzK Cod. lat. 446). E kötet alapján Franciscus legsajátosabb elemei az arcok, melyek a lágy modellálás ellenére is markánsak. A kontrasztos színhasználatnak köszönhetően művén az emberi alakok, közülük elsősorban a ruhátlan puttók izmosnak tűnnek, lendületes, de kissé merev mozgásúak. A mester lapalji képeinek tájai tág horizontúak, a hegyek, reneszánsz épületek és a fák előtt vagy között a merev emberalakok kissé bizonytalanul mozognak. A lapszél és a kolumnák közti dísz jellemző eleme a különféle díszítményekkel gazdagított gömbfélével megszakított színes léc. Kétféle lapszéldíszt váltogat. Az egyik fehér vagy színes, finom tollrajzos alapú, melynek jellemző motívuma a levelet felváltó kehelyforma, mely gyakran szár nélküli indát képez. Az indaközöket élénk, világos virágfejek töltik ki, köztük a pontokkal díszített, nagy, gömbölyded fészkűek a legkarakterisz­tikusabbak. A másik lapszél festett vagy aranyozott, néha sűrűn pontozott hátterét akantuszindák mellett kanellúrás, fonatos vázák, gránátalmával teli bőségszaruk, ékszerek is gazdagítják. Ebben a lapszéltípusban jelen­nek meg a jelenetekkel, fűben fekvő állatokkal díszített medaillonok, a puttók és a fantáziaszülte torzlények (pl. 18v, 38v). 9 Kompozíciói általában itáliai típusúak, de akad köztük északias is. Ilyen a Krisztus feltámadását ábrázoló (f. 180r). Iniciáléi gyakran architektonikus elemekből állnak. Gyakori díszítőelemük a gömbölyded fészkű vagy csúcsos, pontokkal díszí­tett virágfej. Tollrajzos iniciáléi is gyakran figurákkal, címerrel díszítet­tek. A művész jellemzője az írásszeretet. Mind a saját, mind a megrendelő nevét több helyen feltünteti, jobbára az ornamentikába rejtve. Az irodalom milánói származási helyéből-sejthető iskolázottsággal számolva mesterünk munkásságát a 15. század közepi és ennél valamivel későbbi milánói Cristo­foro de Predishez és a ferrarai Belbello da Paviához köti. 1 0 A kódex datálását két 1481-ben a budai királyi kancelláriában kelt oklevél, Lindvai Bánffy Miklós adománylevele (Zágráb, Arhiv Hrvatske, Neoregestrata acta fasc. 589, Nr. 43) és Enyingi Török Ambrus címereslevele (Bp. MOL Dl. 50536) segítette. 1 1 A három emlék közötti rokonságból mégsem következik mes­terazonosság. Bánffy Miklós adománylevelét egyszerűsége, Enyingi Török Ambrus címereslevelét pedig a foszlány gazdag tagolása, lágy formaadása, az oroszlán puhasága különbözteti meg a Kálmáncsehi Breviárium össze­vetésre kínálkozó lapjától (f. 211v).

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék