Art Limes 2007/2. szám - Báb-tár IV.

2. Báb és színház - Balogh Géza: A Mesebarlangtól a Budapest Bábszínházig

ÉS SZÍNHÁZ Balogh Géza A MESEBARLANGTÓL A BUDAPEST BÁBSZÍNHÁZIG Amikor az MNDSZ, azaz a Magyar Nők Demokra­tikus Szövetsége Országos Központjában 1947 végén felvetődött egy hivatásos állandó bábszín­ház létesítésének gondolata, mindenki úgy visel­kedett, mintha ekkor kezdeményeztek volna elő­ször bábszínház-alapítást. Pedig Rév István (1898-1977), aki 1941-től négy éven át magán­tőkéből működtette a Podmaniczky utcában a Nemzeti Bábszínjátékot, ekkor már nem bánta volna, ha a hivatalos szervek átveszik hajléktalan­ná tett intézményét Levélben felajánlotta teljes felszerelését és műhely-berendezését a minisz­ternek. Azt is előterjesztette, hogy készséggel vál­lalja bábos szeminárium vezetését; bábjátékoso­kat oktatna műfajelméletre, dramaturgiára. Levelét gróf Teleki Gézának címezte, de mire megérke­zett, már Ortutay Gyula volt a miniszter. Ortutayt sem érdekelte az ajánlat. Az új hatalom - szakítva a múlt valamennyi em­lékével - mindent elölről akart kezdeni. Nem szá­moltak senkivel, aki 1945 előtt bábjátékkal foglal­kozott. Eleinte az volt az alapítók szándéka, hogy a hivatásos bábszínház az országos bábmozga­lom központja legyen, innen irányítják majd az öntevékeny csoportok munkáját. Ezt a tervet azonban sürgősen elvetették. Az MNDSZ gondo­san ügyelt arra, hogy az új színház ne alakítson ki kapcsolatot az amatőrökkel, hiszen azokat a cso­portokat régi szakemberek irányították. Hamar megszervezik az új bábszínházat. 1947. december 1-jén szerződtetik a társulat tagjait, és kinevezik a kiválasztott igazgatót: Révész Zsuzsát (1919), a Színművészeti Főiskola rendező-szakos hallgatóját és az Iparművészeti Szakszervezet bábfelelősét. A Mesebarlang, „az MNDSZ bábszín­háza" - ahogy a korabeli plakát hirdette - 1948. február 20-án kezdte meg működését a Paulay Ede utca 35. szám alatt, az akkori Művész Szín­ház emeleti helyiségében, a hajdani Párisien Grill helyén. „Alkotó hangulatban egy-két hét alatt va­lóságos családdá forrtak össze a társulat tagjai" - írja a szavahihető krónikás, Óhidy Lehel (1925-1977). - „Az indulásnál nem a tapasztalat, a tudatosság hanem inkább az ügyszeretet ve­zette őket" Azaz: fogalmuk sem volt, hogyan kell bábszínházat csinálni. Az első társulat hat színé­sze között - Huba Klári (1909-?), Lukács Éva (1925), Szőnyi Kató (1918-1989), Hetés György (1921-1998), Miklóssy Dezső (1919), Óhidy Lehel - egy sem akadt, aki korábban foglalkozott volna bábjátszással. A legtapasztaltabb mégiscsak az if­júkommunista színigazgató volt, aki úgynevezett „kultúraután" már bábozott, és népmese-feldolgo­zásokkal folytatott pártagitációt. Talán ez a körül­mény is közrejátszott abban, hogy kinevezését maga Balázs Béla is pártfogolta. Nem volt tájékozottabb a bábjáték titkaiban Gá­bor Éva (1914-2003), a Színházi Élet, majd a Színházi Magazin rajzolója sem, akit az ifjú és el­szánt igazgatónő a bábműhely vezetésével bí­zott meg. Gábor Éva nem sokkal később a Báb­színház meghatározó tervezőművésze lett, 1954- ig számos felnőtt- és gyermekprodukció bábjait és díszleteit tervezte. A társulat tagjai közül Sző­nyi Kató is kitűnt; egy évtized múlva a színház fő­rendezőjeként számos nemzetközi sikert aratott. Ekkor azonban még egyikük sem sejtett semmit a bábjáték igazi lehetőségeiről. Amikor például elhatározták, hogy pálcás bábot is alkalmazni fognak egyik műsorukban, azt sem tudták, milyen az. Egy távol-keleti vajang golek báb technikáját másolták le, amely azonban jelentősen különbö­zött az ekkor már Európa-szerte alkalmazott pál­cás bábokétól. 31

Next