Artmagazin, 2018 (16. évfolyam, 1-10. szám)
2018 / 3. szám
33 kiállítás nyújtanak. A dobozok tartalma elenyészett, ami maradt, az a kulissza maga, szemfényvesztés, szimulákrum. Mindegyiket olyan anyagból kivitelezte Albert, mint ami az adott fénykép kerete volt: a kontextus tartalommá lesz. A fa utal az ácsolt köztéri díszletek efemer anyagára, a tardosi vörös mészkő a később kibontakozó kommunista hatalmi reprezentáció kedvelt anyagára, az áttetsző tejüveg plexi leleplezi a belső mag hiányát, míg a fekete poliuretán hab a képi dokumentumok alapvető hiányosságára irányítja a figyelmet, arra, hogy a kortársak számára oly vad vörös díszletek a ránk maradt fotókon feketének látszanak. A régi rend hőseinek letakarása mellett a vámszedő bódék elfedésével az új éra azt üzente, hogy ettől kezdve a pénzügyi hatalom is az övé. Az antikapitalista program felől szemlélve különösen ironikus, hogy Bíró Mihály pénztárcájára saját teremtményét, a kalapácsos embert nyomatta. Albert Ádám e múzeumi ereklye fekete-fehér fotóját zselatinos , ezüstbromid fényképpé nagyította, megidézve azt a standard plakátméretet (100 x 70 cm), amiben egyébiránt Bíró is sikeres kereskedelmi plakátok sokaságát tervezte. A hatalomba lépő politikai ideológiáktól semmi sem áll távolabb, mint az (ön)irónia. Az ezredforduló szkepszise azonban nemigen tud mit kezdeni a társadalmi megváltás demokratikus utópiáival, túl sok bukott forradalmat nézett már végig. Rezignáltan tekint az elhivatott társadalmi mozgalomra is, amely a kizsákmányoló uralkodó réteg lóversenypályáját kommunális haszonkertté alakította. Albert Ádám miniatürizált, füvesített hippodráma csak modell, távoli utalás a jelen közösségi kertjeire. A szabad mozgás tere szűkül. A forradalom felemelő eszméje egyre távolabb kerül a jelentől, a társadalom radikális reformjába vetett hit mindinkább illúziónak bizonyul. A Tanácsköztársaság csak távoli és töredékes kép- és adathalmaz, eleve hiányos puzzle. A tisztánlátást szimbolikus függöny takarja. Mívesen kivitelezett művészi darab, de függöny. A Tanácsköztársaságot olyan sokszor radírozták ki a magyar történelemből, vagy írták újra, hogy lassan elkopik alatta a papír. Albert Ádám kiállításán két üres tárló jelzi ezt a hiányt, a magyar történeti emlékezetet fokozatosan szétmaró, növekvő amnéziát. Az emlékezést szolgáló múzeumi térben a múzeumi tárlók kiürültek, berendezésre várnak. Vagy funkciójukat vesztve elszállításra. Albert Ádám: Minden a miénk! Kassák Múzeum, Budapest, 2018. július 1-ig. Kiállításenteriőr a Kassák Múzeumban, a falon: Minden a mienk! (Bíró Mihály pénztárcája), 2018, zselatinos ezüstbromid baritált fotópapíron, 104 x 74 cm, jobbra: Minden a mienk! (Lepel), 2018, ólomüveg, zártszelvény, 250 x 201 x 60 cm, az előtérben: Minden a mienk! (Szabad tér), No. 1.2018, rétegelt lemez, 31 x 19,5 x 18 cm, No. 2. 2018, tardosi mészkő, 37 x 27 x 16 cm, No. 3. 2018, plexi, 25,5 x 19 x 15 cm, No. 4. 2018, poliuretán hab, 21 x 19 x 15,5 cm © A művész jóvoltából © Fotó: Kudász Gábor Arion 11 Hayden White: A történelem terhe. Budapest, 1997, Osiris, 25. o. 2 Melancholy of the Disconstructed Meaning. Albert Ádám kiállítása. Paksi Képtár, 2017. (Hornyik Sándor, Mélyi József és Mark Rapport tanulmányaival.) Egy gyöngybagoly álma. Kisterem Galéria, 2017. március 1-31. 3 Vörös Boldizsár: Károlyi Mihály tér, Marx-szobrok, fehér ló. Budapest szimbolikus elfoglalása 1918-1919. Budapesti Negyed, 29-30., 2000/3-4., 144-172. o.; Révész Emese: A múltat végképp eltörölni... A Tanácsköztársaság május elsejei ünnepségének dekorációi. Artmagazin, 2013/2., 8-11. o. 4 Sinkó Katalin: Oh, Amnézia úrnő, (ne) jöjj el! (Gondolatok a szobordöntögetésről), Magyar Narancs, 1990. május 3., 10. o. Újraközölve: Nő: Ideák, motívumok, kánonok. Tanulmányok a 19-20. századi képkultúra köréből. Budapest, 2012, Magyar Nemzeti Galéria, 38. o.