Evangélikus Gimnázium, Aszód, 1899
6 4. Petőfi. Ezen ünnepélyünkre irta Béri Gyula (Moravcsik Gyula), szavalja Zuberecz Pál tanár. 5. Tied vagyok. Énekli az ifjúság. Béri Gyula lendületes alkalmi költeményét ideiktatva közöljük. Az aszódi ágost. h. ev. gymnasium 1899. szept. 30-án tartandó Petőfiünnepélyére. ÍRTA : BÉRI GYULA (Moravcsik Gyula). Elszállt, eltűnt . . . Mindhgasztalan keresték A legnagyobb költő haló porát. E nemzet a sötét gyász nagy keresztjét Haldokló hittel vonszold tovább. — De nem gyászoljuk többé már kesergve ; Mert érezzük, mert tudjuk, hova lett: Nem tűnt el, itt van . . . egy porszem belőle Betölt minden igaz magyar szivet! E régi falak közt is itt van újra Lelke közöttünk most is átsuhan . Innen indult ki dicsőséges útja, Gyermeki hittel, büszkén, boldogan. Itt élt, itt játszott, futkosott vidáman, Ily boldog többé tán nem volt soha. Itt, itt borult rá, szép állomra vállán, A gyermekévek virágos kora. Bölcsője itt volt dicső szellemének, Csak itt ért rá tanulni csendesen. Bús forgatagja rövid életének Lezajlott aztán olyan hirtelen.