Átalvető, 2011 (77-80. szám)
2011-06-01 / 78. szám
52 EKOSZ-EMTE Irodalom ✓ Irodalom - B. Osvát Ágnes rovata Eleven hagyomány CZÓBEL MINKA (Anarcs, 1855. jún. 8. - 1947. jan. 17., Anarcs) „Évekkel Ady költői forradalma előtt, élt a Szabolcs megyei Anarcspusztán, a világ végén egy különös boszorkány. Egy istenáldotta költő, Czóbel Minka, irodalmunk egyik legnagyobb, legtitokzatosabb varázslója, akiről közvéleményünk láthatóan nem akart és ma sem akar tudomást venni. Megelőzte pedig korát, több köze volt metafizikához, illanó sejtelmekhez és századvége-hangulathoz, mint bárki másnak. Azon az áttörhetetlennek látszó falon, mely Arany János varázslatos világa és az Adyé között húzódik, s melyet évtizedekig hiába ostromoltak a magyar poéták, Czóbel Minka szabadon átjárt, mint egy test nélküli tündér, aki - ha neki úgy tetszik, - szellemalakot ölt. Átjárt a falon, legalábbis átszellemült pillanataiban, mert kevés olyan költője volt valaha is a magyar Parnasszusnak, aki egyenetlenebb életművet hagyott hátra, mint ő. Ám ahhoz kétség nem férhet, hogy ez a testi valójában rút boszorkány*, ez a sugallatai és spirituális színérzékelése szerinti nő-Verlaine olyan verszenéket hallott meg, és a magányos szellem olyan sóvárgását fogalmazta dalokká, az ezredvégi széttöredezettségben is olyan misztikus áhitatú és démoni fényudvarú szavakat mondott ki, melyek ma is modernek.” - olvashatjuk Szepesi Attila tollából. Hosszú élete, titokzatos személyisége különleges irodalomtörténeti csemege. Rejtély, ugyan mit keresett ez a művelt, világlátott úrasszony a „sötét Szabolcs” sárga, poros zugában, Anarcspusztán, aki a család birtokán, Anarcson született 1855. június 8-án, s ugyanitt halt meg csaknem 92 esztendős korában, 1947. január 17-én. Ifjúkorától fogva verselt és kedvtelve fordított idegenből magyarra, magyarról idegen nyelvekre. Amikor már felnőtt leány volt, Mednyánszky megmutatta a verseit Jókainak, aki ekkor - a hetvenes években - a hazai irodalom tekintélye volt. Jókait elbűvölte a jól verselő leány, és biztatta, folytassa, ahogy kezdte. Czóbel Minka jókedvvel és jó reményekkel került irodalmi körökbe és összebarátkozott Justh Zsigmonddal, akivel közös izgalmukká vált a francia irodalom. A nagyon jó ízlésű Justh igen nagyra tartotta mindazt, amit Czóbel Minka az irodalomban csinált. Fontosnak látta műfordítói munkásságát is. A franciául igen jól tudó és Párizsban is megforduló Czóbel Minka figyelmét alighanem a franciául még nála is jobban tudó és a párizsi irodalmi körökben otthonos Justh hívta fel a naturalisták mellett azokra, akiket dekadenseknek neveztek. A dekadencia szó hanyatlást jelent: a századvég dekadensei megérezték a hagyományos polgári világ hanyatlását, nem tudták, mi következik, de azt igen, hogy valami a vége felé jár. Ennek az elmúláshangulatnak a legnagyobb hatású, legzeneibb hangú, leggazdagabb hangulatvilágú költője volt Paul Verlaine, akinek költészete később Adyra és a Nyugat nemzedékére oly jelentős hatással volt. Nos, Verlaine-t Czóbel Minka fedezte fel a magyar olvasók számára, ő fordít először nálunk Verlaine-verseket. De Verlaine mellett a kor más divatos modern költőit is tolmácsolja. Ezzel párhuzamosan lefordította Az ember tragédiáját németre és Petőfi jó néhány versét angolra. Ha csak ennyit tett volna, akkor is jobban kellene emlékeznünk rá. De Czóbel Minka mindenekelőtt költő volt. Költészete festőien színes, verselése zenei. Ő az impresszionista festőktől tanult látni és a francia dekadensektől tanulta a hangzás árnyalatait. Költészetében a valami elmúlásának dekadens érzelemvilága kapott hangot. Helye ott lett volna Reviczky körében, hiszen kortársak voltak, és törekvéseik sem idegenek: az újak felé néző, közben Baudelaire-t fordító Reviczky nem lehetett idegen az újakat hozó és Verlaine-t fordító költőnőtől. De a nagyvilági életet élő földesúrlány és a nyomorgó pesti poéta sehogyan sem került össze, így Reviczkynek, a nyomorgónak a hatása döntő a következő nemzedékre, Czóbel Minka, az úrleány pedig pusztába kiált. Holott Czóbel Minka még tovább is lép a monderség útján, mint Reviczky. Szűknek érzi a tervezett formájú verseket. Ő egyenest Walt Whitmantől, a szabadvers fő klasszikusától tanulta a felszabadított ritmikát és elkezd magyarul, - ahogy ő mondja - „rhytmicus prózát” írni. (Itt jegyezném meg, hogy az 1999-es kiadású A Nyugat költőelődei című kötetben mindkét költő szerepel és Cz. M. is, a költészete súlyának megfelelő rangsorolást kap. Szerk. megj.) A magyar szabadversnek addig alig-alig volt előzménye. Valamikor, nagyon régen Kazinczy, ez a lázas kísérletező, ezzel is próbálkozott, utána még csak Petőfi, de játékos kísérleten túl költői gyakorlattá csak Czóbel Minkánál változott a szabad verselés. És olyan jól érezte a szöveg szabad hullámzását, hogy lírájában talán éppen szabad versei a legszínesebbek és legzeneibbek. Idővel párhuzamosan írta modernséget előkészítő verseit az Ignotus-Heltai-Makai fémjelezte budapesti városi költészettel, amely ugyanúgy fordult el a provincializmustól, mint ő. De az utak nem találkoztak. A nagyvilági úri kisasszony nem kellett a vidéki és görcsösen vidékies úri világ- Átalvető