Átalvető, 2011 (77-80. szám)
2011-06-01 / 78. szám
53 EKOSZ-EMTE Irodalom nak. A dekadenseket közvetítő és szabadverseket író költőnő nem kellett a hivatalos akadémizmusnak. De a gazdag földesúrnő idegen maradt az irodalmat formáló fővárosi nyomorgó poéták számára is. A századforduló öntudatos polgárainak nem kellett a bárók unokája. Így történt, hogy amikor végre Ady szellemi vezérségével és Ignotus irányításával megindult a Nyugat, még csak észre sem vették, hogy az ő legközvetlenebb elődjük az akkor már ötvennégy éves költőnő. Ettől kezdve végképpen nem volt jelen az irodalomban. És nem is háborgott ellene. Évtizedeken át visszavonultan élt a szabolcsi birtokon. A világ megfeledkezett róla, ő megfeledkezett a világról. Csak nagyon kevesen tudták, ki volt. A halála óta eltelt öt évtizeden át a nevét is alig említették. A Czóbel Minkáról szóló visszaemlékezésekből, feljegyzésekből igencsak ellentétes személyiségvonások rajzolódnak ki. Hol a felvidéki fertálymágnási társaság sokat emlegetett tagját látjuk, hol a magányra ítélt, különc vénkisasszonyt. Hol a bölcseletben jártas, világlátott hölgyet, aki úgy ismeri Baudelaire (és a kommün) utáni Párizst, mint a tenyerét, hol meg a nyírségi homokbuckák közt évtizedeket pergető, mindenkitől elfeledett és elhagyott élő kísértetet, aki még megéri, hogy géppisztolyos szovjet katonák nyitják rá az ajtót. Hol a világtól elfordult, életidegen ábrándozót, hol a népi élet kiváló ismerőjét, aki társadalmi kérdésekről levelez barátaival, s a milleneumi önelégültség közepette a történelmi Magyarország értékeinek átmentésén töpreng. Ő maga így ír egy Justh Zsigmondnak szóló, 1891-es levélben: „ Tudja, mi hibázik itt nekem a legjobban? Hogy senki, de abszolúte senkivel nem beszélhetek azon dolgokról, amelyek legjobban érdekelnek. Forgách Lászlóval ugyan jól értjük egymást, az ő magyar egyszerű esze mindent helyesen, egyenesen fog fel. De ő kissé sportsman - lenézését affektálja a szellemi értékek iránt. Keresztet vet, ha Zolát említik, bár soha egy sort sem olvasott tőle. Ugyanígy, ha Wagnert említik - bár kitűnő hallása van, s talán jobban érti a zenét, mint sok azzal foglalkozó etc. etc. etc. Nincs ugyan szárnyam, fájdalom, de ha volna, itt bizton elégetnének, mint a boszorkányokat. ” Abban pedig, amit ő maga elmond - akár líráját, akár elbeszélő prózáját nézzük-, az önarckép vonásai összemosódnak a vágyás a fantáziaképekkel. Mint fentebb már említettem, Justh Zsigmond (1863-1894), a századvég egyik legnagyobb ambíciójú, legfelkészültebb írója, különösen nagy hatással volt Czóbel Minka életére és írói fejlődésére. Ő bíztatta versei publikálására, s vele tudott eszmét cserélni azokról a poétikai vagy világszemléleti kérdésekről, amelyek leginkább foglalkoztatták. Ismeretségük néhány éve alatt több száz levelet váltottak. S hogy ez nem csupán személyes rokonszenv vagy értékközösségen alapuló barátság, hanem két szuverén írói program kölcsönhatása is volt, arról Justh Fuimus című regényének egyik párbeszéde is tanúskodik. Justh korai halála súlyosan érintette Czóbel Minkát. Nemcsak azért, mert elveszítette barátját, pártfogóját, hívét és műveinek legfőbb értőjét, hanem - visszatekintve látszik -, azért is, mert Justh életművének kiteljesedése és a velejáró recepció ráirányította volna a figyelmet Czóbel Minka hasonló szellemiségű, sok tekintetben hasonló kvalitású munkáira, így viszont Justh Zsigmond halála után fokozatosan elszigetelődött, az irodalmi élet perifériájára szorult. Pedig éppen a rákövetkező húsz évben, 1894 és 1914 között zajlott élete legtermékenyebb időszaka, ekkor írta általunk ismert legjobb munkáit, s ekkor még volt kedve és lehetősége, hogy publikálja őket. Megjelent verseskötetei: Nyírfalombok (1890), Maya (1893), Fehér dalok (1894), A virradat dalai (1896), Donna Juanna (drámai költemény, 1900), Kakukkfüvek (1901), Opálok (1903), Az erdő hangja (1914). Elbeszélőként három könyvet adott közre: a Haifa című kisregényt (1891), amelynek tömörebb, kiérleltebb változata Mitér menyasszonya címmel olvasható a Pókhálók című elbeszéléskötetben (1906) és a Két arany hajszál című balladisztikus meseregényt (1908). Hagyatékában legalább egy kötetre való vers, ezen kívül novellák, regények, elbeszélő költemények, naplójegyzetek és levelek százai voltak. Ezek nagy része azóta elveszett vagy lappang valahol. Az első viláháború után, bár még mindig írt, már nem publikált. Ismeretséget konzervatív irodalmi körökkel, főleg a Petőfi Társasággal tartott fenn, ám ahogy ismerősei, barátai sorra meghaltak, ez a szál is mindinkább meglazult. Utóéletében a hetvenes évek elején következett be fordulat, amikor Pór Péter monográfiát tett közzé róla és Justhról. Ezt követően, 1974-ben megjelentette a Boszorkánydalok című válogatott verseskötetét. Még inkább ráirányította a figyelmet Weöres Sándor Három veréb hat szemmel című antológiája, amelyben Czóbel Minka kitüntetett fontossággal szerepel, s lírikusként Reviczky Gyulával és Komjáthy Jenővel van párhuzamba állítva. Weöres Sándor rendkívül sokra tartotta költészetét, és hét verssel válogatta be ebbe a sajátos irodalomtörténetet teremtő antológiába. Czóbel Minka az 1890-es években sokat foglalkozott a buddhizmus eszméivel is, majd érdeklődése a keresztény misztika, az ókori filozófia felé fordult, de ismerte Schopenhauer és Nietzsche műveit is. Magas szintű filozófiai műveltsége költészetének meghatározójává vált, hiszen majd minden költeményében felbukkan egy-egy filozófiai probléma. Műveinek ihletője - a párizsi élményeken és a filozófiai írásokon túl - a Nyírség, ahol életének java részét töltötte. Szerette a tájat, az embereket, akikkel igen jó kapcsolatban volt. Gyakran segített a falusiaknak apróbb problémák megoldásában, a betegeknek gyógynövényeket adott, melyeket maga szedett kertjében. Szenvedélyesen szerette a természetet, s annak ellenére, hogy soha nem ment férjhez, nem érezte magát boldogtalannak. Mennyi titkos vágy és felismerés, abban a költőietlen, száraz korban, amiben élt. Mennyi gátlás és belül kiélt mámor. Mennyi önvizsgáló döbbenet attól a feneketlenül fekete pokoltól, amely a lélek mélyében feltárul, s melyet még nem nevezett néven a pszichoanalízis. Ugyanaz az ég borult otthontalanul e költőboszorkánynak nevezett nő fölé, mint bárhol a világon, ahol a lelkükben kristályfényeket és soktükrű drágaköveket dédelgető látnokok élnek, akiket a szabad röpüléstől visszahúz a föld sara és a mindennapok megannyi, kisszerű ceremóniája. Bizánci irodalmunkban, ahol a műnél szinte fontosabb a szerep, netán a botrány, ez a rejtőzködő poéta kívül rekedt az irodalmon. És ha egy mű a maga korában nem kerül a helyére, utólag már oda visszailleszteni szinte lehetetlen. Czóbel Minka nem tartozott semmiféle írói csoporthoz, ezért is fitymálhatták le a térdéig sem érők. Volt pedig időszak, amikor Anarcspusztán születtek a legmodernebb, legizgalmasabb magyar versek. S mindmáig sem szokás visszaemlékezni rá, hogy a modern magyar költészetnek, Adynak és a Nyugatnak az egyik legfontosabb előfutára volt, sőt olyasmit 2011. június