Átalvető, 2018 (105-108. szám)
2018-09-01 / 107. szám
56 Irodalom - B. Osvát Ágnes rovata EKOSZ-EMTE Eleven hagyomány Bródy Sándor (Eger, 1863. július 23.-1924. augusztus 12., Budapest) „Az ember igazi jövője, amiért élni érdemes, a voltaképpeni cél a múlt, az elmúlt fiatalság. Iskolákban kellene ezt tanítani, aminek tisztára az ellenkezőjét tanítják, és ezért kellene valami szép szociális forradalmat csinálni. Azért, hogy másképp rendezkedjék be a világ, és az ifjúság magáért éljen, és ne az ostoba, az ismeretlen öregségért, amit hangzatos hazugsággal úgy hívnak: jövő. ” „A bogáncs rózsát sose fog teremni. ” (Bródy Sándor) Azon a magyar századfordulón, amely az irodalomban Adyék fellépését készítette elő, a legnagyobb hatású író Bródy Sándor volt. Harcos publicisztikában ő készíti elő Adyt, regényírásban ugyanúgy hat Móriczra, mint Krúdyra, a színpadon tőle tanul Móricz is, Molnár Ferenc is, Szomory Dezső is. Az utána következő nemzedék legkülönfélébb hangvétele, hangütése közvetlenül vagy közvetve Bródy Sándorra vezethető vissza. Az irodalomtörténet pedig úgy tartja nyilván, hogy vele kezdődik el minálunk a naturalizmus, bár ez nem egészen így van. Zola tanulmányozása után maga is naturalista kívánt lenni, holott a naturalizmusból igazán csak azok a túlzások ragadták meg, amelyek Zolánál is romantikus hatásúak. Ám még ez a megállapítás sem teljesen igaz. A magyar naturalizmus Justh Zsigmonddal kezdődik, és nyomai vannak már Csiky Gergely egyes színjátékaiban is. Bródy csak félig-meddig mondható naturalistának. Ha nagyon pontosak akarunk lenni, úgy mondhatjuk, hogy Bródy tulajdonképpen a romantika egyenes folytatása, aki elérkezik a századvég és a századforduló szecessziójához, miközben megérinti a naturalizmus is, hogy színezze művészetét, s mindezzel az előkészülettel szépprózában is, színpadi irodalomban is előkészíti a XX. század realizmusát. Bródy Sándor Egerben született, apja zsidó származású gabonakereskedő volt, egy ideig ő kezelte az egri érsek gabonaértékesítését. Fiatal gyermek volt, amikor apja tönkrement és utána hamarosan meghalt. Az író sokat emlegetett előnyös külsejét apjától örökölte. Néptanítónak készült, de tanulmányait sosem fejezte be, műveltsége esetleges hiányosságait rendkívüli tehetségével sikerült pótolnia. Bár ebben az időben a magyar polgárság és az értelmiség zöme szinte kétnyelvű, ő csak magyarul beszélt. 18 éves korában írnokoskodni kezdett testvérbátyjánál, aki Gyulán volt ügyvéd. Első cikkeit is itt, a helyi lapban sikerült megjelentetnie. Amikor egészen korai próbálkozások után, 1884- ben, a huszonegy éves fiatalembernek Nyomor című novelláskötete megjelent, feltűnést keltett az egész irodalomban. Ez a témavilág - a szegény embereké - majdnem új volt minálunk, bár éppen az idősödő Jókai fordul egyre nagyobb érdeklődéssel a nyomorúság kiszolgáltatottjai felé, ahogy Nyugaton Victor Hugo és Dickens áll ki a szegények igazsága mellett, jól mutatva, hogy a naturalizmus mennyire benne gyökeredzik a romantikában, és az igazi nagy romantikusok mindig eljutnak a naturalizmus közelébe. 1888-89-ben újságíróként dolgozott a Magyar Hírlapnál, majd Kolozsvárra utazott és az Erdélyi Képes Újságot szerkesztette, később a Kolozsvári Életet (1889), majd pedig a Magyarországot. A jóképű Bródy szenvedélyes természetű ember volt, és nem sokkal érkezése után kapcsolatba került Hunyady Margittal, a kor ismert színésznőjével. A kapcsolatból nemsokára megszületett törvénytelen gyermeke, Hunyady Sándor, aki apja nyomdokait követve szintén az irodalmi pályán indult el a későbbiekben, ám nem csak elindult, hanem nagytehetségű, ismert íróvá vált, mondhatni, a világirodalom legnagyobb novellistáinak egyike lett. Bródy a szépirodalom mellett remek újságíró is. Kitűnő szeme és kitűnő stílusa pótolja a már említett, kissé hiányos műveltségét. Mégsem érti úgy a politikai összefüggéseket, mint majd nemsokára Ady. Ismeretbeli felkészültségben meg sem közelíti sem a vele egy időben induló és vele jó barát Ambrus Zoltánt, sem a tudósnak is beillő nagy novellista Cholnoky Viktort. Ők mindannyian mégis benne látják a tanítómestert, a publicisztikai példaképet. Harcias, szellemes, ötletgazdag. Csak úgy árad belőle az élőszó és az írás. A társaságokban ő az élet fejedelme, a haladni akaróknak ő diktálja az irodalmi divatot (de olykor még az öltözködési divatot is a feltűnni kívánók számára). Csak úgy ontja novelláit és regényeit. Úgy törnek fel történetei és gondolatai, hogy alig győzi megfogalmazni. Három évtizeden keresztül alig volt ünnepeltebb írói név, mint a Bródy Sándoré. Nem csupán a közönség tapsolt neki, hanem - ami a legnagyobb szó - még az írók is. Átalvető