Athenaeum, 1873/1. kötet

1873-01-16 / 3. szám

Pest, 1873 Előfizetési ár: 3. sz. Szerkesztői lakás: félévre 5 fz. negyedévre 2.50. Budavár, uri utca 42. sz. Január 16. Athenaeum. TÁRSADALMI, POLITIKAI, MŰVÉSZETI ÉS IRODALMI HETILAP. TARTALOM. Politika. III. Napoleon. Az adózás ügye Magyarországon. Dobnet, Rudolf: Az ehető drágakő. 3. Jókai Mór. Muhammed és az arab nemzeti hiúság. Goldziher Ignác. Janus Pannoniusnak egy ismeretlen életirója. A művészet osztályozása. 3. Oregoss Ágost. Tarantasz 2. Szollogub gróf regénye. A Tarantaszról és írójáról. Bálint Gábor levelei. A nemzeti színházból. Az udvari operaszínház uj szobrairól. Hazánk és a külföld. POLITIKA. III. Napoleon, Budapest, 1873. január 13. Az egyiptomi fáraók holttestei tudvalevőleg a nép ítélete elé hurcoltatták. A kinek vádja, szemrehányása, panasza volt az elhunyt ellen, az felszólalhatott, és a néphit meg volt róla győződve, hogy e vádak és panaszok bíróra találnak a síron túli sötét országban. A jelenkor legkorlátlanabb imperátora, a legszuverénebb Caesar, holta után szinte talál ily ítéletet. A világtörténet vádló és bíró egy személyben, és a közvélemény serényen hordja össze a terhelő vádakokat, a felvilágosító bűntanúságokat a nagy, igazságos ítéletre. Európának most egy ily halottja van. Koporsója még a ravatalon fekszik, az áldozat még zengi szent, halottas énekeit, a gyászolók vigaszt könyörgő imája még nem lelt meghallgatást, és máris felhangzanak a szörnyű vádak, a sújtó ítélet és a bősz gyűlölet szava. Mi álljunk félre az útból. Sem gyászolók, sem vádlók nem vagyunk. Egyszerű szemlélők, kik emlékezetükben keresztülfutnak az elhunyt pályáján, keressük benne a roszat, mi fölött pálcát kell törni, de a nagyot is, mi elismerésre vár; keressük az igaz ítéletet egy problematikus tünemény fölött, mely népeket mozgatott és hatalmakat döntött meg, hogy végre maga is dicstelen semmiségbe dűljön. Egy tekintetben hasonlít az optikai prizmához. Világát több színre törve pillantjuk meg és habozva, kérdve állunk : melyik az igazi szín ? Bizarrabb szellem, kalandosabb exisztencia még soha sem játszott szerepet a világtörténet deszkáin, mint Bonaparte Lajos, utóbb fölvett nevén Napoleon, mely elé maga az úgy áhított és kiküzdött jogarral még egy római hármas számot irt. Atyja király volt. Becsületes ember, de szegény, szánalmas király. Soha sem volt tolakodó, és mégis feltolták egy idegen népnek. Habozó lelkét megzsibbasztotta a tudat, hogy királysága pünkösdi királyság és koronája csak máról holnapra ragyog. Egy szóval: jó ember hamis, rosz pozícióban. A fiú atyjának ellentéte. Hatalom és befolyás nélkül, hontalan találta magát e világon , de sohasem a nyugodt, becsületes lélekkel, mely feltalálja magát azon a helyen, melyet a gondviselés neki szánt. Telve nagy sóvárgásokkal, felruházva kétes talentumokkal és, gonosz indulatokkal indult az életnek. És pályája kezdetén már ama furcsa alakban látjuk, melyet bizarrnak neveztünk. Lénye az első pillanatban, melyben az élet küzd.