Athenaeum, 1873/3. kötet

1873-08-07 / 32. szám

I. évfolyam. Előfizetési ár: félévre 5 ft. negyedévre 2.50.32. Sz. Szerkesztői lakás. Budavár, uri­ utca 42. pb. III. kötet. Athenaeum TÁRSADALMI, POLITIKAI, MŰVÉSZETI ÉS IRODALMI HETILAP. BUDAPEST, 1873. AUGUSZTUS 7. HORVÁT ORSZÁGGYŰLÉS. IVTár minden kétségen felül áll, hogy a horvát országgyűlés folyó augusz­tus hó 25-ére össze fog hivatni. Fontos és nagy horderejű feladat vár e gyűlésre, az új kiegyezési mun­kálat elfogadása és törvényerőre eme­lése, s valóban sajátságos anomália, hogy midőn a megkötött egyezmény a Horvátország által kiküldött bizottság­gal köttetett meg, mely bizottság ekkor magát az ország közvéleményét képvi­selte, mégis most jogos kételyeink van­nak, vájjon az annyi küzdelem, annyi ta­nácskozás folytán létrejött konkordátum a horvát nemzet által változatlanul el­fogadtatni, törvénybe iktattatni és állan­dóan megtartatni fog-e ? Pedig ismételjük, skrupulusaink jo­gosak, mert Horvátországban az unió­párt mellett nemcsak hogy fennáll, de minden erejéből működik egy másik u. n. nemzetiségi párt, mely Magyar­­országról hallani sem akar, mely a h­á­­rom-egy királyság ábrándjaiban ringatja magát, mely malum necessariumnak te­kinti, hogy hazánkkal olyan a milyen — de minél lazább — viszonyban legyen s hogy igényeik­ és követeléseikben meny­nyire túlhajtottak, el lehet képzelni az uniópárt küldötteiből szervezett horvát­­szlavon regnikoláris deputáció praeten­­sióiból, mik minden túlcsigázottságuk­ mellett is a nationalisták mögött jóval hátul állanak, sőt merjük mondani: párhuzamba sem tehetők. Ha az ember horvát szemüvegen Athnaeum 32. sz. tekinti a dolgot, még mérsékelt unionista létére is azt kell gondolnia, hogy Horvát­ország egy, hazánk által a régi múltban elnyomott terület, a­mely a felvilágo­­sultság és alkotmányosság jelen korsza­kában magának azt a függetlenséget, azt az önállóságot vindikálja, mi őt ta­lán felfüggesztett ősi alkotmánya folytán megilleti,s ezért vannak aztán oly mérvű agitációk, miknek világos célja Magyar­­országtól való elszakadás s Így véve föl a dolgot, a nemzetiségi pártnak van ugyan jogosultsága, az örökös horvát zavargá­soknak van ugyan értelme, de még így is kérdés, vájjon politikai szempontból észszerűen cselekesznek-e az illetők s másnak vermet ásva, nem maguk hull­nak-e belé. Ámde mindez csak képzelődés. A mai Horvátország hazánk területéből elszakított megyékből alakult, a régi Horvátországot most is Stambul uralja, az ránk nézve meghalt, elveszett, csinál­tunk azután nemzeti hiúságból magunk­nak magunkból egy tartományt, egy uj Horvátországot, adtunk mi magunk en­nek a mi­ csinálta tartománynak privilé­giumokat, dédelgettük mint gyöngéd anya ápolja magzatát s a mikor annak a kis tartománynak baja volt, nem tőlünk eredt az, mert sújtott minket is. És mind ezért nyertünk őszinte ragaszkodást, összetartó szeretetet és testvéri vonzal­mat. Míg 1848-ban a nemzetiségek, melyek eddig csak magyaroknak tudták magukat, felbujtogatva fegyvert fogtak a közös anya ellen s azóta nem szűnik meg a lázítás, az izgatás a propaganda egy képzelt önállóság, egy hiú ábránd elérése után, azóta felosztanák Magyar­­országot ezerfelé, azóta hangosan tanít-64

Next