Athenaeum, 1874/5. kötet

1874-01-16 / 3. szám

131 A­th­en­aeum, 132 rezianum jeles növendéke, valószínűleg­­ legtöbb kilátással bír arra, hogy Ser­rano úr kegyéből megkapja ősei koroná­ját. A spanyol kérdésnek ilyszerű meg­oldása a legalkalmasabb lenne Serrano marsall előtt. Izabella királyné fia még kiskorú, ha trónra segíti, régensként legalább néhány évig az összes kormány­­hatalmat kezei között tarthatja. Serrano­­nak pedig ez volt mindig és most is ez legfőbb becsvágya, mint különben a je­lenlegi Spanyolország valamennyi par­lamenti és katonai korifeusainak, kik egy­től egyig valamennyien csak saját be­cses egyéniségük érdekeit tartják szem előtt pronunciamenteik csinálásánál. Előbb vagy utóbb, de semmi esetre sem sok idő múlva ily megoldás fogja legalább egyelőre befejezni a spanyol legújabb keletű, de meghatározhatlan számú forradalmak sorát. Mert a köztár­saság, úgy látszik, lehetetlenné vált Spa­nyolországban. Megpróbáltak minden köz­­társasági elméletet s csütörtököt mon­dott valamennyi. A szószólók nagy ígére­teket tettek a jövőre nézve és nem mutat­hattak fel még sem egyebet a jó akaratnál. Tehetségeik nem feleltek meg a célnak, melynek elérése annál nehezebb volt, mert nagyon alkalmatlan talajon veze­tett a pálya feléje. S hogy e talaj éppen nem kedvező a köztársaságnak, annyival bizonyosabb, mert ez eszme hí­vei még diktatúrával sem bírták eszkö­zeikkel a rendet és szabadságot, a tár­sadalmi lét­e­ket nélkülözhetlen tényező­jét hazájuknak biztosítani. A kommunista Cartagena elesett, de tövig rothadt Ferdinand országának társadalma. Spanyolországot csak egy erős, nemzeti, becsületes monarkhia ment­heti meg az állami és nemzeti bukástól, s midőn Serrano e cél felé fordítja a kezei közé jutott állam irányt-vetett hajóját, csak a történelem logikájának kérlelhetlensége által vezettetik, mely eszközei közt meg­tűri még az intézésre kiszemeltek apró becsvágyát, hatalomszomját is. ADALÉKOK 1848 TÖRTÉNE­ * TÉHEZ. SZEMERE RENDELKEZÉSEI A FEHÉR­TEMPLOMI CSATA UTÁN. I.­ Lukovics S. kir. biztos úrnak. F. hó 21-én és 20-án kelt levelére válaszolom a következőket: Fölhívtam a hadügyminisztert, hogy Maderspack, Skublics, Filipeszko egyegy ranggal előmozditassanak, és azt hiszem, az meg fog történni, következőleg arról a nevezett urakat, köszönetem mellett, eleve értesítheti. Fölhívtam, hogy tegyen rendeléseket, mik szerint a katonaság és nemzetőrség lőszerrel mindenütt elláttassék, mert az botrány, hogy a felszedett golyóval kell visszalövöldözni. Fölhívtam a miniszter­elnököt, hogy a nemzetőrséget a nyilvány előtt di­csérje meg. Fölhívtam a pénzügyminisztert, hogy a fejértemplomi szegényebb károsodot­tak rögtöni fölsegélésére 2—3000 frtot küldjön önhöz, és fog küldeni. Az aláírás hosszas és bizonytalan mód lett volna. Ezen kívül minden esetre a károso­dottakat írassa össze, kijelentvén, hogy a kormány a mit tehet szívesen tesz, és különösen a nevezett község érdekében. A pénzügy ugyan rész lábon áll,­­ de utóbb is, ha mást nem tehetünk, olcsó kölcsönnel segítünk. Egyszersmind azon engedményeket, miket a határőri községekre nézve meg­adtunk, de életbe nem léptethetett, lép­tesse ön életbe Fejértemplomban, a szerint a mint a helybeli körülmények engedik, tanácsolják, küljebb is terjesz­kedhetvén. A tisztújítás megtartását pe­dig s belső életének szabad rendezését rögtön eszközölhetné, a­mennyiben azt a nép maga kívánja. Erről tudósítson: Írja meg, mi alakban óhajtja, és ha a lakosság miniszteri rendeletet kíván, azt is megteszem, de ettől ne függeszsze föl, ha rögtön kiadásától jó hatást reményl­­ketni.

Next