Athenaeum, 1874/6. kötet
1874-05-28 / 22. szám
II. évfolyam. Előfizetni íi. félévre 6 ft. negyedévre 3 ft. 99.sz. Szerkesztői lakás. Budavár uri utca 42. sz. II. kötet. ATHENAEUM. TÁRSADALMI, POLITIKAI, MŰVÉSZETI ÉS IRODALMI HETILAP. BUDAPEST, 1874. MÁJUS 28. AZ AKADÉMIA ÉS A MAGYAR NEMZETISÉG. (Az akadémia nagygyűlése alkalmából.) A magyar akadémia megalapítása óta — immár negyven éven túl — nem múlt esztendő, melyen ez intézet és a magyar nemzetiség közt fennforgó viszony ne képezte volna többek vagy kevesebbeknek, szellemdús vagy közönséges módon, az ország és nemzet közállapota által inkább vagy kevésbbé indokolt elmélkedése tárgyát. Aki tehát ma a felvetettük tárgyról beszél, igen közel jár azon határhoz, vagy talán azon belül is mozog, melyen túl az írás és gondolkodás minden nemei közt az egyetlen tiltott tartomány fekszik. Neve tudvalevőleg : le genne ennuyeux. Fájdalom, a magyar nemzet nem tartozik a sors azon kegyeltjei közé, kiknél a nemzetiség, a nemzeti lét kérdése valaha letűnhetnék a napirendről. Az államot képező nemzetek közt nemcsak nyugaton, de talán egész Európában egy sincs, mely e tekintetben hasonló helyzetben volna. Nem szólunk a nyugati nagy nemzetekről. Ha náluk a nemzetiségi egyediség, az elkülönzés, a nemzeti kizárólagosság kérdés tárgyát képezi, akkor lényegileg mindig hatalmi kérdés forog szóban. Fennállásuk, érvényesülésük, államalkotó jövőjük kétségtelen. Vitás csak az érvényesülés mértéke, a hatalom súlya lehet, melylyel a világ politikai és gazdasági uralmára, a polgárisultság minéműségére és haladására befolyni képesek, jogosultak legyenek. A kelet zűrzavarosabb képet nyújt- Államai közt csak egy van, melynek fennállása és jövője, sőt e jövő nagysága is kétségtelen. Oroszország ma még nem fejezte be a belső konszolidáció processzusát , mégis egy természeti törvény változhatatlanságával hatalmának üregkedése évről-évre geometrikus arányokban halad előre. De a kelet többi népeinek léte is aligha vonható kérdés alá. Bár kezdetleges kultúrai állapotuk ma még alig egyéb, mint a barbárság néhány erényének meg szilaj szenvedélyeinek és a nyugati civilizáció mételyes raffinementjának vegyüléke — mégis bírnak a jövő megélés és megszilárdulás biztosítékaival. Még ama nép is, mely birodalmának szétmállását, állami dekompozícióját tehetetlen fatalizmussal látja mind előbbre haladni, míg a nyugat napról-napra kiséri és jegyzi e bomlás tüneteit, hogy leleményes üzleti szelleme még a bukásból is kihalászsza a maga nyeresége percentjeit, mint ahogy a nagy, bonyolult, veszendő csődtömegeknél a prókátorok és tömeggondnokok szoktak, egyedül gyarapodni, — még a török nép is, ha állami fennhatósága valaha megbukik, a föld színéről nem fog letűnni. Faji, kultúrái, nyelvi rokonság nyithat számára új hazát és ha Európa talaján elsenyvedt, meglehet, hogy Ázsia nemzeteket és hiteket szülő rejtélyes, ősi földjén éltető megifjodást talál. Ha a szláv népek jövőjéről beszélnek, az sem képzelhető minden törzs egyediségének fenntartása mellett, de éppen a rokon törzsek egyesülésének lehetőségében rejlik jövőjük biztonsága. Nem erőszakos hódítás, fegyveres beolvasztás, hanem a rokon elemek természetes asszimilációja, ez ama nagy esély, mely Európa összes népeinek je- Athenaeum 22. sz. 43