Athenaeum, 1874/7. kötet

1874-09-17 / 38. szám

II. évfolyam. Előfizetési Ar: [félévre6ft.negyedévre 3 ft. 38.sz.­­ Szerkesztői lakás,­­ Budavár uri­ utca 42. sz.­­ VII. kötet. ATHENAEUM. TÁRSADALMI, POLITIKAI, MŰVÉSZETI ÉS IRODALMI HETILAP. Előfizetési felhívás az 'ATHEN­A­EU­M '■«15 társadalmi, politikai, irodalmi és művészeti hetilap 1874. évi okt.—dec. negyedévi folyamára. Az uj negyedév közeledtével újból fel­hívjuk lapunk barátait az Athenaeum­­nak nemcsak megrendelésére, hanem is­merőseik körében szives terjesztésére. La­punk ezentúl is haladni fog a megkezdett uton és kitartással igyekszik betölteni a magyar kultúrái élet mezején választott feladatát s kielégíteni as­ti szépiro­dalmi, mint ismeretterjesztő köz­leményeivel olvasó körének magasabb igényeit. Midőn újból tanúságot tennénk törekvésünkről, mely szerint a legjobbat akar­juk nyújtani s munkatársaink díszes sorát egyre gyarapítjuk, legyen szabad arra kérni barátainkat, hogy a nehézsége­ket tekintve, melyekkel nálunk minden komolyabb irányú vállalatnak küzdeni kell, lapunk terjesztése kör­ül szives buzgalmat fejtsenek ki. Az Athenaeum előfizetési ára: n.eg­szed.é­vre (okt.-dec.) 3 fxt. Az előfizetési pénzek az Athenaeum kiadó-hivatalába (Budapest, Ferenciek­­tere, Athenaeum-épület) legcélszerűbben postai utalványnyal küldendők. Budapest, 1874., szept. 15. Az Athenaeum szerkesztősége és kiadó-hivatala. Athenaeum 38. sz. BUDAPEST, 1974. SZEPTEMBER 17. PETŐFI ÉS KORUNK.A nyolcvan éves, Eckermannal beszél­gető Goethe, midőn Tiecket mint versenytársát kezdek emlegetni a közép­kor ködös homályán merengő romanti­kusok, költői nagyságának védelmére csak azt hozta fel, hogy az nem az ő ér­deme, hanem korának gyümölcse. És Goe­thének igaza volt. A költői géniuszok nem üstökösök, melyek szabálytalan uta­kon, mintegy a véletlentől vezetve tűn­nek fel a láthatáron, hogy ragyogásuk­kal ámulatba ejtsenek, aztán eltűnjenek talán örökre, hanem az emberiség fájá­nak legnemesebb, de természetes gyü­mölcsei. Hosszú időközökben mint a százados aloé hajtanak egyszer-egyszer, az érlelő korhoz képest más-más alakú virágot, de mindannyiszor magán vi­selve amaz idők bélyegét, melyek va­júdásai közt fejlődtek. A még lakatlan síkságokon vándorló nomádtól kezdve, fel a szabadság és szépség szolgálatában ké­­jelgő görög nép olympi ünnepélyéig, a köl­tészet kisérte a fejlődő emberiség minden lépését, a költészet zengett a hanyatló államok düledékei között, az jelezte és előzte meg a népek és nemzetek változó sorsának minden fordulatát; s mi, kik Bucklelel az értelem rideg termékeiben keressük az emberiség művelődésének egyetlen hőmérőjét, nem is sejtjük, hogy a nagy költők dalaiban épp úgy meg van írva mind­az, a­mit az emberiség át­élt és küzdött, vagy Schoppenhauerrel szólva­­ átszenvedett. Abban a dalban, melyet a költő a bor vagy a lány öle­lésétől felhevülten látszik el zengeni, kora 75

Next