Athenaeum, 1874/7. kötet
1874-09-17 / 38. szám
II. évfolyam. Előfizetési Ar: [félévre6ft.negyedévre 3 ft. 38.sz. Szerkesztői lakás, Budavár uri utca 42. sz. VII. kötet. ATHENAEUM. TÁRSADALMI, POLITIKAI, MŰVÉSZETI ÉS IRODALMI HETILAP. Előfizetési felhívás az 'ATHENAEUM '■«15 társadalmi, politikai, irodalmi és művészeti hetilap 1874. évi okt.—dec. negyedévi folyamára. Az uj negyedév közeledtével újból felhívjuk lapunk barátait az Athenaeumnak nemcsak megrendelésére, hanem ismerőseik körében szives terjesztésére. Lapunk ezentúl is haladni fog a megkezdett uton és kitartással igyekszik betölteni a magyar kultúrái élet mezején választott feladatát s kielégíteni asti szépirodalmi, mint ismeretterjesztő közleményeivel olvasó körének magasabb igényeit. Midőn újból tanúságot tennénk törekvésünkről, mely szerint a legjobbat akarjuk nyújtani s munkatársaink díszes sorát egyre gyarapítjuk, legyen szabad arra kérni barátainkat, hogy a nehézségeket tekintve, melyekkel nálunk minden komolyabb irányú vállalatnak küzdeni kell, lapunk terjesztése körül szives buzgalmat fejtsenek ki. Az Athenaeum előfizetési ára: n.egszed.évre (okt.-dec.) 3 fxt. Az előfizetési pénzek az Athenaeum kiadó-hivatalába (Budapest, Ferenciektere, Athenaeum-épület) legcélszerűbben postai utalványnyal küldendők. Budapest, 1874., szept. 15. Az Athenaeum szerkesztősége és kiadó-hivatala. Athenaeum 38. sz. BUDAPEST, 1974. SZEPTEMBER 17. PETŐFI ÉS KORUNK.A nyolcvan éves, Eckermannal beszélgető Goethe, midőn Tiecket mint versenytársát kezdek emlegetni a középkor ködös homályán merengő romantikusok, költői nagyságának védelmére csak azt hozta fel, hogy az nem az ő érdeme, hanem korának gyümölcse. És Goethének igaza volt. A költői géniuszok nem üstökösök, melyek szabálytalan utakon, mintegy a véletlentől vezetve tűnnek fel a láthatáron, hogy ragyogásukkal ámulatba ejtsenek, aztán eltűnjenek talán örökre, hanem az emberiség fájának legnemesebb, de természetes gyümölcsei. Hosszú időközökben mint a százados aloé hajtanak egyszer-egyszer, az érlelő korhoz képest más-más alakú virágot, de mindannyiszor magán viselve amaz idők bélyegét, melyek vajúdásai közt fejlődtek. A még lakatlan síkságokon vándorló nomádtól kezdve, fel a szabadság és szépség szolgálatában kéjelgő görög nép olympi ünnepélyéig, a költészet kisérte a fejlődő emberiség minden lépését, a költészet zengett a hanyatló államok düledékei között, az jelezte és előzte meg a népek és nemzetek változó sorsának minden fordulatát; s mi, kik Bucklelel az értelem rideg termékeiben keressük az emberiség művelődésének egyetlen hőmérőjét, nem is sejtjük, hogy a nagy költők dalaiban épp úgy meg van írva mindaz, amit az emberiség átélt és küzdött, vagy Schoppenhauerrel szólva átszenvedett. Abban a dalban, melyet a költő a bor vagy a lány ölelésétől felhevülten látszik el zengeni, kora 75