Athenaeum, 1874/8. kötet

1873-10-22 / 43. szám

II. évfolyam. Előfizetési ár: félévre 6 ft. negyedévre 3 fz. 43. sz. Szerkesztői lakás. Budavár uri­ utca 42. -sz. VIII. kötet. ATHENAEUM. TÁRSADALMI, POLITIKAI, MŰVÉSZETI ÉS IRODALMI HETILAP. B­UDAPEST, 1874. OKTÓBER 22. KÖZIGAZGATÁSI REFORM. II.M­időn ez év elején a kormány a tör­vényhatóságok területi szabályozásá­nak tervével lépett ki, világosan állott előttünk a tudat, hogy ez első pillantásra merőben külső formai reformot logikai következetességgel nyomon kell hogy kö­vesse ama belső tartalom megtisztu­lása , javítása, melyet a külső for­mák magukba zárnak. A területi szabá­lyozást, ha valaha létesül, nyomon kell hogy kövesse az összes közigazgatás újjá­szervezése, az uralkodó közigazgatási rendszer alapostul való megváltozása. Viszonyainkból folyólag a területi sza­bályozás sem egyéb tervnél — a mint tervnek maradt 1867. óta számos valódi életszükség, míg cifra nyomorúságunk drága sallangjait valósággal hordozzuk — de már mostani tervezett stádiumá­ban követte a közigazgatás anyagi lé­nyegének refom­-terve. Nem veszi a közönség, ha e száraz, de elvégre életbevágó terveknek egy-két pillantást szentel. Magyarország ma az administrateurök és adminisztratív poli­tikusok hazája, de csak addig, a­míg az általános elvek emelkedett, de meddő ta­laján mozog. A detailtól borzad, pedig ezt le kell győznie, hogy valamire menjen. Annak a szakbizottságnak, melyet a belügyminiszter a fennálló közhatósági tör­vény módosítása céljából összehívott,meg­állapodásaiból két sarkalatos elv­i irány­zat válik ki. Mindenekelőtt az önkormány­zat megerősítése, az­által, hogy gyakor- Athenaeum 43. szó­lását kisebb számú s azért hatékonyabb, megbízhatóbb tényezőkre ruházza. Az­után ama nagy horderejű igyekezet, hogy összes közigazgatásunk mélyre ható meg­hasonlását, merev kettészakadozottsá­­gát, az állami és helyhatósági admini­sztráció ridegen keresztül vitt megkülön­böztetésében megszüntesse s a kettő közt ismét helyreállítsa azt az egységet, mely­­lyel Magyarország élete alkotmányos korszakaiban, igaz, soha sem birt, de a­melynek a dolgok mai, fejlésével, a mai viszonyok alatt létesülnie kell, ha nem akarjuk, hogy az egyik, az állami igaz­gatás illuzóriussá, a másik, a helyható­sági pedig — követve a sülyedés newtoni törvényét — évről-évre ziláltabbá, tartha­tatlanabbá váljék, és fokozódó romlásá­val végre megrontsa az államot magát, mely két legnagyobb feladatának: a jogi és adminisztratív rend és igazság fenn­tartásának, megfelelni nem képes. A széles alapnak, melyre a múlt ha­gyományát követve, az 1870. évi XLII. t. c. a magyar közigazgatási selfgovern­­mentet fektette, okvetlen szükebb mér­tékre kell szorulnia. Valóban, bámulatos, mily optimizmuszal ruházza fel a törvény­­hatósági közgyűlést — ama testületet, melynek tagjai száma 127 és 400 tag közt váltakozik — a teendők egész körei­vel, melyek adminisztratív részletkérdé­sek tanulmányozásával és eldöntésével kapcsolatosak s egyáltalában nem alkal­matosak arra, hogy még akár megannyi státus-bölcsek gyülekezete által tárgyal­tassanak — már csak azon egyszerű ok­nál fogva sem, mert a személyes beható ismerés s a személyes felelősség tudatát tételezik fel. Nos, való igaz, hogy a mi közgyűléseink nem is igen döntötték el azokat. E municipális bizottságok gyü- 85

Next