Athenaeum, 1874/8. kötet
1873-10-22 / 43. szám
II. évfolyam. Előfizetési ár: félévre 6 ft. negyedévre 3 fz. 43. sz. Szerkesztői lakás. Budavár uri utca 42. -sz. VIII. kötet. ATHENAEUM. TÁRSADALMI, POLITIKAI, MŰVÉSZETI ÉS IRODALMI HETILAP. BUDAPEST, 1874. OKTÓBER 22. KÖZIGAZGATÁSI REFORM. II.Midőn ez év elején a kormány a törvényhatóságok területi szabályozásának tervével lépett ki, világosan állott előttünk a tudat, hogy ez első pillantásra merőben külső formai reformot logikai következetességgel nyomon kell hogy kövesse ama belső tartalom megtisztulása , javítása, melyet a külső formák magukba zárnak. A területi szabályozást, ha valaha létesül, nyomon kell hogy kövesse az összes közigazgatás újjászervezése, az uralkodó közigazgatási rendszer alapostul való megváltozása. Viszonyainkból folyólag a területi szabályozás sem egyéb tervnél — a mint tervnek maradt 1867. óta számos valódi életszükség, míg cifra nyomorúságunk drága sallangjait valósággal hordozzuk — de már mostani tervezett stádiumában követte a közigazgatás anyagi lényegének refom-terve. Nem veszi a közönség, ha e száraz, de elvégre életbevágó terveknek egy-két pillantást szentel. Magyarország ma az administrateurök és adminisztratív politikusok hazája, de csak addig, amíg az általános elvek emelkedett, de meddő talaján mozog. A detailtól borzad, pedig ezt le kell győznie, hogy valamire menjen. Annak a szakbizottságnak, melyet a belügyminiszter a fennálló közhatósági törvény módosítása céljából összehívott,megállapodásaiból két sarkalatos elvi irányzat válik ki. Mindenekelőtt az önkormányzat megerősítése, azáltal, hogy gyakor- Athenaeum 43. szólását kisebb számú s azért hatékonyabb, megbízhatóbb tényezőkre ruházza. Azután ama nagy horderejű igyekezet, hogy összes közigazgatásunk mélyre ható meghasonlását, merev kettészakadozottságát, az állami és helyhatósági adminisztráció ridegen keresztül vitt megkülönböztetésében megszüntesse s a kettő közt ismét helyreállítsa azt az egységet, melylyel Magyarország élete alkotmányos korszakaiban, igaz, soha sem birt, de amelynek a dolgok mai, fejlésével, a mai viszonyok alatt létesülnie kell, ha nem akarjuk, hogy az egyik, az állami igazgatás illuzóriussá, a másik, a helyhatósági pedig — követve a sülyedés newtoni törvényét — évről-évre ziláltabbá, tarthatatlanabbá váljék, és fokozódó romlásával végre megrontsa az államot magát, mely két legnagyobb feladatának: a jogi és adminisztratív rend és igazság fenntartásának, megfelelni nem képes. A széles alapnak, melyre a múlt hagyományát követve, az 1870. évi XLII. t. c. a magyar közigazgatási selfgovernmentet fektette, okvetlen szükebb mértékre kell szorulnia. Valóban, bámulatos, mily optimizmuszal ruházza fel a törvényhatósági közgyűlést — ama testületet, melynek tagjai száma 127 és 400 tag közt váltakozik — a teendők egész köreivel, melyek adminisztratív részletkérdések tanulmányozásával és eldöntésével kapcsolatosak s egyáltalában nem alkalmatosak arra, hogy még akár megannyi státus-bölcsek gyülekezete által tárgyaltassanak — már csak azon egyszerű oknál fogva sem, mert a személyes beható ismerés s a személyes felelősség tudatát tételezik fel. Nos, való igaz, hogy a mi közgyűléseink nem is igen döntötték el azokat. E municipális bizottságok gyü- 85