Athenaeum, 1947 (3. évfolyam, 2-12. szám)
1947-12-25 / 12. szám
ATHENAEUM-ANKÉT mint a másik, és az ilyen jelenséget megmagyarázhatatlannak tartja. Bizonyos, hogy van valami hiba a kalkulációban. Sok igazgató úr ugyan elejét kívánta venni ennek a vitának, mikor előre megmondta, hogy sajnos a magyar könyv drága. A könyv igenis drága. Ki kell menni az üzemekbe ! Ki kell menni Csepelre, a Weiss Manfrédgyárba, és a kiadó csodálkozni fog, hogy milyen jó üzletet fog ott csinálni. RIDEG SÁNDOR, író : Szerintem érdekes lenne a rádióban könyvek ismertetésénél elmondani azokat az érdekes körülményeket is, ahogyan a művek létrejönnek. PALKÓ SÁNDOR, az Athenaeum vezérigazgatója : (Összefoglalójában megállapítja, hogy a hozzászólások részben dicsérő, részben rosszaló kritikákat tartalmaztak a kiadó munkásságát illetően.) Köszönöm mindkettőt, hiszen az ankét összehívásával a cél a tájékozódás volt, és azokat megszívlelve, sok mindenben befolyásolják majd a kiadói tevékenységet. A hozzászólások három fő kérdés körül mozogtak: 1. a bestseller-kérdés, 2. népi, olcsó kiadások, 3. az új olvasóközönség megnevelése. Pontosan ezek a problémák vezették az Athenaeumot is, mikor az ankétot összehívta. Füst Milán azt mondotta, hogy nevelni egyik napról a másikra nem lehet. Az Athenaeum ezt meg is tanulta. A felszabadulás után néhány nyomdászlegény irodalmat akart csinálni. Kiadta néhány író olyan művét, melyek ma is raktáron vannak. Füst Milán azt is mondotta, hogy a politikai fordulat még nem jelenti az ízlés fordulatát. Valóban, tapasztalatunk szerint is ez a helyzet. Szerintem be kell csempészni az új, jó irodalmat a szemét közé. Bár szemétnek nem nevezném természetesen olcsó sorozatunkat, de ezzel valami ilyent gondolt megvalósítani az Athenaeum. A magyar íróknak is le kell szállni az elefántcsonttoronyból, ahol többen élnek. Az egész problémát megfigyeltem egy egyszerű munkáson, az édesapámon, akinek egyetlen szerény szórakozása a korcsma volt, nem igen olvasott, s mikor a felesége sírt egy könyv olvasásakor, ő is elkezdte azt olvasni. Úgy megtetszett neki, hogy azóta szükségletévé vált az olvasás. Ez a könyv Medveczky Bella Havasi viharja volt. Sok támadást kapott az Athenaeum Medveczky könyve miatt, de én úgy látom, hogy ilyen könyveken keresztül lehet a munkásságot elvezetni az irodalomhoz. A munkásság tanulni vágyik, csak helyesen kell erre rávezetni, s az út a bestselleren keresztül vezet. Zilahy ugyan bestseller, de már magyar bestseller, sőt azt sem merném állítani, hogy Zilahy Lajos a polgárság írója. Nem merném azt mondani, hogy bármelyik magyar író osztályirodalmat csinál, még ha a maga korában csak egy bizonyos osztály olvassa is munkáit. Zilahy könyvét bátran merem a proletár kezébe adni. Szó esett még arról is, hogy az újságok nem támogatják az irodalmat. Valóban ezt kellett tapasztalnunk. Az Athenaeum tervbe vette egy ankét összehívását a kérdésnek újságírókkal való megtárgyalására is. Vértes György azt állítja, hogy a bestseller nem okvetlenül fontos ahhoz, hogy az irodalom berkeibe bevezessük az olvasót, és hogy a színház példája mutatja, hogy jó irodalom is közönségre lel. Nos, ő látta a Navarrai Margit c. darabot a Magyar Színházban, de ha az előadás színvonalas is volt, meg kell állapítania, hogy ez sem volt egyéb best sellernél, tehát a színháznak is szüksége van best sellerre. A best sellert egyelőre nem nélkülözhetjük. Lantos hozzászólására válaszolva megjegyzi, hogy az Athenaeum sehonnan semmiféle támogatásban nem részesül. Az Athenaeum munkásai maguk építették fel munkahelyüket a szemétből, néha nem kapva meg fizetésüket sem. Ezek a munkások nem koplalhatnak a végtelenségig csak azért, mert egyesek a fellegekben járnak. Vannak könyvek, melyek ma raktárunkban hevernek, de biztos, hogy egyszer majd gyöngyszemei lesznek az irodalomnak, azonban ezeket csak a bestsellerekből tudjuk kihozni. Több éhezést és nélkülözést nem kívánhatunk a dolgozóktól csak azért, hogy egyes igényes és kifinomodott ízlésű írói társadalom igényeit elégítsük ki. Bokor Dezső szerint nincs válságban a könyvkiadás. Igaz, hogy nem pusztult el egy könyvkiadó sem, de ha megnéznénk a könyvkiadó mérlegét, annak deficitje túl van a százezren, sőt a kétszázezren is. A 3 éves tervnek igenis sok köze van a forgalom emelkedéséhez. Most, hogy a munkásság fizetésemelést kapott, örvendetesen kezdenek fogyni a könyvek, a munkásság tud könyvet is vásárolni. Ami a 90 forintos Adyt illeti, mint hallották az i. t. megjelentek, az olcsó Ady is benne van a könyvkiadó programjában. Volt bibliapapírunk (egyhamar nem lesz), ezért nyomtuk ki arra az Adyt, amely még 90 forintos áron is elfogy. Megdrágítja a könyvet a szerző jogutódjának túlzottan magas honoráriuma, de igaza volt a felszólalónak, hogy kell olcsó Ady. Lesz is. Összegezve a felszólalásokat, általában egyetértek a felszólalókkal, és megállapítom, hogy az ankét jó volt, sikerült, sok ösztönző gondolatot kapott a vállalat, amelyeket fel is fog használni. Eddig előtérbe került az anyagi újjáépítés, bár állítom, hogy a szellemi újjáépítés legalább olyan fontos, mint amaz, hiszen a lelkek is romokban hevernek, s az újjáépítés eszköze itt a könyv. Megköszönve a megjelentek szíves megjelenését és az értékes hozzászólásokat, arra kérem őket, foglalkozzanak a jövőben is ilyen szeretettel a könyvvel, mint ahogy ez a felszólalásokból megmutatkozott. A könyvkiadás emelkedőben van, rajtunk áll, hogy megtanítsuk a közönséget, hogy lelkes olvasó legyen, és kérem, támogassák továbbra is az Athenaeumot szerető, megértő kritikával. (Ezekkel a szavakkal fejezi be Palkó Sándor vezérigazgató válaszbeszédét és az ankétot bezárja.) Az ankétről szóló beszámolónk csak akkor teljes, ha utalunk az azóta beérkezett különböző levelekre és sajtóvisszhangra is. Az Athenaeum irodalmi ankétja határozott érdeklődést váltott ki szakmai körökből és a nagyközönségből egyaránt. Remélhető, hogy ennek az érdeklődésnek hatása, saját munkánkon kívül, az egész magyar könyvkiadásban is érezhető lesz. II