Athenaeum, 1948 (4. évfolyam, 1-15. szám)
1948-01-25 / 1. szám
Kettős centenáriumot jelent számunkra az 1948-as esztendő. Az első, a fontosabb : a szabadságharc századik évfordulója. A második a mi saját, belső centenáriumunk. A száz esztendővel ezelőtti kis nyomdájából fejlesztette ki Emich Gusztáv később a mai Athenaeumot. 1848 március 15-én Petőfi verse, a Talpra magyar ! lángoló versszakai adták az első lendületet a magyar forradalomnak. Szabadok lettünk végre. Bár nem a magunk erejéből. Felszabadított bennünket az első szocialista unió emberséges hadserege. Ezer esztendőn át szenvedte nemzetünk a németség nyomását. 1948-ban, a centenárium évében, az Athenaeum nyomda dolgozói zajos külsőségek nélkül ünnepelnek a nemzet nagy ünnepe mellett. A mi belső ügyünk e századforduló. A nyomdászság mértéktartó, amikor saját magáról van szó. Szerények vagyunk, nem büszkélkedünk, annak ellenére, hogy üzemünk a századfordulót dolgozóik vezetése alatt érte el. Száz év múlott el a nagy szabadságharc óta, s csak most jutottunk odáig, hogy a munkásság maga vezethessen üzemeket. Üzemeket, melyekben maga dolgozik. A jövőre nézve biztató e tény. Nem egyének birtokolják a termelőeszközöket. Köztulajdonba kerülnek. Vannak közöttünk szép számmal olyanok, akiknek ez a történelmi folyamat nem tetszik. Ezek szeretnék megállítani a fejlődést. Felhívjuk a figyelmüket arra, hogy az államosítás, a köztulajdonba vétel kérlelhetetlen törvényszerűséggel folyik az egész földgömbön. Mi, akik benne élünk ebben a mozgalmas korban, üzemünk szűk keretein belül elfoglalva, nem figyeljük eléggé a külső eseményeket. Ezért hajlamosak sokan arra, hogy belső eredményeinket keveseljék. Emich Gusztáv 1868-ban alapította meg kis nyomdájából az Athenaeumot. Nem részletezzük a vállalat sorsának menetét a mai napig, ezt rábízzuk a krónikásra, aki majd megírja a mi százesztendőnk történetét. Abban tárgyilagosan felsorolja ennek a mi szemünkkel nézve patinás nyomdaüzemnek életét, szereplőit, időközönkénti virágzását, válságait, és végül legrészletesebben a felszabadulás óta eltelt néhány esztendőt. A mi centenáriumunk alkalmával örömmel kapcsolódunk bele a tervszerű gazdálkodásba, mely az egyedüli biztos út a népek egymás közötti békéjének és biztosítéka a gyűlölet kiirtásának és a szeretet győzelmének hazánkban is. t. s. Felcsigázott érdeklődéssel vártuk ezt az előadást, melyre egészen bizonyosan felfigyeltek azok is, akik nem a mi üzemünkben dolgoznak. Ez nem is csodálható, mert az elmondottak tartalma a szocialista fejlődésnek újabb előrelépését jelenti. * Kossa elvtárs előadásának három értékes jellemzője volt: 1. tökéletes tárgyismeret; 2. áradó optimizmus ; 3. kendőzetlen őszinteség. Előadásának bevezetőjében a címmel polemizált, megállapítva, hogy a szakszervezetek a munkásvezetők által irányított vállalatokkal nem „szemben“, hanem „mellett“ és „mögött“ állnak. Mellettük és mögöttük, hogy teljes erkölcsi erejükkel támogassák azokat. Bár a vezetésben a szaktudás, az irányítani tudás döntő követelmény, mégis e mellé egyenlő értékkel jelentkezik az adottságnak megfelelően: az osztálykülönbség. Azt a munkásemberből lett vállalatvezetőt, aki bár szakszerűség szempontjából nem kifogásolható, de osztályától elszakad, minden további nélkül vissza kell állítani a munkapadhoz. Másik fő szempont, hogy a vállalatvezető politikailag képzett legyen és rendelkezzék azzal a perspektívával, amelyben a szocializmus kialakulásának útja van. Továbbiakban a Sz. T. és a GyOSz. bérpolitikájával foglalkozott. „Ha az az átok, mely felém, mint a Szaksz. Tanács főtitkára felé elhangzik, mind egy-egy rizsszemmé változna és ezek a rizsszemek külön-külön a fejemre hullanának, én már régen halott lennék“ — állapította meg Kossa elvtárs nagy derültség közben. Mégsem tehetünk másképpen, — éppen a munkásosztály érdekében. Alkalmazott bérpolitikánk éppen azoknak az érdekében alakul, akik ma még értelmetlenül szemlélik a fizetések nívójának megállapítását. Amikor — mondotta — a Szovjetúnió a fasiszta Németországgal megnemtámadási szerződést kötött, a proletárküldöttségek százait indították Sztálin elvtárshoz, mondván • A proletárok nem értik, hogy a szocialista Szovjetúnió hogyan köthetett barátsági szerződést a fasiszta fenevaddal. „Majd megértik !“ válaszolta szűkszavúan Sztálin elvtárs. Ezt mondhatjuk mi is azoknak a munkástársainknak, akik ma még nem értik bérpolitikánkat. Majd az üb.-ról és bizalmi testületről szólva bejelentette, hogy a jövőben az üzemvezetés és az üzemi bizottság működése feletti bírálatot a termelés irányításában részt nem vevő, tehát ennélfogva elfogulatlan és a munkások bizalmát élvező bizalmi testületekre kívánják bízni. Természetesen ennek megfelelően a bizalmi testületeknek olyan felelősségérzettől áthatott, marxista tudással rendelkező munkásokból kell állani, akikre ezt a feladatot megnyugvással lehet rábízni. Népi demokrata állam vagyunk — mondta előadásának befejezéseképpen — és ez nemcsak külsőségekben nyilvánul meg, hanem ennek ma már gazdasági és politikai alapjai is megvannak. Az előadáshoz Palkó elvtárs, a vállalat vezérigazgatója szólt hozzá. Megállapította, hogy a címet, melyet Kossa elvtárs kifogásolt, nem véletlenül kapta az előadás. Rámutatott arra, hogy ma egy nagy nyomdaüzemben tíz szakszervezet tagjai dolgoznak, s még a négy nyomdaipari szakszervezet sem egységes atekintetben, hogyan kezeljék a munkásvezetők által irányított nyomdaüzemet. Ami a bizalmiak kritikáját illeti, abban ma sincs hiány, sőt ez a kritika nem egyszer olyan hangot üt meg, amely helyén való lett volna 1944- ben az akkori vezetőkkel szemben. Akkor azonban nemhogy kritika, de még bizalmi sem igen akadt. Kossa elvtárs reflektálva a hozzászólásra, kijelentette, hogy a munkásegység jegyében, a Szociáldemokrata Pártban jelentkező jobboldali, harmadik utas politika felszámolásával, ezeket a nehézségeket is áthidaljuk és azokat a szakszervezeti vezetőket, akik fejlődésükben „stabilizálódtak“, mivel a fejlődés túlhaladja őket, mint ballasztot le fogjuk rázni. „Remélem, az itt elhangzottak a megjelentekben nem fognak nyom nélkül maradni és mint a demokrácia termelő erőinek jövőbeni vezetői megállják majd a helyüket“. n. j. KOSSA ISTVÁN, a Szakszervezeti Tanács főtitkárának előadása az Athenaeum vállalatvezetői szemináriumán