Athenaeum, 1837/2. félév

1837-10-19 / 32. szám

csak kívül ékesitvék ’s továbbá semmit, — maján lakóknak igen kevélyek, palotáknak szegények. Regent’s Street és Piccadilly, bosszúságok, szélességük (és épületeik) mi­att valóban szép utczák. Itt is, mint a’ vá­ros’ egyéb részeiben, kicsinek a’ házak, de tiszták, olajszinnel megkenvék ’s hihetetlen csinvágygyal ékesitvék, az ajtók fényesek, ragyogó rézzel megverve; a’ nem fülnyiló, hanem kocsiablakokként aláeresztendő abla­kokban tükörüveg-táblák vannak, könnyűtlen homorú fölszínök miatt még inkább csillo­gók. Ezen házak’ fénye becsültetik a’ nép­től , melly bűnös kézzel soha meg nem szen­nyesei e’ falakat. Ha az illy aristocratiai lak’ nemes birtokosa meghal, a’ házra nagy, fekete rámás tábla akasztatik ki, mellyen a’ boldogultnak czimere ragyog; ezen g­yász­­czimerek egy évig maradnak kifüggesztve. Az egész Westend szép, tágas utczáktól metszetik keresztül, mellyek gyönyörű squa­­re-kra nyílnak. Square-nak neveztetik az olly tér, mellynek közepén bekerített kert van. E’ kert’ használata kizárólag a’ tér’ (piacz) házainak birtoka. A’ squareok kicsin­kén ’s magánosak’ számára azok, mi a’ park nagyban ’s a’ közönség’ számára. A’ park nagy tér, rétekkel, tavakkal, bokrosokkal, erdőkkel és nyájakkal; azt gondolod, hogy Devonshire egyik nyájas vi­dékére bájoltatál, midőn London’ egyik illy parkjában vagy, st. Jamesben, Hyde Park­ban, Kensington Garden­ben. A’ csalódás még nagyobb, mivel kevés ember van ezen mezei tájon ; az angol igen házias, ha nem szenvedélyes utazó; mindenek fölött megve­tik a’ sétálást ’s legfölebb akkor háborgat­­tatják magokat, ha a’ világot akarják kö­rüljárni. Csak a’ dandlck ’s divat-dámák ko­csiznak ki a’ Regent-parkra, melly a’ fashio­­nable-ok’ kegyében hydeparkra következett. Hat óra felé Regent-streetbe tolakodnak a’ kocsik ’s könnyen lesznek odább a’ mac-adam­­isált utczán. E’ szó Mac Adam­tól jő ’s hal­­hatlan jön azon ember által, ki a’ kövezet helyett némi kavicsozatot talála föl, mellyen a’ lovak’ patája sokkal tartósabb. Az angolok’ ülő módjának köszönik nagyságukat az angol újságok is. Kiszá­­míttatók, hogy a’ Times’ egyik számának kiadása elegendő volna Middlessex és Sur­rey grófságokat betakarni. Egy illy szám­ olvasása reggeltől estig el tud egy angolt foglalatoskodtatni ’s kellemesen mulattatni. Különben az angol igen lelkiösmeretes em­ber, ki újságát egyik végétől a’ másik vé­géig híven átolvassa, ide számítva a’ hirde­téseket is. Innét a’ hirdetmények a’ puff’ kedves idomát ölték magokra’s a’ legelmésb íróktól szerkesztetnek. Mint e’ nembeli pél­dányt tekinthetni azon csinos puffokat (dicséreteket), mellyeket Moore Tamás Flet­­chernek, lord Byron’ hajdani szolgájának irt. Fletcher egy kis kereskedésbe kezdett ’s az őt pénzzel segíteni nem tudó Moore tol­lával segité; puffokat irt a’ nála találtató macaronikra, történetecskéket, érdekes no­vellákat ada mellékletül, mellyeknek drámai kifejtése meleg ajánlásul szolgált Fletcher’ metéltkéire. Mint mondók, az angolok háziasak és pedig ember-iszonyból; a’ szorgalom ’s ipar’ tekintetében nagyon előhaladtak ugyan, de társalkodási erkölcs’ tekintetében kevéssé ci­­vilisáltak. Sőt mondhatni, hogy némelly pontban egészen barbárok, így a’ szakács­­ság nálok annyira hátra van, mint az em­berevőknél. A’ gastronomia legfőbb ’s leg­utolsó kinyomása az előhaladott miveltség­­nek. Roma a’ civilisatio’ főpontján Lucullus­ megjelenésekor álla. Az angolok mitsem értenek a’ gastronomiához. Mint a’ vad­emberek , vízben főzött főzeléket esz­nek , ’s akkora darab marhahúst hozatnak föl, mint Homérosz’ hősei. A’jó asztalhoz szokott idegen igen roszúl érzi magát Lon­donban ; meg nem szabadulhat a’ még vérző roastbeeftől (rostélyostól). Mindenütt ugyan az ; csak a’ fashionable fogadókban lelhető némi változatosság. Ha beefsteak-et kérsz, öt tányért hoznak, mindeniket ezüst harang­gal fedve. ..Mi ez mind?“ kérded. — „A* beefsteak!“ lesz a’ felelet, — az elsőn a’ hús, a’ másodikon vízben főtt burgonya, a’ harmadikon saláta, a’ negyediken só nélkül főzött borsó, az ötödikben végre olvasztott h­ósvaj , meg nem említve a’ sok mártásos és minden színű porral telt üvegeket. Változtatás’ kedvéért néha adnak főtt laza­­czot, puddingot és rhabarbara pástétomot, mint az angolok’ és angolnők’ kedvencz­ ét­­keit. A’ leves ismeretlen Angliában, 's hogy valaki bort ihassék, dúsgazdagnak kell 32*

Next