Athenaeum, 1837/2. félév
1837-12-03 / 45. szám
fölvett útmértéke szerint, három légió’ munkáját árulá el, továbbá a’ roncsolt geréb ’s csekély árok azon helyre mutatának, hol már a’ vert had’ maradéka von állást. A’ rónán fejérlő csontok heverének, mikép futottak vagy szembe szállottak, szétszórtan vagy halmozva; közben fegyverdarabok, lótetemek, ’s fák’ derekaira szegzett emberfejek. A’ közel berkekben a’ barbarusok’ oltárai, mellyeken leölék a’ tribunusokat ’s első rendű centuriokat. És azon részből fennmaradtak, és csatavagy békéből menekveltek beszélék : itt hulltak el a’ legátusok, amott vesztek a’ sasok, imitt kapta Varus az első sebet, amott átkozott jobbtól találva önmaga vette életét; melly szószékről tartott beszédet Arminius ; hány bitófát, hány gödröt készíttetett a’ foglyoknak ; ’s mikép űzte gőgjében csúfját a’ hadjelekkel és sasokkal. II. Germanicus visszatérte Aegyptusttúl, betegsége, 's halála. Ann. MM» «9 — 14. De Germanicus Aegyptusból visszatérvén a’ légiók ’s városok iránt tett minden rendeletét megsemmítve vagy ellenkezőre változva találá. Ez éles kifakadásokat szült Piso ellen, miket ez nem kisebb epével iparkodék Caesar ellen viszonozni. Ezután laiso Syriából elkészüle, de fenntartóztaték Germanicus’ lebetegülte által. Mikor ennek jobbulását meghallá, ’s az egészség miatti fogadások teljesülésbe valának menendők , az előhozott áldozat-barmokat, áldozati készületet, ’s az ünnepileg megjelent antiochiai népet poroszlókkal szétvereté. Ezután Seleuciába ment a’ nyavalyát, mellybe Germanicus újra esett volt, bevárván. Neveté a’ betegség’ marczona súlyát a’ Piso nyújtotta méreg’ hiedelme , ’s akadtak a’ földben és falakban kiásott embertetemekre, ólomtáblákra vésett bűbájos versezetek közt Germanicus’ nevére, felégett ’s genynyel bevont hamvakra, és egyéb boszorkányságokra, mellyekkel, hit szerint, föld alatti isteneknek szenteltetnek a’lelkek. Egyszersmind gyanúba jöttek némellyek mint Piso’ küldöttei, kik a’ kórjelek’ fordulataira leskedtek. E’ tudósítást hát nem kisebb haraggal mint aggodalommal vette Germanicus. Ha (úgymond) küszöbe meg volna szállva, ha lelkét ellenei’ szemei előtt kellene kiadnia, mi történnék akkor szerencsétlen nejével, mi neveletlen gyermekeivel ? Lassúnak tetszik (Pisonak) a’ méreg, sebbel lábbal oda törekszik, hogy egyedül bírja a’ tartományt ’s a’ légiókat. De nincs még odáig Germanicus, ’s a’ mérgezés’ hasznait nem a’ gyilkos fogja aratni. Levelet írt, mellyben fölmondá neki barátságát. Legtöbben hozzá teszik : a’ provinciából kitakarodást parancsola. Piso sem késkedék tovább; fölszedé horgonyait, de mérsékelve haladott, hogy hamarább vissza térhessen, ha Germanicus’ halála Syriát neki kinyitandaná. Caesar eleinte némi reményre gerjedett; de roskadván teste, mikor végéhez közelített, barátaihoz imígy szólt: Ha természetesen múlnám ki, méltán kesergenék az istenek ellen is, hogy szüleimtől, magzataimtól, hazámtól ifjú koromban kora halállal ragadnak el, most Piso’ ’s Plancina’ czinkossága által kiszorítva pályámból, sziveitekhez intézem vég kérelmeimet, vigyétek meg atyámnak ’s testvéremnek, milly gyötrelmektől keserítve, milly cselektől körülfonva végzem a’ legroszabb halállal, nyomorral teljes éltemet. Ha megfognak könyezni, kikben akár kilátásaim miatt, akár mint rokon vér, sőt mint irigylésre méltó tárgy is érdeket gerjesztők, hogy a’ hajdan virágzót, ’s annyi táborozást fölül éltet női álnokság taszítá sírba, hozzátok illeni fog panaszt nyújtani a’tanácshoz, ’s fölszólítani a’ törvényeket. Nem az a’ barátság’ fő tiszte, hogy gyáva panaszszal kisérje a’ kimúltát; hanem hogy szivén hordozza annak ohajiatit, teljesítse bizományait. Megsiratandják Germanicust ismeretlenek is, megboszulni fogjátok ti, ha inkább személyemet mint szerencsémet szerettétek. Mutassátok a’római népnek őt, az istenült Augustus’ unokáját, őt az én hölgyemet; számláljatok elő hat gyermeket. A’ szánakozás a’ vádlók’ részén lesz; ’s a’ gonosz parancs’koholmányát a’ világ vagy el nem hiendi, vagy meg nem bocsátandja. Barátai a’ haldokló’ jobbját tartván meg* esküvőnek, hogy inkább éltökről mondandnak le, mint a’ boszuról. Azután nejéhez fordulván, emlékezetére ’s közös gyermekeikre kéré, hagyjon föl konokságával, vesse alá a"?vét a’ sors’ dühének ; ’s ha a’ városba vissza tér, fennhéjázással ne ingerelje a’ hatalmasbakat. Ezeket