Athenaeum, 1838/1. félév
1838-06-03 / 44. szám
692 nappal megtámadnák a’ kastélyokat és majorokat, mint az emancipatio-bill’ vitatásakor. Angliának belső helyzete tehát fölöttébb aggódtató, ’s a’ parliament’ új ülésének folyó évi november’ fedikén leendő megnyitásakor nem egykét nehézség fog a’ Melbourn-ministerium elébe gördülni. Nem sokára megmutatja az idő, ha a’ várakozó csatához elég erővel bir-e vagy sem. Míg a’ cabinet legfeszültebb figyelmét Nagybritannia’ és Izland’ belső állapotának elintézésére fordítani kénytelen lesz, milly befolyást fog az alatt a’ királynő’ trónralépte gyakorlani a’ kül ügyekre és viszonyokra? Ez egy másik, felette fontos életkérdés. Mióta a’ Castlereagh lord felállította ’s Liverpool lord lágyította erőszak-rendszer szabályul nem szolgál, Anglia más kormányokban viszonyiban ügyes, gondos politicát követett. Ő kiáltá ki legelsőben a’ rabszolgák’ szabadon bocsáttatását és Amerika’ függetlenségét. Canning 1820 a’ nápolyi és spanyol státusdulásokkal szemközt, szilárd és szabadelmít állást von. A’ franczia dolgoknak az 1830 júliusi eseményekre következett uj alakult át is hasonlag Anglia, még pedig tory-cabinetben ismerte el. Az ifjú királynénak nevelése, első kormányi tettei, és első beszédei azt látszanak tanúsítani, hogy a’ megkezdett politicai után tovább is haladni fognak. Angliának külső viszonyai, legalább Franczia-, Spanyolországra és Portugáliára nézve, azok maradnak, mik IV. Vilmos alatt voltak. Talán a’ két utóbbi iránt valamivel határozottabb és eltökélteb!» politicát fognak követni. Nagybrittaniának Poroszország, Austria és Oroszország iránti viszonyai szinte nehezen fognak lényeges könnyebbülést nyerni. Az utolsó iránt kétségkívül ezentúl is olly vigyázólag fogja a’ kormány magát viselni mint eddig, nehogy a’ keletindiai dús birtokok’ sorsa elébb koczkára tétessék, semmint ama’ nagy nap eljövendne, midőn ezek’ további megtarthatásának vészterhes kérdése a’ csatamezőn lesz eldöntendő. A’ britt koronának a’ hannoveraitól elválasztása , mire az adott alkalmat, hogy Angliában, a’ fennálló törvények szerint, emez utóbbit nem örökölhető királynő lépett trónra, nincs fontosság nélkül. Midőn György, hannoverai választó fejedelem, Anglia’ koronáját elfogadta, azzal a’ hannoverai egyesíttetett. Hannovera a’ fejedelmek’ bécsi gyűlése által 1814 királysággá emelteték ’s Nagybritanniához kapcsoltaték, de a’ férfi ág’ trónöröklésének világos meghatározásával ’s a’ leányágnak kizárásával. A’ bécsi congressus által alakított hannoverai királyság leginkább a’ hajdani hason nevű választó-fejedelemségből, a’ nemes Welfen-törzsek’ örökéből áll. Tizedik században e’ tartomány több apró herczegnek hódolt, névszerint Braunschweig, Bilingen, Nordheim grófoknak stb. A’ tizenegyedik század’ vége felé a’ Billingen-ház’ leány-örököse fekete Henrik bajor herczeghez ment nőül, kinek fia kevély Henrik, neje által Braunschweig’ és Nordheim’ birtokába jutott. Ez utóbbinak fia, oroszlán Henrik, még Holsteint és Meklenburgot is meghódoltatta ’s Németországnak egyik leghatalmasabb fejedelme lett. Ettől kezdve azonban alább szállott e’ ház’ nagyságba, úgy hogy Henrik’ unokája Otto már csak Lüneburgot, Braunschnweiget, Kalenberget, Grubenhagent és Göttingát bírta, mellyekből egy státust alakíta ’s a’ császárnak ajánlá, kitől azt ismét braunschweigi herczegség’ neve alatt hűbérként nyeré. Több rendű osztály még inkább gyengíté e’ birtokot, honnan a’ 17. század’ elején az első szülötti jog’ megalapítása által a’ folytonos apadásnak gátat vetni i igyekeztek. Akkor tájban történetesen a’ braunscweigi háznak több ága kialudt ’s cellei Ernészt’ halála után ennek birtokai Henrik és Vilmos fiai közt oszlottak fel. Az első a’ Wolfenbüt- tel, a’ másik a’ Lüneburg-ház’ alapítója lön. Más különféle osztályok után Ernészt Auguszt herczeg az eldarabolt birtokokból ismét egy kerekdedebb egészet képze, ’s 1692. hannoverai választó fejdelmi czímet nyert. Fia György, ki 1698 követte, 1714 a’ britt trónra hágott. Ez időtől fogva Hannovera’ birtokába kerültek Bréma és Verden herczegségek 1715 , Osnabrük 1802 és Hildesheim, mint szinte Ostfriesland, Lingen, Meppen, Emsbühren, Goslar, Eichsfeld’ részei, Hoya és Diepholz stb. 1814—1819. Ellenben az Elba’ jobbik partján csaknem egész Lauenburgot ’s a’neuhausi kerületet Dániának, Klötze lüneburgi széket Poroszországnak ’s a’ wildeshauseni kerületet Oldenburgnak kelle engedni. A hannoverai királyság jelenleg egy tűz-