Athenaeum, 1838/2. félév
1838-09-16 / 23. szám
tisztviselői és gyors bánásmódjai legyenek. Hanem a’ központi hatalomnak, melly úgy van szerkezteive mint az amerikai, mindig könnyű leend erőteljes)) ’s hathatós!) cselekvés módokat hozni be a’szükségekhez képest. Nem áll tehát, a’ mit gyakran emlegetnek, hogy az új világ’ köztársaságai el fognak enyészni, mivel az egyesült státusokban semmi központosítás nincsen; az amerikai kormányok nemhogy eléggé központosítva nem volnának, sőt mondhatni, szerfelett is vannak, mint majd alább meg fogom mutatni. A’törvényhozó gyűlések naponként elnyelik valamelly darabját a’ kormányzó hatalmaknak. Azok mind magokban akarják ezeket egyesíteni, mint a’ conventio cselekedett. Az így központosított társasági hatalom szüntelen kézről kézre jár, minthogy a’ nép’ hatalmának alá van rendelve. Gyakran megtörténik , hogy nem bír bölcseséggel ’s előrelátással, mivel mindent tehet. Ez, a’ mi rá nézve ártalmas. És így maga erejének, nem pedig gyengeségének következménye az, melly őt egykori elenyészéssel fenyegeti. A’ hatósági központosítás’ nemlétének Amerikában több különböző következési vannak. Láttuk, hogy az amerikaiak a’ hatóságot csaknem egészen elszigetelték a’ kormánytól; ebben, véleményem szerint, túl mentek a’ józan okosság’ határain; mert a’ rend még a’ másod rangú tárgyakban is nemzeti érdek.*) Nem lévén a’ statusnak a’ birodalom’külön pontjain elhelyezett tulajdon tisztviselői, kiknek egy közös ösztönt adhasson, innét az következik, hogy ritkán próbál általános politiai szabályokat felállítni. Már ezen szabályok szüksége elevenen érezhető. Az európai ember gyakran észreveszi annak hiányát. Azon úgytetsző rendetlenség, melly a’ külszínen mutatkozik, eleinte azt hiteti el vele, hogy itt a’ társaságban teljes fejetlenség’ uralkodik; csak midőn a’ dolgok’ velejét vizsgálja , látja által csalódását. Némelly vállalatok egész statust érdekelnek, ’s nem hajtathatnak végre, mert nincs semmi nemzeti hatóság, melly azokat igazgassa. A’ községek’ és megyék’ gondjaira hagyatva, választott ’s ideiglenes embereknek átadva, semmi sikert nem mutatnak, vagy semmi tartósat elő nem hoznak. A’ központosítás’ pártosai Európában azt állítják, hogy a’ kormányzó hatalom jobb gondot visel a’ helységekre, mintsem magok viselhetnének. Ez igaz lehet akkor, ha a’központi hatalom felvilágosúlt, a’ helységek pedig nem ; ha amaz munkás, ezek pedig munkátlanok; ha amaz cselekedni, ezek engedelmeskedni megszoktak. Tudnivaló az is, hogy minél nagyobbra megy a’ központosítás, annál nagyobbra nő e’kettős irány is; ’s annál szembetűnőbb leend egyik fél’ tehetősége ’s másik fél’ tehetetlensége. De tagadom, hogy így legyen a’ dolog akkor, ha a’ nép felvilágosúlt, saját érdekeire nézve felserkent, ’s azokról gondolkodni megszokott, mint az Amerikában vagyon. Sőt meg vagyok győződve, mikép’ ezen esetben a’ polgárok’ összes ereje mindig nagyobb hatalommal birand a’ társasági jóllét’ előhozására, mintsem a’ kormánynak tekintete. Megvallom, nehéz kijelölni egész bizonyossággal az eszközt, mellyel egy alvó népet felébreszthetni, hogy neki eddig nem bírt hajlamokat és világosságot adjunk; elhitetni az emberekkel azt, hogy saját dolgaikkal maguknak kell foglalkozniok, jól tudom, nehéz vállalat. Gyakran kevesebb bajba kerülne részvevőkké tenni őket egy udvari szertartás’ apróságai, mint közös hajlékuk’ kiigazgatása iránt. Hanem egyszersmind úgy vélekedem, hogy midőn a’ központi hatóság azt tartja maga felöl, mintha ő a’ legközelebbről érdekeltek’ szabad összemunkálását teljesen kipótolhatná, csalatkozik, vagy csalni akar. A’ központi hatalom, bármi felvilágosultnak, bármi bölcsnek képzeljük is , nem foghatja fel egy maga egy nagy nép’ életének minden részleteit. Az tőle nem telik, mert illy munka meghaladja az emberi erőt. Mikor csupán saját gondjai által akar teremteni ’s mozgásba hozni annyi különböző jogokat, igen tökéletlen következlénynyel is megelégszik. ' 23 * *) A’ statust képviselő hatalomnak, úgy tartom, még mikor nem maga igazgat, akkor sem szabad kivetköztetni magát a’ helybeli igazgatásra felügyelés’ jogából. Teszem, például, hogy a’ kormánynak minden megyében, bizonyos helyen, egy ügyviselője volna, ki a’ községekben és megyében elkövetett vétkeket a’ birói hatalomnak feladhatná, valljon így a’ rend nem nagyobb egyformasággal tartatnék-e fenn, a’ nélkül, hogy a’ helységek’ függetlensége sérelmet szenvedjen? Semmi ehhez hasonló Amerikában nem létezik. A’ megyék’ székein fölül semmi ott nincsen, és ezen székek úgyszólván csak történetből jutnak azon hatósági vétkek’ ismeretéhez , mellyeket zabolázni kötelességük.